𝕯𝖗𝖆𝖗𝖗𝖟 𝖋𝖋. ~ 𝕬 𝖋𝖔𝖌𝖆𝖉𝖆̀𝖘

𝟸. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

~ʜᴀʀʀʏ ᴘᴏᴛᴛᴇʀ~

A reggelem teljesen átlagosan indult. Seamus Finnigan és Dean Thomas beszélgetésére keltem, majd sikertelen visszaalvási kísérletem után Ron rángatott ki az ágyamból.
-Harryyy! Keljél már fel, te jó ég! Éhen halok, gyere már reggelizni!-rántotta le rólam a takarót, mire láthatóvá vált a fedetlen felsőtestem. A szobában tartózkodó mindhárom ember egy ideig rajtam pihentette a szemét, majd zavartan elkezdtek átöltözni.
Én is felvettem egy bordó kapucnis pulcsit, egy fekete farmert és az orromra biggyeztettem a szemüvegem, majd Ronnal együtt elindultam reggelizni.

Gyorsan megreggeliztünk és siettünk, nehogy elkéssünk jóslástanról.
Na és az abszolút átlagos napom ezen az órán fordult át abszolút furcsába.
Ugyanis Ronnal pont annyit késtünk hogy elfoglalták a megszokott helyünket így Lavanderék társaságában kellett eltöltenünk a lehetetlenül unalmas negyvenöt percet. Az óra felénél viszont valaki megbökte a hátam egy pennával. Hátrafordultam és egy tejfölszőke, vigyorgó mardekárossal találtam szembe magam.
-Ahhj... Mit akarsz, Malfoy?
-Tudod Potter...-dőlt hátra magabiztosan a székén a fiú-Gondolkodtam...-én értetlenül néztem rá, a Parkinson lány és Zambini pedig Melfoy két oldalán lefejelték az asztalt.
-Meglepő... Nem tudtam hogy tudsz olyat is!
-Vicces-mosolygott kényszeredetten a fiú-Szóval... Szabad vagy holnap?-kérdezte minden kertelés nélkül.
-Tudod, holnap péntek van. Iskola. Egyikünk sem szabad.
-Ahhaa... Holnapután?
-Nem.
-Vasárnap?
-Nem.
-Hétfőn?
-Najó, Malfoy mit akarsz elérni?
-Eltölteni a legszexibb griffendélessel egy napot-rebegtette a szempilláit, mire elvigyorodtam.
-Felejsd el-kacsintottam rá és visszafordultam előre. Aztán majdnem hátraestem az ilyedtségtől, ugyanis Trelawney proffesszorasszony hatalmas szemével találtam szembe magam.
-Gyermekem...-susogta-A vénusz... Nem... Te a közeljövőben... Ohh drága fiam... Óriási katasztrófa fog történni veled...
-Nyugi, Potter, megvédelek!-hallottam Malfoy hangját, majd a többi mardekáros nevetését. És itt lett elegem.
-Elnézést tanárnő!-mondtam és kirontottam a teremből. Meg sem álltam a fiú wc-ig, ahol rátámaszkodtam a csapra, megmostam az arcom, majd következett a "harry potter szívrohamot kap" napirendi pont. Ugyanis Malfoy állt mögöttem és ráhejezte kezeit a derekamra. Jólesően felsóhajtottam, majd erőt véve magamon, lelöktem magamról a kezét, végetvetve a jóleső érzésnek.
-Mi a faszt akarsz tőlem, Malfoy?!-sóhajtottam.
-Mond hogy jó a szombat-suttogta az ajkaimra.
Elködösülve a szemébe néztem és már majdnem igent mondtam.
-Nem, Malfoy! Hagyj ki az idióta játékodból!-löktem el magamtól.
-Biztos nem hagysz itt!-fogta meg a kezem.
-Dehogynem-mélyültem el szemeiben. Ő végigsimított a derekamon majd ismét közel hajolt hozzám.
-Szombaton együtt megyünk Roxmortsba-suttogta, nyomott a homlokomra egy puszit és se szó, se beszéd, ott hagyott.

