Enemy to Lover

Új barátok

Egész nyáron dolgoztam, nemvolt egy szabad hétvégém sem. Ha a kávézó nem volt nyitva, felszolgálóként dolgoztam annál a gazdag családnál, ahol anyám cselédlány. Sosem szégyelltem, sőt inkább csodáltam őt, hogy mennyi mindent tesz értem. Mivel ilyen keményen telt a nyaram, gyorsan elrepült. Már szinte biztos voltam benne, hogy nem kaptam meg az ösztöndíjat, mivel nem értesítettek semmiről. De mint említettem, szinte. A nyár végén jött egy e-mail, az ösztöndíjprogramos nőtől. És megkaptam! Mehetek a Fashion Institute of Technology-ra!

-Anya! Megkaptam! Megkaptam az ösztöndíjat! Mehetek New Yorkba!

-Úristen, drágám! Annyira örülök neked. Tudtam, hogy sokra fogod vinni.

A nyár maradék pár hetében a munka mellett elkezdtem csomagolni, tanulni és ruhákat tervezni. De az ősz hamar elérkezett. A reptéren álltam, anya karjaiban.

-Vigyázz magadra, Leila. Minden este hívj!

-Rendben. Szia anya. Téli szünetben jövök!- Még integettem neki a mozgólépcsőn, aztán eltűnt a látókörömből, én pedig felszálltam a repülőre. Most kezdődik álmaim élete! A turista osztályon nyomorogtam egy izzadt férfi és egy anya között, akinek csak pár éves lehetett a gyereke. És állandóan üvöltött! Szerencsére csak pár óra volt az út. Fáradtan szálltam ki a repülőből. Sajnos egy taxit sem tudtam elcsípni, szóval gyalogkellett eljutnom a... hova is? Még nem is jártam New Yorkban. Merre kell menni? Teljesen kétségbe voltam esve. Valószínűleg ez az arcomon is meglátszott, mert egy fiatal hölgy jött oda hozzám.

-Jól érzed magad? Mit csinálsz egy ilyen nagy városba egyedül?

-Ó, elnézést. Jól vagyok, csak útba igazítás kéne. Tudja, hogy merre van a Fashion Institute of Technology?- A hölgy elmagyarázta, hogy merre kell menni. Megköszöntem és elindultam. Legalább másfél óráig bolyongtam a városban, mire megtaláltam. Álmaim élete, mi? Amikor megláttam az iskolát, leesett az állam. Óriási volt. Amikor beléptem, egy öreg férfi jött oda hozzám és megmutatta a táblát, amin a szobabeosztások vannak. Két másik lánnyal vagyok egy szobában. Amikor benyitottam, még senki nem volt bent, de egy ágy már foglalt volt. Biztos a lány aki két évvel idősebb nálam és a másik lánynál. Lepakoltam a cuccaimat az ágyra és elkezdtem kicsomagolni. Három külön ágy volt a szobában, hozzájuk egy-egyéjjeliszekrény, egy ruhásszekrény (gondolom ez közös) és egy fürdőszoba WC-vel. Nekem viszont még ez is luxusnak számít.

-Khm, khm!- Hátra fordultam és egy néger lány nézett velem szembe. Persze nem vagyok rasszista, csak mondtam. Egyébként hosszú barnahaja volt, de a tekintete bíráló.- Biztos te vagy az új lány. Ösztöndíjjal jutottál ide, ugye? Miért is kérdezem? Látszik a ruhádon, hogy sose lenne pénzed egy ilyen iskolához. Tisztázzuk a szabályokat: itt én vagyok a főnök, a legmenőbb és gazdagabb fiú a pasim és ha hozzányúlsz egy ujjal, kirúgatlak. Világos?

Hátennyit a barátságról. Megszeppenve rábólintottam, aztán folytattam a pakolást, amikor kitört a lányból a nevetés. Meglepődött arccal fordultam felé.

-Úristen, komolyan elhitted? Bocsi. Ez nem én vagyok, az Molly. Igaziboszorkány. Sajnállak, mert az osztálytársad lesz. Amúgy Madison vagyok. De hívj csak Mady-nek.

-Leila. Honnan ismered ezt a Molly-t? Tényleg ilyen szörnyű?

-Mi az hogy! A legrosszabb. Egyébként egy suliba jártunk általánosba. Onnan ismerem.

-Ó. Így már értem. Igyekszem távol tartani magam tőle.- Mady bólintott, aztán benézett a szekrénybe.

-Hát csajszi, ilyen ruhákkal nehéz lesz. Csak a gazdagokat nem piszkálja. Mármint a billiomosokat. De ha akarod, akkor néha kölcsön adok neked egy-két göncöt.