Kis hercegnő

9. Rész

Elérkezett a Spanyol nagydíj napja. Izgatottan készülődtem Miával aki azt várta mikor láthassa végre Charlest. Nos igen. Meg beszéltem Miával hogy mit szólna hozzá ha Charles is a családunk része lenne ennek ő nagyon örült így hát úgy voltam vele majd itt a nagydíjon elmondom neki hogy döntöttem. Felvettem a szokásos piros egyenruhát majd leindultam a kislányommal az oldalamon reggelizni. Majd együtt ki indultunk a pályára. Út közben Miát leadtam Claranak aki vigyázz rá míg én Charlest masszírozom. Elindultam a pihenője felé majd bekopogtam.
- Gyere. - hallottam meg hangját a másik oldalról.
Belépve Charlest láttam meg meg egy szőke hajú lányt.
- Ohh Maya szia! Örülök hogy látlak. - nézett rám zavartan.
- Jöttem masszírozni aztán itt se vagyok. - pakoltam le.
- Akkor én megyek majd kinn leszek. - állt fel a szőke hajú lány.
- Nem kell maradj csak nyugodtan. - néztem rá.
- Ohh Bocsi milyen hülye vagyok be se mutatkoztam. Charlotte Sine. - nyújtott kezet nekem pedig akkor esett le hogy ő Charles volt barátnője.
- Maya Benett. - fogadtam el majd kezet mostam és neki álltam a masszírozni. Charles próbált velem kommunikálni de most a legkevésbé sem akartam vele beszélni. Úgy tűnik ő választott. Bő 20 perc után végeztem majd gyorsan össze pakoltam.
- Maya beszélhetnek? - állt fel Charles.
- Mr. Leclerc sajnos mennem kell de találkozunk a következő futamon. Örültem a találkozásnak Charlotte. - majd gyorsan magamra kaptam a táskám és kiléptem.
Amint lehetett behúzódtam egy kisebb helységbe ahol már nem bírtam és eleredtek a könnyeim. Én tényleg elhittem amit mondott. És megkedveltem ezt a fiút de ő sem másabb mint a többi. Egy 10 perc után felálltam majd gyorsan rendbe raktam magam aztán eszembe jutott hogy Mia már nagyon várhat. Így hát gyorsan elszaladtam megkeresni mielőtt valami olyat mond Charlesnak amit nem kéne.

Charles szemszöge:
Egy szó jellemezhetne engem még pedig az hogy hülye. Ezt úgy elbasztam ahogy lehet. Charlotte érkezése mindent elrontott. Maya pedig ahogy rám nézett az felért egy fájdalommal. Láttam a szemében a csalódottságot. Nem én hívtam ide Charlottet de meg se akart hallgatni. Ahogy kiment egyből Charlotte felé fordultam.
- Charlotte tulajdonképpen mit is keressel itt?
- Ugyan már Charles tudod te jól. Nekünk együtt kell lennünk. Én szeretlek még mindig.
- De én már rég nem és ezt fogadd el. Szép volt jó volt de elmúlt érted? Nekem már más tetszik.
- Igen láttam a kis masszőröd igaz? - nézett rám gúnyosan.
- Neked ehhez semmi közöd. - vágtam hozzá.
- Charles gyereke van. Mit akarsz tőle? Mikor lehetne saját gyereked? - nézett rám.
- Ugyan már Charlotte tőled? Nem inkább nem kösz. És mi van akar ha gyereke van? Mi van ha én kedvelem a lányát? Fogadd el végre hogy vége van és tűnj el az életemből. - nézett rá szúrós szemekkel. Majd végül felállt és elment. Helyette pedig Andrea lépett be.
- Mi történt? - nézett rám.
- Itt volt Charlotte. És elbasztam az egészet Mayaval. - sóhajtottam.
- Figyelj én nem tudom mi van köztetek de Maya is nagyon ki van bukva. Beszélj vele. De előtte induljunk mert neked nem soká autóba kell ülnöd. - majd fogtam át öltöztem és kimentem az autóhoz. Épp hogy kinn beszéltem a mérnökömmel mikor hallottam hogy valaki a nevemet kiabálja. Hátra fordultam ahol Miát láttam meg szaladni magam felé. Le guggoltam majd ő a karomba futott.
- Mia hát te? Mit csinálsz itt? - emeltem fel.
- Én téged kerestelek mert anya azt mondta hogy mi egy család leszünk és én azt szeretném hogy te legyél az apukám. - nézett rám Mia.
Nekem pedig szinte minden világos lett. Maya elakarta mondani hogy döntött. Mosolyra húzódott a szám majd megöleltem a kis hercegnőt.
- Örömmel leszek az apukád Mia! Nagyon szeretem az anyukádat.- pusziltam meg a homlokát.
Majd ekkor láttam meg Mayat. Aki könnyes szemekkel lépett oda hozzánk.
- Mia már mindenhol kerestelek. - vette át.
- Én itt voltam elmondtam Charlesnak hogy egy család leszünk és megkértem hogy legyen az apukám. - nézett rám Mia.
- Nos Mia nem tudom hogy ő ezt akarja e. Tudod neki vannak más dolgai is. - nézett rám Maya szomorú tekintettel.
- De azt mondta hogy lesz az apukám. - nézett Mia rám nagy szemekkel.
- Maya beszélnünk kell. Nem úgy van ahogy gondolod. - léptem közelebb hozzá.
- Miért akkor hogy van? - nézett a szemembe.
- A futam után mindent elmesélek de kérlek ne menjetek el. - könyörögtem a lánynak.
- Jó itt maradunk. - sóhajtott. Nekem pedig nagy kő esett le a szívemről.
- Charles pattanj! - kiáltott Andrea.
Majd elindultam a sisakom felé.
- Charles. - szólt rám Maya.
Rá pillantottam.
- Vigyázz magadra! - ejtett el egy mosolyt.
- Ígérem vigyázok! - kacsintottam rá majd kocsiba ültem.

