Avatar: A Csillag Árnya ~ Ni'a útja

Új Világ

Eltelt azóta pár év. Egészen pontosan 11. Felnőttem, és a testvéreim is. Igazából, mi mindig is igazi testvérekként gondoltunk egymásra a többiekkel. Még akkor is, ha engem csak befogadtak. Ahogyan Kirit is. Nem számított sohasem. Mi testvérek vagyunk.
Neteyam mindig nagyon vigyázott rám. Meg Lo'ak is. Mindig azon civakodtak, hogy ki a bátrabb. Kirivel mi mindig nagyon elvoltunk. És persze Tukkal is.
A családom bebizonyította, hogy létezik másik út, egy boldog élet felé..

...

Az égemberek visszatértek. Visszatértek Pandorára. Már egy éve.
Viszont az egyik nap, mikor sétáltunk a többiekkel, az irányítóhoz tévedtünk. Avatarok voltak ott. Taktikai ruhákban. Megláttak minket, és elkaptak. Késsel fenyegettek. Apa, anya és Neteyam végül megmentettek. Viszont Gekkót, az ember barátunkat elvitték magukkal...

...

Aztán hazaértünk.. Nemsokkal később, Kiri hívott, hogy menjek. Apáék sátrához vezetett. Ott voltak már a többiek. Hallgatóztak, úgyhogy én is csatlakoztam hozzájuk. Éppen vitatkoztak apáék...

- Ez az izé, ez a Quaritch, csak besétált ide. Eywa orra előtt. Valamit tennünk kell. - mondta apa kétségbeesetten.

- Ez a családun-

- Én is a családunkról beszélek! A gyerekeket akarom védeni! - szakította félbe apa anyát

- Nem teheted. Nem kérheted ezt. Nem hagyhatom el a népemet! Nem fogom!

- Vadászik ránk. Ki pc-zte a családunka-

- Nem kérheted ezt tőlem!!
A gyerekek, minden amit ismernek,
az erdő. Ez az otthonunk!!

- Elkapta a gyerekeket! Fenyegette a késével!
.....

- Az apám, nekem adta ezt az íjat, miközben haldoklott! Azt mondta védjem meg a népem! Te vagy Toruk Makto!

- Így tudjuk csak megvédeni a népet! Quaritchnál ott van Gekkó, az a kölyök mindent tud! Ismeri a taktikánkat!
Ha bújtat minket a nép, meghalnak.
Érted már?
...

Nincs a kezemben semmi..
Nincsen tervem..
De megvédem a családunkat, az menni fog..!
...

De egy dolog biztos.
Bárhová is megyünk, ez a család a mi erődünk..!

Egymásra néztünk a testvéreimmel, és komoly fejjel egymásra bólintottunk.. Mennünk kell.. Veszély fenyeget.. Ahogy apa is mondta..

Apa tehát úgy döntött, hogy mennünk kell...

...

Összegyűltünk a fánál, Eywanál. Apának ott kellett hagynia a vezér szerepet. Ezért az egykori vezető öccse, Tarsem lett az új olo'ektan.
A Na'vik szerint, "A vezetőnek meg kell halnia, hogy egy új vezető születhessen."

Sírva vonultunk el a szertartásról, és Eywatól, akit valószínűleg most láttunk utoljára..

...

Apa mindig azt mondja; Egy apa, védelmez. Ez ad értelmet az életének... És most pontosan ezt teszi. Bármennyire is fáj, el kell hagynunk, az otthonunkat...

...

Végül útnak indultunk. Egy hosszú út áll elöttünk..

...