Nekidőltem a hideg csempének és lecsúsztam a földre. Az az érzés... amikor Malfoy hozzám ért... Amikor megpuszilt... Amikor suttogott... Kár hogy leállt... Én itt helyben nekiadtam volna magam...
Felettébb elvaduló gondolataimat Hermione szakította meg.
-Harry, mi folyik itt? Épp Bimba tanárnővel beszélgettem a folyosón, amikor zaklatottan berohantál ebbe a wcbe, utánad Malfoy, most meg vigyorogva kiment én meg rádtalálok... öhmm... eléggé elhomályosult tekintettel ülsz!
-Hermione, ez egy fiu wc!-ugrottam fel zavartan a földről.
-Tisztában vagyok a ténnyel...-forgatta meg a szemét-Na, gyere, menjünk órára. Gyógynövénytan jön.

Éljen! Még egy óra ahol a mardekárosokkal vagyunk együtt! Mondhatom nem nagyon akaróztam órára menni, de végül Ron és Hermione valami csoda folytán oda vonszoltak.
-Gyerekek! Páros minka lesz! A gyurgyulán gyökereit kell bepácolni és felaprítani! Álljatok párokba!
-Harry ugye leszünk...
-Felejsd el Weasley! Potter velem van!-állt mellém a mardekáros szőkeség. Kerülve a tekintetét mondtam hogy "biztos hogy nem", mire a fiú kihúzta Ron alól a széket, minek következtében Ron leesett a földre, Malfoy pedig mellém ült.
-Te meg Weasley, legyél nyugodtan Greangerrel. Vagy bárkivel. Viszlát-integetett a zavart Ronnak majd nemes egyszerűséggel elküldött engem gyökerekért.
-Álmodban!
-Nem mondom, álmomban is te szerepelsz, csak nem ebben a szituációban-suttogta perverzen a fülembe, mire fülig elpirultam.
-Örülök neki, Malfoy, de akkor is te mész a gyökerekért!
-Te jó ég, Potter rohadt idegesítô vagy! PANSYYY!!!-ordított oda a szertárba igyekvő lányhoz-Hozz már nekünk gyökereket!
-Te lusta fasz!-ordított vissza a lány, de azért ellátott minket a kellő hozzávalókkal.
-Parkinson, ne káromkodjon!
-Persze professzor-intett, majd ráhelyezte az állát Malfoy vállára-Mizu?
-Potterrel a legnagyobb egyetértéssel dolgozunk együtt-ölelte át a vállam a Malfoy fiú.
-Najó, mi folyik itt?-löktem le rólam a fiú kezét.
-Nem esett még le? Halálosan beléd szerettem, Potter!-megfagyott a levegő. A mögöttünk ülő Zambini és Parkinson, az elöttünk ülő Hermione és Ron, de még Malfoy is kiváncsian várta a reakciómat.
-Ahaaaa...-kerültem a fiú tekintetét.
-Na, semmi reakció?-vigyorgott rám.
-Nem veszem be, Malfoy-húztam össze a szemem. De amikor tekintetünk találkozott, az ő pillantása, teljesen őszinte volt.
-Hát ez szomorú-hajolt hozzám egészen közel-Őszintén. Szeretlek-suttogta olyan érzelmes hangon, hogy kertelés nélkül elhittem neki. Tudtam, ha bármelyikünk megmozdul, akár egy milimétert is, ajkaink összeérnek. És Malfoy persze hogy megmozdult! Ahogy megcsókolt, talán egy pillanatig hezitáltam, de aztán visszacsókoltam. A teremben izgatott hangok hallatszódtak, de én csak a Malfoy fiú szemét néztem. Ahogy szétváltunk, bekúszott a fülembe Ron és Seamus káromkodása, Pansy és Zambini pacsija és a professzor ideges motyogása...