Maya szemszöge:
Haragudni akartam Charlesra de nem ment. Itt maradtunk. És szurkolunk neki. 60 körrel később pedig leinti a kockás zászló a 16-os számú autót a garázs pedig megőrült. A csapat tagok mind a kerítésen állva várják a befutót. Én számon is ott ül a mosoly. Majd mi is kiléptünk megnézni. Pont egy jó pillanatot kaptam el majd gyorsan kiraktam.

jesshunter, scuderiaferrari, és további 450.890 személy kedvelte.
MayaBenett: P1 🥳❤️
Megjelölve: @charlesleclerc
• Megjegyzések és hozzászólások letiltva.•

Majd ezután megtörtént a díjak átadása majd a jól megérdemelt pezsgő fürdő. Charles arcán a mosoly levakarhatatlan volt. Büszke voltam rá. A pódiumon állva ránk nézett majd kacsintott. Az arcom szerintem volt olyan piros mint a pólóm de ez most a legkevésbé sem izgatott. Majd miután megtörtént az interjú meg a csoport képek egy pezsgőben áztatott Charles lépett hozzánk.
- Tudunk beszélni? - nézett rám.
- Persze csak kérlek öltözz át folyik mindenhol rólad a pezsgő. - nevettem fel.
Gyorsan át adtam Claranak Miát majd elindultam a pihenője felé. Beléptem majd egy fél meztelen isten állt bent. Levegőt is elfelejtettem venni a látványtól.
- Maya vegyél levegőt. - nevetett ki a monacói.
- Te meg öltözz fel. - fordultam el. Majd hallottam ahogy nevet.
- Megfordulhatsz. - majd ahogy megfordultam ott állt közvetlen előttem. Illata azonnal az orromba kúszott. Nos ennyit a haragudásról.
- Maya Charlotte nem tudom miért volt itt. Nem én hívtam meg. És nem is akarok tőle semmit. Amióta megláttalak téged nem tudlak kiverni a fejemből. Én megszeretettelek téged érted? - fogta meg arcom.
- Nem akartalak megbántani se téged se Miát. Viszont nekem ő ma mondott valamit amit tőled is akarok hallani. - nézett mélyen a szemembe.
- Mit mondott neked?
- Valami olyasmit hogy legyünk egy család és hogy mindenképp szeretné ha én lennék az apukája. Te is ezt akarod? - simogatta meg arcom.
- Charles... én sokat vivódtam magamban. Próbáltam leküzdeni az érzéseim irántad de nem megy. Szeretlek és igen akarom hogy egy család legyünk és nálad jobb apát nem tudnák elképzelni Mia számára. Felnéz rád és nagyon szeret téged. De nem kérhetem azt hogy neveld mert ő nem a te lányod. És nem is akarlak ezzel terhelni hogy. - fejeztem volna be mikor ő az ajkaimra tapadt. Azonnal viszonoztam a csókját majd a kezeim önálló életre keltek és körbe öleltem a nyakát ő pedig a derekam. Ebben a csókban benne volt minden. A hónapok óta elnyomott érzelmek. Most minden kitört belőlünk. Majd végül levegő hiány miatt váltunk el. A homlokát az enyémnek döntötte majd úgy nézett rám.
- Nem vagytok teher. Ti adtok nekem erőt ahhoz hogy minden futamra jobb és jobb legyek. Te hoztál fényt az életembe. Nagyon szeretlek Maya és akarom hogy ti legyetek a családom. Akarom Miát a kislányomnak és azt hogy ti várjatok otthon ne pedig egy üres ház. Ahol ti vagytok ott az otthonom. - fejezte be nekem pedig könny szökött a szemembe. Most pedig én csókoltam meg.
- Mi is téged akarunk Charles. - simogattam meg borostás arcát.
- Leszel a barátnőm Maya Benett? - tette fel a kérdést.
- Igen leszek a barátnőd Charles Leclerc. - mosolyogtam majd ő abban a pillanatban felemelt és megpörgetett a levegőben. Majd miután letett egy csókot lehelt ajkaimra.
- Menjünk keressük meg Miát. - vettem fel a táskám.
Majd ahogy kiléptünk a szobájából össze kulcsolta a kezünket. Kérdőn néztem le.
- Nem akarom titkolni egy percig sem! - adott egy homlok puszit nekem pedig egy mosoly ült az arcomra. Miát hamar megtaláltuk majd Charles átvette.
- Anya most mi lesz? Charles velünk jön? - nézett rám a kislányom.
- Igen Mia. Egy család leszünk. - mosolyogtam rá. Aki csak megölelt engem majd Charles felé fordult.
- Akkor te leszel az apukám?
- Igen Mia én leszek az apukád. - mosolygott rá Charles. Majd Mia megölelte.
- Köszönöm. - Mia szemében is apró könnyeket véltem felfedezni és ez engem is sírásra késztetett. Annyira hálás vagyok Charlesnak. Elfogadott minket így és ezt sose leszek neki képes eléggé meghálálni. Így hát együtt 3-man indultunk haza Monacóba.