Wings & Christals [Hawks Fanfiction]

~ 1. - Kurayami ~

Mi történik akkor, ha a társadalom nagy része erőkkel van felhatalmazva? Valaki jóra használja, valaki rosszra, s valaki igazság teremtésre emellett rengeteg egyéb dologra. Kinek mi.

Halálhörgés, sikítás, és vér. Ez tükrözte Japán sikátorait. Hősmészáros Stein, újra bele lendült a gyilkolásba, amint All Might visszavonult. A hősök folyamatos félelemben élnek, tán most az egyszer ők a vadak, és Stein az okos vadász, aki bármelyik pillanatban meghúzhatja a ravaszt. Endevaor idegesen csapott az asztalra.

-Cimborám, nyughass! -Lépett be a terembe a szárnyas hős, név szerint Hawks.-E csodás szárnyas olyat talált neked hogy betojsz! -lépett az idegesebbik férfi asztala elé, majd egy újságot dobott az asztalra.

-Ki ez a hősködő suhanc? -nézett fel az 1. számú, miután át tanulmányozta a címlapot, amin egy feketébe öltözött alak volt. Maszk, védőszemüveg. Csakis hófehér haja volt az, ami elárulta, hogy valószínűleg nő nemű.

-Utána néztem a dolognak. Kurayami az áll neve. A nyilván tartásban az szerepel, hogy fél éve kapta a tényleges hős engedélyét. De médiába most került először ráadásul címlapra.-Bökött a madárka a legfelső lapra.

-Értem... Ha ennyire közel volt az elkapásához, akkor elő kell keríteni, de most. -Nézett fel.

-Számíthatsz rám. -Nézett határozottan a szemébe az öregebbeknek, majd ellökte magát az asztaltól.-Addig, ha lehet, ne rúgd fel az asztalt, és te törj össze semmit!

Ajtó csapódás, és csend telepedet a szobára.

-Ha ez a Kurayami fél éve hivatalos pro hős, és így kerül címlapra... -sóhajtott az első számú, majd elrakta a fiókjába az újságot.

~xxxxx~

Stein. Rohadna, meg ott ahol van. Zen Kurayami, majd nem megvolt. Súlyosan megsebesítettem. Minimum egy hét mire begyógyul a sebe és érdemes lenne neki újra támadni. Jelenleg szemüvegemet levéve lógatom a lábam a város egyik legnagyobb épülete tetején, a sötét éjszakában. Maszkom így is sokat takar, tehát egyáltalán nem kellett félnem attól a ténytől, hogy anonimitásom megszűnik. A város fényei kellemesen világították be a most már egyáltalán nem nyüzsgő várost. A szellő néha-néha bele kap rakoncátlan hófehér tincseimbe, mely komfortos érzést kölcsönöz. Igen, szeretem az egyedül létet. Az eset óta. Hirtelen egy meleg kéz csúszott a vállamra. Ésszerű felfogással már megölhetett volna, tehát nem kell aggódnom. Külsőm egy rebbenést sem mutatott, továbbra is kémleltem a város szépségét.

-Kurayami, nem igaz? –Hallottam magam mögül egy mély férfihangot. Hangja magabiztosságot sugárzott, aurája is ezt tükrözte.

-Talált, süllyedt. Kit tisztelhetek személyében? –Kérdeztem érzelem mentesen. Ha már csak úgy ide jön, úgy, hogy ismer, akkor én is tudjak már valamit róla...

-Hawks. –Zárja rövidre. Tehát a 2. számú hőst érdeklem. Ezek szerint léteznek csodák. –Ilyenkor a hősöknek is kijár a pihenő, aludni kéne. Főleg ha valaki első média szereplése is címlapra kerül.-Nézett le rám. Nem néztem rá, de éreztem magamon a tekintetét.

-Egyrészt maga is hős. Másrészt, nem tartom magam hősnek. –lóbáltam lábaim. Éreztem, ahogy kezei leszálnak vállamról, s leül mellém a peremre.

-Embereket, sőt hősöket mentettél meg ma, és egy kis időre le is lassítottad Steint. Ez hősies tett. Mindent úgy, hogy nem használtad a képességed, már ha van, és mégsem sérültél. –Továbbra is rajtam tartotta a szemét, és tekintetem kereste. De genyó leszek, és nem fogja megtalálni.