Je t'aime

4.fejezet

○ ○ ○

A keddi napom is az előzőhöz hasonlóan zajlott. Nem beszéltem a fiúkkal,ők sem kerestek. Hagytam,hadd menjen minden a maga útján.

○ ○ ○

Eljött a szerda reggel. Az első szabadedzés napja. Nem mindig nézem meg,mivel általában kora délután van,és amúgy is az időmérő és a futam dönti el a végleges állást. De mivel látni akartam a két újdonsült barátaim teljesítményét,ezért kötelességemnek éreztem bekapcsolni az M4-et.
11 körül,valaki kopogott az ajtón. Lesiettem ajtót nyitni,és ki volt az? Na ki? Charles!

-Neked nem a pályán kéne lenni,jó madár?-

Kérdeztem egy ölelés után.

-Hát,kaptam egy kis kimenőt. De tényleg nem túl sokat. Szóval öltözz,mert jössz velem a Ferrari garázsába.-

Tárta szét a kezeit,én meg rögtön ráugrottam sikítozva.

Hogy lehetek ilyen szerencsés? Soha nem gondoltam volna,hogy egy ilyen álom valóra válhat.

-köszönöm...-

Suttogtam a fülébe,majd gyorsan elmentem átöltözni. Hisz nem mehetek melegítőbe a Ferrarihoz.

Egy élénk piros ruhát vettem fel,ami a combom közepéig ért és volt egy kisebb dekoltázsa. Az újjai buggyosak voltak,és a felső rész bordázott. Talán ez az öltözék illik a legjobban ahhoz,ha az ember bejut az f1 legendás fekete lovas csapatához.
Feldobtam egy lightos,de még is látványosabb sminket a szokásosnál. A hajamnak a felső részét összefogtam,a többit pedig hagytam a vállamra lógni. Cipőnek,egy fekete köves magassarkú szandált vettem fel,majd indulhattunk is.
Charles mosolyogva végig mért,majd beültünk a kocsijába és gurultunk is Balatonfőkajár felé. Az út kB.20 perces. Odaérve Charles,egy VIP kártyát akasztott a nyakamba,aztán követem a piros épület felé.
Nem volt nagyon nagy a pezsgés,de azért érezni lehetett,hogy szombatra és vasárnapra igazi tömeg lesz majd a boxutcában és a lelátókon is.

Én csak követtem a fiút,nehogy elkeveredjek. Osztott pár autogrammot,én pedig nézegettem a különböző csapatok boxait.
Végül elértük Scuderia Ferrari "otthonát",majd miután beléptünk a fekete üveges ajtón,Charles megszorította a kezem,rám mosolygott,és indulnia is kellett az autójához.
Bemutatkoztam pár mérnöknek,és végül Andreaval is váltottunk pár szót. Kedves ember. Jó Charlesnak,hogy számíthat rá.
Mikor már végleg nem tudtam merre induljak,Isa,Carlos barátnője jött felém mosolyogva.

-Szia!-

Köszöntött lelkesen.

-Szia,te Isa vagy,ugye?-

-Igen,te pedig biztos Anna!-

-Jó,hogy megismerhetlek-

Fogtam kezet a lánnyal,de végül nyomott két puszit az arcomra

-Csodálatos vagy! Carlos mesélte,hogy Charlessal milyen jóba lettetek.-

Mesélte csillogó szemmel.

-Ohh,igen,nagyon kedves fiú. Örülök,hogy már őt is a barátomnak mondhatom.-

-Na,gyere,menjük nézni a fiúkat,húzott magával a paddockba.-

Ültek még rajtunk kívül jó páran az asztaloknál,de mi külön ültünk le egy két személyes helyre.
Látni véltem Kellyt,Max párját,Lillyt,Alex kedvesét,és George barátnőjét,Carment is. Ők hárman egy asztalnál foglaltak helyet.
Egy másik asztalnál pedig Heidit és Francescát fedeztem fel. Akik Daniel és azt hiszem Pierre miatt jöttek.
Szép nők voltak,kiváló stílussal. Pedig azt hittem csak a sztár pilóták és az instagram miatt néznek ki ilyen bájosan,de nem. Szimpatikusak voltak.
Mindannyiuk egy limonádé vagy egy csésze kávé társaságában nevetgélt. Isa kért nekünk két kávet,majd nem sokkal később,kezdődött az edzés.
5 perc telhetett el,mikor egy mogyoró barna hajú,mosolygós lány vette célba az asztalunkat. Hamar rájöttem,hogy Charlotte Sine az.
Kedvesen megölelte Isat,aztán felém fordult. Levette a Ray Ban napszemüvegét,s így már teljes arca láthatóvá vált.
Orchidea illat áradt belőle,barna szemei pedig engem vizslattak.