Ma nagyon korán kellett felkelnem, hiszen ez az első napom az ügynökségnél és a legjobb formámat szeretném hozni. Nyolc órára kell mennem dolgozni, de előtte még bemegyek a kedvenc kávézómba, ahol London legjobb süteményeit árulják és történetesen a legjobb barátnőm ott dolgozik. Felpattantam a biciklire és már tekertem is, hogy mielőbb odaérjek.
- Végre ideértem. – sóhajtottam fel miközben lakatoltam le a biciklim. Ekkor elsuhant a kövesúton egy fekete AMV-s Mercedes autó, a tulajdonosa biztos nagyon gazdag lehet, mert az a kocsi egy vagyon.
Belépve a kávézóba odasétáltam a pulthoz, ahol Klhoe állt, akinek az arcáról már le sem lehetett volna vakarni a mosolygást. Ilyenkor elgondolkozom, hogyan tud már kora reggel ennyire vidám lenni, de aztán mindig rájövök, hogy ő a világ legkedvesebb embere és máshogy el sem tudnám képzelni.
- Jó reggelt! Csak fel tudtál kelni időben úgy látom! – köszöntött poénosan a barátnőm.
- Jó reggelt! Igen, sikerült felkelnem bár két ébresztőt és szerintem vagy 4 szundit nyomtam ki ez mellékes. – nevettem el magam visszaemlékezve a reggeli kínlódásomra.
- Nem is te lennél! Na és mit adhatok az új menedzser gyakornoknak? Tök fura, hogy van ilyen pozíció is. – hm, hát igen ebben igazad adok Klhoenak mert tényleg fura ez a pozíció.
- A szokásosat szeretném, de elvitelre mert sietnem kell mielőtt elkések. – válaszoltam a barátnőm korábbi kérdésére.
- Máris adom, aztán nehogy elszúrd nekem! – mondta Klhoe miközben elém tette a dupla eszpresszóm és a szalámis bagettem, amit minden reggel kérek.
- Rohanok, de majd felhívlak, ha végeztem! Puszi! - köszöntem el miközben a táskámba próbáltam gyömöszölni a reggelim anélkül, hogy magamra öntsem a kávém.
- Hajrá csajszi! – hallottam még a barátnőm hangját.
Ezt követően villámgyorsan tekertem befelé és a nagy rohanásban sikerült 10 perccel korábban is odaérnem. Ahogy jöttem be az épületben az előcsarnokban már láttam pár híres előadót a menedzsereikkel beszélgetni, ami teljesen lázba hozott. Alig várom, hogy engem melyik menedzser mellé osztanak majd be, á megöl a kíváncsiság. Annyira elmerültem az álmodozásban, hogy észre sem vettem mikor jött be a vezető csak, amikor egy vastag mappa tele papírral csattant előttem az asztalon.
- Shopie Roberts? – nézett rám egy barna hajú férfi kissé komoran, gondolom már nem először szólított.
- I-igen, én vagyok az. – válaszoltam kissé félénken, de próbáltam leplezni a zavarom.
- Most, hogy ide tud koncentrálni meg kellene beszélnünk az itteni szabályokat. – kezdte a mondanivalóját a férfi, miközben leült velem szemben az asztal túloldalára.
- Figyelek. – feleltem és erősen koncentráltam minden szavára.
- Elsősorban az általunk foglalkoztatott előadók, illetve színészek itt teljes diszkrécióval kezelendők. Amit itt lát vagy hall azt nem oszthatja meg senkivel! Továbbá ne legyen útban a forgatások vagy megbeszélések során, mindig tegye, amit majd mond Önnek Anne Carter menedzser. – úristen hát a név hallatán a szívem hatalmasat dobbant.
- Tényleg Anne Carter mellett leszek gyakornok? – kérdeztem vissza és szerintem az állam a padlón lehetett valahol. Ő a TXT menedzsere, az egyik leghíresebb együttesé. Nem hiszem el, hogy ilyen szerencsém van.
- Igen. – felelte a férfi és kissé el is mosolyodott.
Ekkor történt az amire egyáltalán nem számítottam. Az iroda ajtaja egyszer csak kivágódott és egyenesen Grayson Parker lépett be rajta. Fel se fogtam mindaddig amíg arcon nem csapott a valóság.
YOU ARE READING
Mr. Honesty
Romance"Az életben nincsenek titkok (...). Csak felszín alatt rejtőző igazságok." Két fiatal története ez, akik mindketten keresik a saját hangjukat és az élet úgy döntött keresztezi útjukat, hogy talán közösen találhassák meg a dallamot mely mindkettőjük...
