Lehetetlen

1 rész

végre nyár! végre vége ennek az évnek is. Ez a nyár Kimé és az enyém. Minden időnket együtt fogjuk tölteni.
Kim és én. Én és a legjobb barátnőm.

Reggel miután felkeltem felvettem egy fehér  bő pólót és egy fekete rövid cica nadrágot és indultam is a Hudson házba.
becsöngettem, mire Avery, Kim anyukája nyitott ajtót és mondta, hogy nyugodtan menjek fel, Kim a szobájában van.
Miközben sétáltam fel a lépcsőre láttam bemenet egy srácot Jake szobájába.
Jake, Kimnek a bátyja, igazából semmi véleményem nincs róla sose beszéltem vele csak egyszer amikor a konyhába voltunk hárman és kért tőlem egy kanalat a müzlijéhez, mert éppen az evőeszközök előtt álltam. De ennyi, azóta nem is beszéltem vele. Meg köszöni se szoktunk egymásnak mert sose találkozunk még a házban se úgy, hogy ne lennék Kimmel, és akkor mát fölöslegesnek tartom a köszönést, nehogy azt higgye, hogy nyomulok és bejön, őt meg szimplán nem érdeklem annyira, hogy köszönjön vagy észre se vesz.
Az iskolában van hírneve viszont arról, hogy hány csajt fektetett meg. Én nem ítélkezem ő tudja mit csinál.