Már egy jó ideje repülünk. Egyfolytába Tuk hangját hallom, ahogy percenként megkérdezi, hogy mikor érünk már oda. De hova is? Fogalmam se volt.. Aztán észrevettem egy pici szigetet. Valószínüleg ide jöttünk. Már messziről láttam a vízbe ugrándozó Na'vikat. De ők máshogy néztek ki. Már majdnem hogy türkizek voltak, és másmilyen farkuk volt. Mikor leszálltunk, szorosan a fiúk mellett álltam. Nagyon féltem. Ez lesz az új otthonunk? Vajon be fognak fogadni minket? Mi lesz ha nem, és tovább kell mennünk..? - gondoltam magamban. Aztán mindenki körénk gyűlt, és csak bámultak. Aztán megláttam két fiút, akik tűz erővel felénk jöttek. Az egyik fiúnak, rövid és göndör haja volt, igazából egész helyes. És a másik... Hosszú haja be volt fonva, és a vége kontyba volt. Csak bámultam.. Nem izgatott, hogy elég feltűnően bámultam.. Gyönyörű, kékes zöldes szeme volt... És nagyon helyes volt...
Ekkor megpillantottam mögöttük egy lányt is. Egy erdei Na'vi! De valahogyan máshogy néz ki. Biztosan itt él már egy ideje. Erős farka, és kezei vannak. Észrevettem, hogy nagyon dühösen néz rám. Szinte már a lelkemet is ki nézte belőlem. Lehet hogy a magas, kontyos fiúnak a barátnője..? Oda léptek Neteyamhoz, és rajta nevettek, és a farkát nézték, mivel nekünk más, mint nekik.
Aztán megláttunk egy másik lányt, ahogy éppen jön ki a partra. Közbe Lo'ak dobott neki egy halk sziát, amit még én se nagyon hallottam.
És ekkor megérkezett Tonowari, a metkayinak Olo'ektanja.
Apáék üdvözölték őt, és mi is így tettünk. De aztán előlépett a Tsahik, Ronal.

- Miért jöttetek hozzánk Jake Suri? - kérdezte Tonowari

- Uturut kérünk

- Uturut!? - lepődött meg a Tsahik.

- Menedéket a családomnak.

- Mi a korall népe vagyunk, ti pedig erdeiek. Itt nem fogjátok vinni semmire.

Apa próbálta győzködni őket, de úgy látszott hiába.. A Tsahik, Ronal, végig nézett minket.

- A karjuk vékony, a farkuk gyenge. Lassúak lesztek a vízben.

Aztán meglátta a kezemet, és megfogta.

- Ezek a gyerekek, nem is igazi Na'vik. Démonvérűek!

Apa végül felmutatta a kezét, így láthatta mindenki, miért is van ez. Bár az én esetembe nem igazán..

-  Én égemberből lettem Na'vi, szóval meg lehet változni.

Nem nagyon hittek nekünk, de aztán anya megszólalt..

- A férjem volt, Toruk Makto.
  Győzelemre vitte a klánt, az égemberek ellen!

- Ezt nevezed te győzelemnek? Hogy idegeneknél bújkáltok?

Tonowari és Ronal összenéztek. Nem is szólaltak meg, de egy kis szemezéssel, eldöntötték, hogy maradhatunk. Viszont tanulnunk kell tőlük. Fejlődni. Hogy itt maradhassunk, és hasznunkat vegyék.

...

Tsireya, Tonowari lánya, elvezetett minket a maruinkba. Mikor odaértünk, tájékoztatott, hogy holnap a partnál, az ilukhoz megyünk, és gyakorlunk.

...

Elég szép volt az új otthonunk. Bár én eléggé vissza vágyok az erdőbe...
Viszont, ez az új hely, valami csodálatosan szép. Sosem tudtam, vagy gondoltam, hogy milyen lehet a tenger. De azt tudom, hogy gyönyörű.. A hívogatóan szép kék színe... És a víz csillogása...

...

Másnap viszont korán keltem. Mivel ma nézzük meg az ilukat. Már el is indultunk, mikor megláttam a vízben Tsireyát, és azt a helyes fiút. Odamentünk hozzájuk.

- Sziasztok! Örülök, hogy eljöttetek. Én Tsireya vagyok, mint ahogy azt már tudjátok. Ő pedig itt

Sziasztok!! Ez lenne a második részt, sajnálom hogy ennyire sokat csúszott, de remélem tetszett! 🤍 Nemsokára jön a következő rész, remélhetőleg előbb, mint ez🤍