Sztárszerelem

Hazugságvizsgáló

-         Nem tudjuk? – röhögött fel Rita.

-         Zoé?

-         Én se láttam – mondta védekezve.

-         Keressetek rá és megtudjátok mit csináltunk – sóhajtottam fel.

-         És milyen a többi csaj?

-         Szánalmas? Az egyik konkrétan megkért engem, hogy segítsek neki összejönni Krisztiánnal. Egy másik pedig konkrétan lekurvázott, mert szerinte csak kéretem magam, hogy Krisztián csak jobban akarjon – morogtam.

-         Melyik volt az? Nevet kérek! – követelte Zoé dühösen.

-         Nem tudom a nevét, de nem is érdekel. És mi a legjobb? Hogy Krisztián is végighallgatta, mert neki is kedve támadt a lépcsőn ülve hallgatódzni.

-         Veletek van egy házban?

-         Aha, ez is hülyeség szerintem. Tanácsoltam neki, tegnap este, hogy zárja be az ajtaját – fintorogtam. – Nagyon szar itt nekem, de ezt az egy hetet kibírom – motyogtam majd kimásztam az ágyból és kiléptem a teraszra. – Leteszem és küldök pár képet a kilátásról jó?

-         Okés, de kérlek, hívj minket! Rendszeresen!

-         Jó, rendben. Sziasztok – köszöntem el.

A telefonomat forgatva a kezemben rákönyököltem a korlátra és a Balatont figyeltem, majd a pillantásom a part felé vándorolt és némán figyeltem, ahogy az ötödik nő sugárzó mosollyal az arcán igyekezett vissza a villába, Krisztián pedig mosolyogva nézett utána. A műsorvezető ekkor odalépett Krisztiánhoz és gondolom, most fogják megbeszélni azt, hogy mi a tapasztalata az első öt randi után. Elszakítottam róluk a tekintetem, lőttem pár fényképet a kilátásról, aztán visszamentem a szobába és az ágyon végig nyúlva folytattam az írást.

Éppen egy nagy ihlet hullám közepette voltam, amikor kopogtattak az ajtómon.

-         Légyszi ne most – kiáltottam ki, de a kopogás újra felhangzott. – A fenébe – tettem félre a laptopot és konkrétan feltéptem az ajtót.

A küszöbön Krisztián állt, kopogásra emelt kézzel, amit most leengedett maga mellé és rám mosolygott.

-         Megzavartam a sorozatozást?

-         Nem. Mit akarsz?

-         Le kéne menned a szalonba és ott várni, amíg nem szólítanak.

-         De… most nem érek rá! Ments, ki kérlek! – könyörögtem.

-         Nem tehetem. Hazugságvizsgálat lesz.

Felvont szemöldökkel meredtem rá, aztán átgondoltam a dolgot és elmosolyodtam. Krisztián a homlokát ráncolva próbált rájönni, a hirtelen hangulatváltozásom okára, de nem járt sikerrel. Visszaléptem a szobámba, az ágyra mászva elmentettem az eddig leírtakat, alvó állapotba tettem a laptopot aztán mosolyogva visszasétáltam Krisztiánhoz.

-         Popcorn is lesz? – kérdeztem izgatottan.

-         Sejthettem volna, hogy a szórakozás véget jössz csak le – nevette el magát.

-         Téged is megvizsgálnak?

-         Elvileg igen – biccentett.

-         Hú, féljél csak – böktem oldalba.