Maradj velem...

1. Fejezet: Az álom kollégium

-Axel gyere le jött egy üzeneted!- Szólt anyám izgatottan.

-Máris megyek! Ordítottam vissza, majd felkaptam magamra valamit, és már szeltem is a padlót lépteimmel.

-Remélem a kollégiummal kapcsolatos levél jött. Szólaltam meg hirtelen, mire az egész család körém gyűlt.

-Mi is reméljük! Mondták egyszerre, mire én megnyitottam a gépemen az üzenetet, amiben ez ált: Kedves Axel! Örömmel értesítjük önt, hogy felvételt nyert az Princeton Művészeti Egyetem és Kollégiumba. Sok szeretettel várjuk. Üdv: A Princeton igazgatója.

-FELVETTEK! MEGVALÓSUL AZ ÁLMOM! Üvöltöttem most már teli torokból. MEGCSINÁLTAM! 

-Nagyon büszkék vagyunk rád kisfiam! Öleltek át mindannyian.

-Most pedig kezdj csomagolni holnap indulsz! 

-Ahogy elhangzott ez a mondat anyám szájából, én már futottam is vissza fel a szobámba nagy örömmel. Elég gyorsan össze pakoltam, hiszen nincs annyi cuccom. Hamar eljött az este is, és éppen rajzoltam, amikor valaki kopogott.

-Ki az? Tettem le a ceruzát a kezemből, mire a kis húgom Sally nyitott ajtót.

-Szia bátyó! Csak azért jöttem, mert anya mondta hogy szóljak neked kész a vacsora.

-Rendben azonnal megyek picur!  Pár perc múlva már az asztalnál találtam magam.

-Na és várod a holnapot Axel? Érdeklődött apám.

-Hát is is. Kicsit tartok attól hogy nem lesz egy barátom se, de örülök annak hogy új kihívásoknak nézhetek elébe.

-Ne aggódj minden a legnagyobb rendben lesz! Biztos hogy lesznek barátaid! És attól nem tartasz hogy egy olyan szobatársad lesz akivel nem jössz ki jól?

-Hát majd csak alakul valahogy. Olyan Isten nincs hogy ne jönnék vele jól ki. Úgyis meg kell férnünk egymás mellet.

-És lehet hogy még barátnőd is lesz. -Szólalt fel hirtelen anyám.

-De anyaa! Förmedtem rá.

-Az első a tanulás legyen neki. -Tett szemre hányást apa. Miután megvacsoráztunk, felbattyogtam a szobámba, felvettem a pizsamámat, ami jelenleg egy rég nem használt felsőből és egy boxerből áll.  Majd szépen lassan elnyomott az álom.

-Reggel a kurva hangos ébresztőmre keltem. 5:30 fasza. Konkrétan majdnem leestem az ágyról. De aztán hamar észbe kaptam, és elkészülődtem. Az első nap mindig jó benyomást kell kelteni, ezért próbáltam olyan ruhát választani, ami nem fekete. Vagyis hát nem annyira fekete...Nem tehetek róla, de én imádom a fekete színt. Majd ezek után belöttem a hajamat is. Aztán levánszorogtam a konyhába valami reggelit csinálni magamnak. Majd a nappaliból kiszűrődött egy hang. A TV hangja. Valaki komolyan felkelt még ilyenkor? Majd óvatos léptekkel megindultam a nappali felé. Résnyire nyitva volt az ajtó, és láttam Sally-t aki éppen a televíziót nézi.

-Hát te meg mit csinálsz itt ilyen korán? Suttogtam.

-Nem szeretném hogy elmeny. Szeme könnybe lábadt. 

-Oh...Figyelj kicsi nem leszek olyan sokáig távol. A hétvégéket úgyis együtt töltjük majd.

-T...Tényleg? Szipogott.

-Hát persze! Na gyere ide. Tátottam szét karjaimat, amibe ő szépen bele simult.

-Csináljak neked kakaót?