Avatár: Ellenségbe Szeretve

Szokatlan ébredés

Kivételesen nem ébresztett a telefonom. Félig már ébren voltam, de csukott szemmel tapogatózni kezdem a bal kezemmel, hogy megtaláljam az éjjeliszekrényemet. Ott szoktam hagyni a telómat mindig. Viszon szekrény helyett, egy meleg és puha felületet érintettem meg, ami mozgott. Ijjedtemben gyorsan felültem az ágyban.

Hamar megállapítottam, hogy ez nem az én szobám, és mellettem Quaritch feküdt fél meztelenül. Szálkás izomzata, tökéletesen domborodott ki, hibátlan, fénylő bőrén. Annyira gyönyörű volt, percekig csak bámultam mozdulatlanul. Erős vágy jelent meg bennem, hogy megérintsem, legalább egy picit, de túl félénk voltam.

Váratlanul hangos zaj tört ki a hasamból, valószínű már rég nem ettem, de ennél nagyobb problémám is akadt. Nem a saját ruhám volt rajtam, hanem egy katonai zöld póló és csak egy bugyi.( De az legalább a sajátom volt). Pánikolni kezdtem, mert nem emlékeztem mi történt a táncolás után, és belegondoltam, hogy valakinek át kellett öltöztetnie.
- Úgy hallom valaki éhes. -szólalt meg Quaritch halvány mosollyal. Sárga szemei csillogtak, alig bírtam nem elmerülni a szemeiben.
- Öhm... hol vagyok? - kérdeztem kínos mosollyal.
- A szobámban. - válaszolta elégedetten.
- De.. és akkor az este...meg ez a póló? -dadogtam össze vissza, annyi kérdésem volt.
- Nyugi nem történt semmi. Kitty-vel eléggé leittátok magatokat és lehánytad a ruhádat, szóval átöltöztettelek.
- Te jó ég, ez de ciki - a takaróba temettem az arcomat, amiben érezni lehetett Quaritch illatát, így mélyen beszippantottam.
- De melltartó sincs rajtam! -állapítottam meg és kérdőrevonó arccal néztem rá.
- Igen, azt te vetted le magadtól. -látszódott, hogy egy nevetést próbált visszafogni.
-Hogy mi, akkor te láttál.. úgy?
- Neem, azért akkora seggfej nem vagyok. Gyorsan rád adtam a pólómat míg bírtam ellenállni. - elvörösödtem, amit ő is észrevett. Gyönyörű nevető ráncai megjelentek széles vigyora által. Nem tudtam mit mondani erre, így improvizáltam.
- Fuh hát... szerintem én most megyek. - elindultam az ajtóhoz, ami szerencsére nyitva volt. A telefonomat is felkaptam a földről, és mikor már félig a folyosón voltam még visszanéztem rá.
- Köszi mindent szia! - majd becsaptam az ajtót és rohantam a szobámba. Láttam rajta, hogy akart volna még mondani valamit, de szegényt jól ott hagytam.
Annyira összezavart, még azzal sem foglalkoztam, hogy csak egy póló és egy alsónemű van rajtam, pedig bárki megláthatott így. Sietve befordultam balra, de ott 3 munkatárs beszélgetett és sajnos észrevettek. Szótlanul meredtek rám nagy szemekkel. Azonnal elindultam a másik irányba, hogy inkább nagyobb kerülőt tegyek.
-Lily! -szólított meg egy aggódó hang mögöttem.
Kitty futott utánam.
- Te meg mi..mi van rajtad? Ahh csak nem..? -kérdezte kuncogva.
- De! És ezen kívül csak egy bugyi van rajtam, szóval inkább segíts eljutni a szobámba. Kitty levette a pulicsiját és a derekamra kötötte, majd futottunk tovább. Végre bezárkózhattam. Kitty leült az ágyamra, én pedig gyorsan öltözni kezdtem.
- Azt ugye tudod, hogy 5 perc múlva indulunk terepre?
- Hogy mi? Azt hittem az jövőhéten lesz. Basszus!! -káromkodva vettem fel a ruhámat, majd megint futva mentünk a kijárathoz. A csoport már ott várt ránk és maszkokat osztogattak. A sok rohanás után kezdtem szédülni, semmit sem ettem még ma.
- Kitty észre is vette, és egy kis müzli szeletet a kezembe nyomott!
- Életmentő vagy! -súgtam oda neki. A katonák már ott álltak a repülőknél.

Quaritch a kezével integetett mindenkinek, hogy szálljunk be sorba.  A másik repülő sajnos már tele volt, így oda kellett mennem ahol ő állt. Eléggé kínosan éreztem magam, alig mertem közelebb menni hozzá. Így direkt nem néztem rá csak  egyenes szálltam fel a gépre, de persze pont akkor botlottam meg egy kicsit a lépcsős fellépőnél. Éreztem, hogy reflexből, azonnal valaki megtartott a derekamnál fogva. Azonnal tudtam, hogy ki volt. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy én vagyok a legnagyobb biztonságban, hatalmas kezei által. Meg akartam volna neki köszönni, de egyszerűen nem akart semmilyen hang kimászni a torkomból. Szóval mintha nem vettem volna észre, gyorsan lehuppantam Kitty mellé. Quaritch amint bezárta az ajtót, a pilóta fülkébe indult.
- Na mesélj már mi történt? - kérdezte Kitty halkan.
- Elvileg semmi, bár az este felére nem emlékszek. Annyit mondott, hogy nagyon leittuk magunkat és le is hánytam a ruhámat, szóval azért volt rajtam a pólója.
- Ó de aranyos már, hogy így gondoskodik rólad. - mondta cuki hangon.
- Hé, és veled mi volt az este, arra sem emlékszem mikor váltunk külön.
-Hát én Lyle-al voltam. -probált elfolytani egy nagy mosolyt.
- Na jó, és mi történt? -kérdeztem ravasz mosollyal.
- Hát egy életre megtanultam, mire jók azok a hosszú ujjak. - válaszolta elégedett arckifejezéssel. Én erre hirtelen úgy felnevettem, hogy mindenki rám nézett a repülőn egy pillanatra.
Megérkeztünk! Egyesével szálljon ki mindenki és kövessék Rose-t! - utasította Quaritch.

Végre újra láthattam Pandora erdőjét! Sajnos csak pár hetente jöhetünk ki, akkor is csak csoportosan. Ilyenkor mintákat veszünk növényekből és halott állatokból(ha éppen találunk). Mellesleg nem nagyon mehetünk messzire, mert pár méterre már védett területek vannak, ahol a na'vik simán lelőnének minket hatalmas nyilaikkal, illetve vadállatok is megtámadhatnak. Ezért is vannak velünk katonák a biztonság kedvéért.
Amikor kiszálltunk a repülőből, mindenki nagyokat nyújtózott.
- Áh de jó ez a friss levegő. - mondtam nagy mosollyal, irónikusan a maszkomban. A többiek elnevették magukat a viccemen. Quaritch is félig elmosolyodott.