Lover | Larry Stylinson

seventh.

A délután négy gyorsan eljött, Harrynek alig volt ideje leülni, és enni egy falatot, ugyanis amint odaért beénekeltették (amit a koncert előtt meg fognak ismételni), majd mikrofonpróbát tartottak, aztán egyből utána hangpróbát a zenekarral.

Louis háromkor ült autóba, mert arra gondolt, hogy bemegy egy pékségbe, és meglepi a göndört valami édességgel, mielőtt a stadionba vezetne. A férfi jól tudta milyen nagy rohanás van ilyenkor, hisz sok fellépőnek készített már ruhát, és mégsem akarta, hogy Harry éhen vesszen.

Ahogy behajtott a kordonnal elválasztott részre meg is pillantotta Harry hatalmas, fekete autóját. Pont sikerült amellett leparkolnia, majd amint kiszállt az autóból a szeles, borús, angliai időbe érkezett. Bement a hátsóbejáraton, míg az egyik kezében egy papírzacskót tartott, amiben pár eperrel töltött sütemény volt. A ruhát már beszállították ide, így ezzel Louis-nak nem volt gondja, csak majd rá kell adnia a göndörre a csillámló inget és kék szövetnadrágot.

A folyosókon emberek igyekeztek egyik helyről a másikra, a férfinek pedig ötlete sem volt, hogy merre lehet Harry öltözője.

Ahogy szelte a folyosókat, szembe jött vele Sarah, akit a felvételekről felismert Harry dobosaként.

– Szia! – tegezte le egyből a nőt – Nem tudod merre lehet Harry? Én vagyok a stylistja, és meg kéne keresnem.

– Ó, Louis, igaz? Legutóbb Jeffel láttam, arra – mutatott az irányba, ahonnan jött, majd a férfi megköszönte a segítséget, és mindketten folytatták az útjukat.

Louis egyenesen haladva megpillantotta a göndör fürtöket, az ismerős magas alakot és izmos hátat.

– Harry, Jeff – üdvözölte őket egy biccentéssel.

A göndör pulzusa azonnal megemelkedett, ahogy meglátta Louis kusza haját és kék szemeit.

– Louis, végre! – sóhajtott boldogan a menedzser – Menjetek vissza Harry öltözőjébe, utánatok küldöm Lou-t, hogy kipingáljon.

A két férfi egymás mellett indult el, a fiatalabb vezetett, ugyanis az idősebb továbbra sem tudta, hogy hol is van pontosan. Egy ajtóhoz értek, amin a „Harry Styles" felirat virított, és a göndör be is nyitott a szobába. Nem volt nagy helyiség, inkább olyan pont elég. Volt egy kanapé a szoba közepén, jobb oldalt felakasztva a mai ruha egy fogasra, sminkasztal, mindenféle hajfixáló egy pulton.

– Örülök, hogy itt vagy – zuhant le Harry a kanapéra.

– Hoztam neked egy kis ajándékot, hogy ne ájulj el a színpadon majd – mutatta fel a zacskót Louis, a fiatal szemei pedig felcsillantak az ajándék szóra.

– Igazán nem kellett volna, főleg, hogy tegnap is feltartottalak – rázza meg a fejét értetlenül a göndör.

– Hagyjuk már, inkább egyél – nyomja a zsákot a kezébe, mire Harry kihalászta belőle a sütiket.

– Életmentő vagy, komolyan mondom – harapott bele a finomságba, és egy elégedett sóhaj hagyta el az ajkait, ahogy megérezte az ízét.

– Remélem ízlik – biccentett mosolyogva Louis, miközben szétvetette a boldogság, hogy sikerült meglepnie valamivel a göndört.

– Eszméletlen finom. Kérsz? – tartott felé egy félig megevett süteményt, mire a férfi csak megrázta a fejét, és hátra dőlt a kanapén.

A következő pillanatban Lou, a sminkes lány rontott a szobába, és érdeklődve nézte a jelenetet. Harry őt is megkínálta, de a nő elutasította, miszerint a göndörnek kell az energia az esti fellépéshez.