Ying És Jang [Szünetel]

P. 11

Jang

Mikor felértem már vártak  rám...
El akartam bújni az oszlopok mögé de már túl késő volt...
Mihály már várt rám  Metatronnal és Ananhel arkangyal- lal az oldalán.

Mihály- Csúnya dolgot követtél el testvér. ._.
Metatron- Halagass ránk s nem esik bántódásod.  ._.
A- Ha itt maradsz örökké és nem teszed ki innen lábaid s szárnyaid, megkegyelmezünk ahogy urunk is. ._.

Elég egyértelműen  látszott rajtam,  hogy nem szándékozom  maradni.
Hátuk mögül tüzes pallost  húztak elő s rám szegezve  üldözőbe  vettek.
Néha mi sem vagyunk külömbek  a démonoknál...
Eléggé feltűnt, ha bármelyikünk elkövet akár csak egy apró hibát azért büntetés jár...
Mindenkinek, nincs kivétel.
De Yin otthonába nem így van.
Ott nem büntetnek minden ostoba kihágásért, nem ám.
Ott befogadják  a kitaszítottakat megvédik  egymást.
Náluk még védő burok sincs mint nálunk.
Mi óvjuk  magunkat a ,,rossztól" körülvettük magunkat ezzel.
De ők mindenkit szívesen látnak.
Nem tesznek különbséget.
Utóbbi időben eléggé elgondolkodtam ezen.
Szeretem az én uramat, de már kezdem magam megkérdőjelezni.
Az ég szerelmére beleszerettem egy nagyhatalmú démonba aki hosszú éveken át csak a barátom volt...

Mikor idekerültem nem sokkal az utáni este elszakadtam a többiektől épp repülni tanultunk.
Ők már nem láttak engem és nem hallottak.
Zuhanni kezdtem és egy furcsa helyen találtam magam.
Igen ott találkoztam Yin-el először és kötöttünk baratságot.
Attól a naptól kezdve az a kis dimenzió volt a mi kis titkos találka helyünk.

Nos ott tartottam, hogy üldözőbe vettek.
Csak úgy süvítettem a felhőink közt.
Igyekeztem a legcikcakosabb módon repülni, hogy lerázzam őket.
Sietségembe egy ajtón repültem be.
Nem is figyelve hová vezet.
Neki ütköztem egy falnak...várjunk csak ez  nem is fal...függöny...
Sötét van.
Akkor kaptam észbe mikor leszálltam.
Ez a színház.
Aprót pillantottam hátra.
Hiába bekerítettek.
Itt a vég nincs tovább.
Elvisznek hozzá és még fog büntetni...
Ki fogja tépni a szárnyaim ahogy egykor már mással is megtette s  letaszította a mélybe...vagy rosszabbat szab ki rám..

Mihály- Innen nincs menekvés Jang, utolsó esély, hogy behódolj. ._.
Metatron- Nos miképp döntesz? ._.
A- Ne nehezítsd meg. ._.

Megfordultam, magam mögé nézve hátha látok gyors kiutat de nem így lett.
Amint elfordítottam a fejem éles fájdalom nyilalt egyik szárnyamba.
Mihály belém vágta a tüzes pallost...
Térdre rogytam, reagálni se védekezni nemtudtam.
Egy kart láttam a kiállni a függöny mellől..
Meghúztam.
Zsinórok voltak amik a fejünk felett egy termetes oszlopot tartottak.
A három arkangyalra esett és eszméletüket vesztették.
Időben átment rajtam a pillanatnyi sokk az ütés miatt.
Fogtam néhány holmim és irtó sebességel száguldozni kezdtem az én kisördögöm felé.

J- Nos ez történt. Semmi komoly. ._.
Y- Úgy örülök, hogy itt vagy.._.
Hozzám simult és azzal a pihe puha kezeivel simogatni kezdett.
Ez a démon az én gyengém.
Oly óvatossággal tisztította meg szárnyam sebét mint még soha senki más,  még a földi életem során sem.
J- A ma éjszakát még itt kell töltenünk de hajnalban mikor mindez eltűnik nekünk is mennünk kell. ._.

Halihó újabb rész.
Hamarosan érkezik a következő. Addig kitartást.
Ha tetszett  jelezd nekem.
😊