A keserű méz

Hetedik fejezet

Ettől a mondatától pillangók repkedtek a gyomromba és teljesen elvesztem a tekintetében.

- Liz, amúgy miért vagy velem ilyen ellenszenves?- kérdezte még mindig engem bámulva, amitől teljesen kirázott a hideg.

- Mert távol akarlak tartani magamtól.- hirtelen felindulásból kiejtettem a számon, amit utána egyből megbántam.

- Az lehetetlen.- válaszát befejezte Ádám, a szája szélén egy félmosollyal elkezdett felém közeledni és az ujjai pedig az állam irányába indultak. Nekem pedig eszem ágában sem volt félre húzódni, a szememet le sem tudtam venni Ádám tökéletes szájáról és vágyakozó tekintettel csodáltam.

Hirtelen megláttam egy alakot oldalról fehér ingben, sötét hajjal, aki Ábel volt.

- Liz, Flóra sírva keres téged.- Ábel szavaitól hirtelen felpattantam és odaszaladtam hozzá, Ádámot faképnél hagyva.

- Hol van Flóra?- kérdeztem aggódva.

Ábel pedig azzal a lendülettel elindult, én pedig utána. Alig bírtam követni a gyors lépteit, átszeltük az egész hátsó udvart mire odaértünk a medencéhez ahol Flóra pityergett egy napozóágy szélén. Amint megpillantott minket Ábellel, Flóra kisírt piros szemei felvillantak.

- Liz, merre voltál?- kérdezte elcsukló hanggal Flóra.

- Mi a baj?- kérdeztem tőle félve a reakciójától, hiszen nem voltam vele.

- Zsolti..- oldalra pillantva nézett felé. Zsolti pedig éppen az egyik évfolyamban lévő lánnyal csókolózott, elégé hevesen. Aztán rájöttem mindenre, valójában Flóra is táplál érzelmeket Zsolti iránt.

- Jézusom Flóra, miért nem szóltál róla?- azzal a lendülettel amint befejeztem a mondatot a nyakába ugrottam.

- Odajött ez a segg arc, olyan kedves és aranyos volt. Azt hittem végre megkomolyodik, erre aztán megint ezt csinálja. Részegen idegen lányokkal enyeleg előttem. -dühösen a könnyeit visszatartva mesélte Flóra.

- Gyere, menjünk innen.- fogtam meg Flóra kezét.

- Elviszlek titeket.- mondta Ábel dühös hangon.

- Ábel, te már ittál.- mondtam kicsit rémülve, mert nem sokat láttam Ábelt még ilyen állapotban.

- Haladjatok.- és ezzel a lendülettel elindult a kocsija felé, mi pedig rohantunk utána.

A kocsiba Ábel mellett ülök, aki valami oknál fogva nem szólalt meg, de én csak a történtekre tudok gondolni. Mi lehetett volna Ádám és köztem? Flóra miért nem mesélt Zsoltiról? Nekem kellett volna észre vennem? Többszáz kérdés forgott bennem mire aztán arra észleltem fel, hogy Flóráék háza előtt vagyunk.

- Sziasztok! Köszönöm Ábel a fuvart, szeretlek titeket!- köszönt el Flóra, kicsit ingatag léptekkel a ház előtt.

Ábel pedig kérdően nézett rám, mint aki valami magyarázatot várt volna.

- Liz, mit csináltál? Azt hittem te nem olyan lány vagy aki iszik egy kicsit és egyből bedől minden hülye dumának. Flórát is ott hagytad azért, hogy Ádámmal elmenjetek a sötét hátsó udvarra ketten. Kérlek gondolkodj már kicsit mielőtt cselekszel!- vágott mindent Ábel dühösen a fejemhez.

- Tessék? Te voltál az egyik aki pont mondta, hogy jó fej, adjak neki egy esélyt.- válaszoltam hisztérikusam Ábelnek, mert minden szava szíven talált és tudtam hogy igaza van.

- Nem azt kértem, hogy fektesd le magad vele.- válaszolt Ábel, közben pedig beleütött egyet a kormányba. Én pedig ezzel a lendülettel kiszálltam a kocsiból, mert nem bírtam tovább a szavait. Ő pedig faképnél hagyott engem és elhajtott a sötét utcába.

Én meg egyedül maradtam a gondolataimmal és elindultam haza, közben pedig egy sms érkezett a telefonomra.

- Hova mentetek? Jól vagytok?- Ádámtól érkezett. Inkább nem válaszoltam.

Miután haza értem befeküdtem az ágyba és megnyitottam a telefonom, rengeteg kép és videó készült a buliról, amiket beküldtek a csoportba. Egyik kitűnt nekem a többi kép közül, amin Ádám és én vagyunk rajta ahogy beszélgetünk Ábelék mellett. Lementettem a telefonomba a képek közé és hirtelen elöntöttek az érzések, hogy vajon Ádám tényleg csak kihasználni akart ahogy Ábel mondta? Ennyire rossz barátnő lehetek? Végül egyik kérdésre sem jöttem rá, csak az lett a vége hogy álomba sírtam magam.

Új nap, új csalódás, új bánat. A mai napot ezzel a saját kezűleg gyártott idézettel indítanám. Miután felkeltem lebaktatok igazán rosszkedvűen a konyhába, út közben pedig belepillantottam egy tükörbe, ami kár volt, úgy nézek ki mint valami szörny, gyerekeket lehetne ijesztgetni velem.

- Jó reggelt kislányom! Csinálj valamit magaddal, mert Molnárék jönnek vacsorára!- válaszolta anya miközben engem méregetett.

- TESSÉK?- néztem rá kerek szemekkel, mint aki nem értette jól. Vagy inkább nem akarta jól érteni.

- Meghívtam őket vacsorára, apa már készíti az étteremben a különleges gnocchit.- válaszolta széles mosollyal anya.

Én pedig azzal a lendülettel felfutottam a szobámba, de közben eszembe jutott, hogy nem ittam meg a kávém, így össze vissza futkostam a lakásban. A családtagjaim pedig értetlenül nézték végig ezt a jelenetet.

Miután végre sikerült elkészítenem a kávémat, engedtem a fenti kádba vizet és próbáltam lazítani végre egy kicsit. Miután sikerült egy kicsit elengednem magam, elkezdtem készülődni, a mai ruha választásom egy piros selyemruhára esett, a hajam végét pedig begöndörítettem. Anya bekopogtatom a szobámnak az ajtaján, miközben az utolsó simításokat végeztem a sminkemen. Leballagtam a konyhába megkeresni a családom többi tagját, akik már csak ránk vártak.

- Huh, csodálatosan nézel ki kislányom!- ámuldozott apa miközben engem figyelt.

- Siessünk, siessünk!- terelgetett minket ki anya a kocsiba.

Miután megérkeztünk apa étterméhez, megláttuk a Molnár családot, Ádám és a szülei már az ajtóban vártak minket.

- Jaj, remélem nem késtünk, Liz sokáig tollászkodott a tükör előtt.- mentegetőzött anya a Molnár család előtt.

- Anyaaa...- épphogy elkezdtem volna, anya csendet intett.

- Most érkeztünk mi is.- Ádám anyukája válaszolt nyugodt hangnembe mosolyogva.