Szabályszegők Előrendelhető!

6. fejezet

Utáltam erről beszélni, érzékeny téma volt a számomra. Túl sebezhetőnek és védtelennek éreztem magam vele szemben, hiszen itt kávézott velem egy olyan srác, aki valószínűleg sose egyezett volna bele az ajánlatomba, ha nem egy közvetlen ismerőse lett volna a második jelöltem. Talán a versenyszellem hajtja, talán a féltékenység, bármi is vezérelte ismét az utamba, nem azért van itt, mert az esete lennék és a legkevésbé se akartam szerencsétlennek tűnni a szemében.

– Lucy? Miről maradsz le? – kérdezte és látszódott az arcán, hogy tiszta homály neki a jelenlegi szituáció. Ötlete sincs, hogy mi a franc van velem.

– A többiektől. Mindenki az ismerőseim közül és azokon túl is csak arról beszél, hogy mennyire jó valakivel lefeküdni. Mást sem hallok Erikáéktól ott előttem, hogy ki kivel töltötte az éjszakáját. Úgy érzem, hogy nem haladok a korosztályommal – sóhajtottam reszketegen, majd ajkamba haraptam, hogy ne lássa a remegést.

Dom mintha az örökkévalóságig, összeráncolt szemöldökkel csak bámult volna rám, nem szólt semmit, ami sokkal kínosabbá tette a helyzetet, mint amit el tudtam volna viselni könnyűszerrel. Elszakítottam a tekintetem róla és az előttem heverő fekete porcelánt nézegettem. Dom nem sokra rá megköszörülte a torkát, tekintetét ő is lesütötte és a csészéjéért nyúlt, de nem emelte a szájához és itta ki a maradékot.

– Köszönöm, hogy őszinte voltál! Nagyra értékelem! Viszont szeretném, ha tudnád, hogy a társadalmi nyomás miatt nem kellene olyanba keverned magad, amit később biztosan megbánnál. Gondold át...

– Több, mint egy hónapja ezen gondolkodom, szerintem adtam magamnak elég időt! – csattantam fel. Pontosan úgy éreztem magam, mintha most téptük volna fel a ragtapaszt egy lassan, de folyamatosan keletkező sebről és Dom ennek tetejébe még meg is nyomná azt. Nem akartam, hogy megpróbáljon lebeszélni. Semmivel se tudott volna eltántorítani. Bármit képes lettem volna megtenni azért, hogy ne érezzem magam különcnek. Én csak egy átlagos egyetemista életére vágytam!

Dom megdörzsölte az állát, majd így szólt:

– Oké, rendben. Akkor térjünk rá az én részemre. Egy bizonyos szintű bizalom nélkül nem fogok veled lefeküdni. Tudom, arra számítottál, hogy a pasikat nem érdekli az ilyen, de ha hosszú távon szeretnéd ezt az alkalmi kapcsolatot, én igényt tartok rá, hogy jobban megismerjelek. Amíg pedig ebben a fázisban vagyunk, addig tudok mutatni pár amolyan bevezetésfélét, hogy tudd, mire számíthatsz a későbbiekben. De ezt is csak egy kicsit később. Ma este biztos nem. Tartunk egy kis felkészülési időt.

– Nincs szükségem felkészülési időre. Annyira bonyolult nem lehet – mondtam halkan. A jókedvem elég gyorsan elszállt a rossz gondolatok miatt.

– Nekem viszont kell, mert fogalmam sincs, hogy mit kellene mutatnom egy szűznek, ami nem túl nagy falat. Szégyellős vagy?

– Nem – ráztam meg a fejem.

– Nagyon helyes, kislány. Nincs is okod rá, bomba alakod van – mondta, mire életemben először elpirultam. Sose kaptam még dicséretet és ez szokatlan volt, de jól esett.

– Köszönöm – motyogtam.

– Ugyan – legyintett széles mosollyal az arcán. Jobb ötlet híján témát váltottam, mert kezdtem nagyon is zavarba jönni a mosolyát látva, amit a vörösödésemmel értem el nála.

Komolyan, úgy hatottunk egymásra, mint valami kémiai kölcsönhatás. Előbb a bók, aztán a pír most pedig ez a tökéletes mosoly!

– Hogy akarsz ismerkedni úgy, hogy az én szabályaimat nem hágod át? – kérdeztem meg, ami legelőször eszembe jutott.