Szerelmed rabja

Bevezetés

Az életem egyszerűen minden egyes alkalommal csak rosszabb. Itt vagyok egy friss érettségivel a nyakamban miközben folyamatosan azt hallgatom a keresztszüleimtől, hogy ideje lenne elkezdenem az életem. Igen, próbálkozok, de természetesen minden egyes alkalommal elutasítanak. A korombeliek többsége egyértelműen egyetemre ment tovább ahova persze engem egyrészt a gyenge jegyeim miatt nem vettek volna fel, a másik pedig az, hogy meg se engedhetném magamnak, így maradt a munka. Amióta a szüleim elhunytak több mint tíz éve egy szerencsétlen autóbalesetben azóta a keresztszüleim nevelnek. Jó pár évig megvoltunk, szerettem velük lenni és Ők is gyermekükként neveltek engem, viszont egy idő után amikor már kezdtem gyerekből serdülővé válni a keresztapám elkezdett valahogy máshogyan tekinteni rám. Buta kis naiv lányként azt gondoltam ez azért van mert törődni akar Velem, viszont az egyik este a kelleténél jóval inkább kimutatta irántam a szimpátiáját, onnantól fogva pedig minden egyes nap alkalmat talált arra, hogy valamilyen oknál fogva, de megérinthessen. Nem bántalmazott szexuálisan, viszont ahogy nőttem egyre kellemetlenebbül éreztem magam amikor a közelemben volt. Kihasználta, hogy kiskorú vagyok és gyenge viszont az egyik ilyen alkalomnál, nem bírtam tovább és szóltam a keresztanyámnak, aki hülyének nézve hangosan kinevetett azzal indokolva, hogy mit képzelek magamról, hogy az Ő férjét minősítem. Azzal, hogy nem hitt nekem, minden reményem meghalt, hogy változás fog bekövetkezni. A férfi rendszeres zaklatásának hála a jegyeim is romlani kezdtek, ráadásul nem tudtam emberi kapcsolatokat kialakítani, nem bíztam senkiben és nem is tudtam a velem egykorúakkal kommunikálni hiszen az életkörülményeimnek hála jóval komolyabb és zárkózottabb voltam aminek meg is lett a következménye mert előszeretettel közösítettek ki. Az undok gyerekek és a beteg keresztapuka mellett egyedül csak a keresztanyám volt az egyetlen aki egy kicsi törődést nyújtott addig amíg nem töltöttem be a tizennegyedik életévemet. Nem hitte el amit a férjéről mondtam addig amíg nem látta a saját szemeivel amikor a születésnapom éjszakáján a férfi akaratom ellenére, erőszakosan tépkedte lefelé rólam a pizsamám miközben a tenyerével elhallgattatott. Könnyekkel küzdve próbáltam magamról lerúgni amikor "időben" kinyílt a szobám ajtaja és ott állt a nő aki lefagyva próbálta feldolgozni a látottakat. A nővérének az egyszem lánya könnyáztatta arccal próbálja lerugdosni magáról a szeretett férjét. Te mit tennél ilyen esetben? Minden erőddel lerángatnád a félig meztelen férfit arról a szerencsétlen lányról és kidobnád a házból, hogy takarodjon? Rendőrt hívnál? igen. Egy normális ember valami hasonlót tenne, de a keresztanyám másképp cselekedett. Csendben megvárta amíg a férje rendbe szedi magát majd lehajtott fejjel kirohan a szobából így magunkra hagyva minket. Megkönnyebbülve vártam, hogy karjaiba zárva megnyugtasson, hogy most már nem lesz baj, de helyette a tenyere az arcomon csattant újra és újra. Engem hibáztatott a férje betegsége miatt. Milyen meglepő lenne ez a reakció ha nem az én életemről szólna. immáron nem csak a férfi zaklatott hanem folyamatosan a felesége féltékenységi rohamainak az elszenvedője voltam. Rájöttem, hogy nem érzek már semmiféle ingert. Nem szeretem, de nem is utálom Őket. A szüleim halála óta nem kaptam semmiféle szeretetet vagy törődést aminek a következményeképp többször is megpróbáltam elvenni az életem ami persze sose jött össze. Ha pedig elszöktem folyamatosan visszavittek. Tudtam, hogy megvetnek és a kárukra vagyok, de természetesen nem akartak rólam lemondani mert a szüleimnek hála amíg nem töltöm be a felnőtt kort eléggé szép összeget kapnak miattam amiből egyértelműen nem kapok semmit. Közel tíz éves szenvedés után már csak napok választottak el attól, hogy végre megszabaduljak Tőlük, hiszen ha tizennyolc leszek nem kapnak több pénzt így már nem leszek többé hasznukra. Az se érdekelt, hogy nincs állásom se kezdőtőkém amivel elindulhatnék, de ezzel nem foglalkozva, számoltam az órákat, hogy végre, mindegy milyen formában, de vége legyen ennek az egésznek, viszont azzal nem számoltam, hogy ennél az életnél egy még rosszabb fog következni.