Benyitottam baratnömhőz aki mintha engem várt volna -ami egyébként elég valószínű- felpattant az ágyról és becsukta az ajtót, meg kulcsra is fordította.
-A battyámnak itt egy nagyon régi barátja akivel régen, még általános alsóba én is jóba voltam és lehet, hogy szerelmes is voltam a srácba, aki viszont elköltözött nagyon régen, és most itt van, nem tudom miért, és hogyan de zavar és úgy érzem a szívem mindjárt felrobban.- mondta a végét már zihálva.
-Oke figyelj, lassíts és nyugodj le.-oké jól vagyok-mondta, és látszott rajta hogy tényleg így van.-bejön a srác?- kérdeztem meg mire megint ingerült lett és felállt és elkezdett fel alá sétálni.-Lenyugodnál? Azzal nem lesz jobb ha oda-vissza járkálsz. Tök egyszerű kérdés, igen vagy nem?- fejeztem be a mondatom és odasétáltam hozzá.
-igen de ő is olyan mint a bátyám, tuti ugyan úgy csak egy éjszakás kapcsolatai vannak.
-ezt neked mondta?-tettem keresztbe a kezeim.-Nem, de túl helyes, és lehet van barátnője ha viszont nem olyan.-mondta kétségbeesetten. -Hát miért nem beszélsz vele?- kerdeztem -Ez egy jó ötlet, szolhattál volna előbb.- mondja és már meg is indul az ajtó felé amikor megtorpan. - De egyedül nem mehetek oda, hisz ott van Jake is tök gáz lenne. -elkezdett gondolkodni és valahogy sejtettem, hogy ebből én már nem jövök ki jól. -Megvan! lemegyünk és "csinálni akarunk" lekváros kenyeret, de nem tudjuk kibontani a lekvárt ezért én felszolok, a tesóm lejön és segít és én addig tudok vele beszélni. Elképesztő vagyok, ez milyen jó terv már.-mondta és még is indult a konyhába, de meg is állt miután észre vette, hogy egyedül sétál.-Gyere már!- kiabálta fel a lépcső aljából mert én még mindig az ajtó kereténél voltam. - De ez tök hülyeség én nem akarom ezt csinálni.-kiabáltam vissza. - Ne nyavajogj és gyere. -majd meg is indult, én pedig megadva magam mentem utána.
Mire le értem a konyhába láttam, hogy egy cetlit olvass amit valószínűleg anyukája írt nekik. - Anyu elment a barátnőjéhez miénk a lakás egész reggelig!- kezdett el ugrálni majd mikor meglátta döbbent fejem abba hagyta és nevetni kezdett, mire én is, és már együtt nevettünk azon, hogy a másik, hogy nevet. -Jó figyelj kezdjünk bele, hol a lekvár?-kérdeztem mert előbb túlesünk rajt annál jobb - itt- vette elő az egyik szekrényből majd mondta, hogy probálkozzak vele de ne annyira ő meg addig felmegy. El is kezdtem tenni amit kért de 5 perc után se jött le senki, én meg közben megkívántam ezt a barack lekvárt ezért elkezdtem tényleg próbálkozni- mostmár mindegy alapon- de nem ment. Egyszerűen nem akart lejönni, a fejembe már a vér is felszökhetett annyira próbálkoztam, de miután 1 perc után se ment úgy voltam vele, hogy felmegyek a lekvárral és segítséget kérek. Fel is battyoktam, viszont mire oda értem a szobához -ami csukva volt- meg álltam. Most kopogjak be? Vagy elég ha csak benyitok?Úgy döntöttem csak simán belépek hiszen Kim is bent van az még úgy nem is illetlenség és gáz. De Kim nem volt ott csak 2 meglepett szempárt láttam, ufh ez nagyon kínos. -Hello idegen, segíthetünk?- szólalt meg elsőként a szöke srác aki valószínűleg bejön Kimnek. -Bocsi csak Kimet kerestem mert mondta, hogy feljön, hogy kérjen egy kis segítséget ezt kinyitni, de ennek már 10 perce és azt hittem itt van csak elfelejtette, hogy miert jött fel ezért benyitottam. Nem kellet volna tökre illetlenség, mégegyszer bocsi.- fejeztem be a mondatom és már siettem volna ki, hogy ne égjek tovább amikor hallottam, hogy hozzám szólnak. -Héj, maradj itt ameddig Jake kibontja neked a lekvárt én addig megkeresem Kimet.- mondta a szőkeség és már el is indult. Ketten maradtunk Jakeel. Gyorsan végig néztem a szobáján -még sose jártam itt korábban- a falak világos szürkék a francia ágy a sarokba mellette az íróasztala. A szoba másik részében van egy kissebb garnitúra vele szemben meg a tv, illetve a sarokba van egy komod. Az egész hely hangulatos, a ledfények bekapcsolva halkan szól valami rep és valószínűleg játszanak valami fegyveres játékkal. - Na mi lesz, ide jössz még ma vagy még csorgatod a nyálad a szobámra?- kérdezte unottan. ez mekkora egy bunkó állat. -Á, szerintem megtudom csinálni egyedül is.-màr fordultam volna meg amikor utánam szólt de nem igazán érdekelt mentem tovább a konyhába, és mire le értem elő akartam venni egy kanalat-hogy azzal majd megütögetem a tetejét és meglazul az kupak- Már húztam ki a fiókot mire valaki vissza lökte. Oda fordultam mire ő neki tolt teljesen a pultnak. -Jezusom hagyjál már.
-befejezted a hisztit és hagyod, hogy segítsek?- kérdezte nyugodtan és felém tornyosult. Válasz helyett csak össze húztam a szemem és odadtam neki az üveget, ő pedig felnyitotta nekem, ez után pedig leült a székre és várt, ezt nem igazán értettem igy hangot is adtam értetlenségemnek.
-szeretnél valamit?
-letekertem neked az az alap, hogy csinálsz nekem is kaját.- válaszolt bunkón, amire csak egy szemforgatást kapott, mert igaza volt és ez az ő háza ott van ahol szeretne, így neki álltam neki is megkenni 2 kenyeret.
Miután csendben megettük- mindketten telefonoztunk- elindultunk fel- ő a saját én pedig Kim szobája felé- nevetést hallottunk a mosdoból ezért oda mentünk és ott volt Kim és a szöke srác. Jake egyből benyitott és látszott rajta, hogy nem tudja hova rakni a helyzetet.-Mi folyik itt?-kérdezte zavarodtan Jake, és ezután láttam meg, hogy levan ragasztva a körme Kimnek. -Mi történt az ujjaddal?- tettem fel az újabb kérdést, ekkor néztünk össze Jakeel, értetlenül, mikor megszolalt a szöke. -Azért nem jött be a szobádba mert betört a körme és gyorsan elment lekorigálni és miután megtaláltam elkezdtünk beszélgetni, kicsit nosztalgiázni, ennyi.- fejezte be majd egymásra nézték és ránk, most pedig Kim szólalt meg. -és ti hol voltatok?
-Leállhatnál, itt nem mi vagyunk a furák hanem ti - válaszolt már ingerültebben Jake. -Nyugodj le Jake, Adammal mi régen barátok voltunk, miért ne beszélgethettnénk ketten? -Jó mindegy. Jösz haver? -Aha, jöttök ti is?-kérdezte, majd felváltva Kimre és rám nézett. - Persze! -válaszolt Kim rögtön és el is indultunk mindannyian, de Jaken látszott, hogy nem akarja velünk tölteni az idejét.

××××××××××××××××

már egy ideje itt ülünk és beszélgettünk, Adam -mint kiderült- kedves srác, és szerintem bejön neki Kim. Jake pedig inkább a húgával és a haverjával beszélgett, viszont nem gondoltam volna, hogy ennyit tud nevetni és még talán vicces is. Kim pedig  néhány flörtőt elhagyott Adam felé. Éppen valamit beszélgettek én pedig gyorsan körülnéztem a szobába és megakadt a tekintettem a tv-n. Még mindig be volt kapcsolva az a lövöldözös játék.
-Megtanítsunk? -kérdezi Adam. Nem tudtam mit válaszoljak mert kipróbáltam volna de nem hiszem, hogy ennek örült volna Jake.
-Gyere, játszunk egy meccset.- Hallottam magam mellől a szoba tulajdonosát. Meglepödtem, de oda ültem mellé török ülésben. A kezembe nyomott egy konzolt és elkezdett magyarázni.
Mire megértettem és lejátszottunk párat, egész jó fejnek bizonyult. Velem is nevetett és amikor Kim nyerésre állt Adam ellen, együtt nevettünk.
Sok idő eltelt és már fél 2 volt mikor elmentem fürdeni, utánam meg Kim, de már nem hallottam, hogy vissza jön mert közben elnyomott az álom.