Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

29.rész

-Ma elmész valakivel ruhát venni.-tereli el a témát.
-Rendben,de választhatok én?-rágom az alsó ajkam.
-Igen.-rázza a fejét mosolyogva.
-Volt bent nálam egy csinos lány,azt hiszem Roxynak hívják,ő fog velem jönni.-dobogok a lábammal idegességemben.
-R-roxy?-dülled ki a szeme.
-Igen Roxy,miért?-ráncolom össze a szemöldököm.
-Áh,semmi,menjetek nyugodtan.-rendezi a vonásait egy pillanat alatt.
-Oké,esetleg valahol elérhetem?-utalok arra,hogy igazából semmit nem tudok róla.
-Majd írok neki,ő egy közeli ismerősöm.-szorítja össze az ajkait.
-Köszönöm.-mosolygok boldogan.

-Vedd fel a pulcsit,nemsokára otthon vagyunk.-lassít a tempón,mert egy hídon megyünk keresztül.Annyira szép a táj.Kár hogy Nat belerondít.
-Emily,azt mondtam vedd fel a pulóvered,nem azt,hogy bámészkodj..fogunk még sokszor erre jönni.-masszírozza az orrnyergét.
-Jólvan na.Nyugodj meg,attól megnyugszol.-mélyítem el a hangom.
-Vicces vagy.-kanyarodik le egy mellékútra,és innentől már ismerős a terep.
Nemsokkal később,látom a hatalmas birtokot,és a kovácsoltvas kapuit.
Egy gombnyomással elhúzódnak az útból,és beállunk közvetlenül a ház bejárata elé.

-Kiszállsz még ma?-nyitja ki az anyósülés ajtaját.Észre sem vettem,hogy leállította a motort,vagy hogy kiszállt volna.Most egyáltalán nem tudok koncentrálni.Ami az előbb történt,az teljesen kizökkentett.Nat pedig nem is kerít neki nagy feneket.
-Öhm,igen persze.-nyúlok hátra a pulcsimért,mert azt még mindig nem sikerült felvennem.
-Én bemegyek,majd te is gyere.-nyitja ki a bejáratot.
Nat az mikor lett ilyen bunkó?!-szállok ki az autóból,és becipelem az utazótáskámat is.

-NAT,KÖSZÖNÖM,HOGY SEGÍTETTÉL,NAGYON KEDVES TŐLED.-dobom le a táskát,és várom,hogy válaszoljon,de nem teszi.
-Nat?Minden oké?-nézek szét a nappali,és a konyha közt,hátha meglátom,de nincs sehol.
-Meg ne ijedj.-karol át hátulról,és elkezd forgatni a nappali közepén.
-NAHAAAT,ELSZÉDÜLÖÖK-nevetek jóízűen.
-Nem baj.-lassít a tempót,amíg meg nem állunk teljesen.
-Te hülye vagy?-tör ki belőlem a nevetés.
-Neem.-kap fel a lábamnál fogva,majd rátesz a vállára,és megint forgunk.
-Nat,én leütlek.-csípek bele a hátába,de nem hatja meg.
-Naaa,cukorbaba ne csipkedj,mert én is megcsíplek.-csap rá a fenekemre.
-Fel akarok menni,és aludni.-mozgolódok a vállán hátha letesz.
-Most aludtál egy csomót.-értetlenkedik,a lépcső felé elindulva.
-Akkor is fáradt vagyok.-makacsolom meg magam.
-Kurvára fáradt lehetsz,ha van erőd kalimpálni.-dob egyet a testemen,hogy jobban tudjon fogni.
-Biztos elbírsz?-nézem fejjel lefelé az utat.
-Ne hülyéskedj már.Persze.-lép rá az első lépcsőfokra.Igaza volt.meg sem kottyan neki a súly ami rajta van.
Gyorsabban felért,mint én szoktam.
Talán többet kéne lépcsőznöm.De ha visz a hátán,akkor minek?!

-ÁLLJ MEG.-akad meg a szemem egy ajtón.
-Miért..kell..a..fülembe..sikítanod?-emeli meg a hangját.
-Bocsi,de oda be szeretnék menni.-nyújtom ki a nyakam.
-Hova?-forgolódik.
-Oda.-biccentek a fejemmel.
-Hova oda?Mutass már rá,mert nem vagyok gondolatolvasó.-válik hisztissé a hangja.
-Jobbra a harmadik szoba.Könyvtár.-mutogatok az ajtó felé.
-Nehéz lett volna először is ezt mondani?-lépked oda az ajtóhoz,azután kinyitja.
-Nat,tegyél már le,mert takarod a képet.-idétlenkedek,Nathaniel földrekényszerítésével.
-Figyelj Em..attól hogy itt pattogsz a vállamon,én még nem fogok elesni.-megy oda egy fotelhez,és lerak rá.

-Atya úr Isten.-suttogom a látványtól.
Hatalmas ablakok,a sarokban egy zongora,és egy gitár,ami meg a legfontosabb,plafonra érő könyvespolc,telis tele könyvekkel.
-Nat,ez a hely,valami csodálatos.-ugrok fel az ülőhelyemről,és odamegyek a legelső polchoz.
Végighúzom a kezem a könyvek gerincén,és átmegyek a következő sorhoz.
Itt romantikusak vannak.
Ez a hely eszméletlen.Nem tudok betelni vele.

-Tetszik?-Lép mögém,és gyengéden megfogja két kezével a vállam.
-Igen.-fordulok meg a tengelyem körül,így pont szemben vagyok vele.
-Nem is tudtam,hogy szoktál olvasni.-hajolok közelebb Nathanielhez.
-Szoktam,de nem ilyet.Inkább horrort.-biccent a fejével a másik sor irányába.
-Inkább kihagyom.-biggyesztem le a fejem.
-Láttál már egyáltalán Horrort?-szorítja össze az ajkait,nehogy nevessen.
-Nem.-hajtom le a fejem.
-Akkor ezen változtatunk.-tol ki a szobából.
-Mi lesz Roxyval?-fogom meg Nat kezét,és megállítom.
-Majd betoppan egyszer,én megállítom a filmet,ti pedig elindultok.-folytatjuk az utunkat Nat szobájába.

-Figyelj Nat,én nem akarok horrort nézni.Én félek.-lépkedek hátrébb.
-Itt leszek nyugi már.-ránt be a szobájába,és kulcsra zárja az ajtót.
-De a redőnyt ne húzd le,legalább jön be egy kis fény.-rágom a körmöm.
-Rendben,de a sötétítőt had húzzam el.-néz rám a válaszomat várva.
-Húzd.-fekszek be baloldalra az ágyban.
-Az az én helyem.-dúr át a másik oldalra.
-Jólvan,ne hisztizz már.-ülök rá a párnára,és felhúzom a térdemet.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad, nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii