Fallout: New York

Majdnem a nulladik óra (epilógus)

Az Oak Light árvaházból gyerekkacajok szűrődtek ki, már szinte a levegőben lehetett érezni a Halloweent, és a vele járó szorongató izgalmat. Éppen ebédidő volt amikor Josh, és 2 barátja éppen egy asztalnál a különböző sportautókról álmodoztak. Az ebéd éppen valami trutyi volt, ami nem váltott ki rengeteg izgalmat a fiúkból, őket jobban érdekelte a téma.
-Ha elvégeztem a jogi egyetemet, veszek egy Cherrybombot, s végigszelem vele az államokat...-álmodozott Danem.
-Itt a feltételesmód dominált, Danem. Még ha el is végeznéd az egyetemet, valószínűleg nem fogsz egy ilyen autóval furikázni. Egyrészt, borzasztó drága, másrészt mire ez bekövetkezne valószínűleg egy elavult modell lenne -okoskodott Scott, ai egy vézna, alacsony, tudálékos személy volt, ki szüleit egy rablásban vesztette el.
-Mondj amit akarsz Scott, én fényesnek látom a jövőt. Miért vagy ennyire besavanyodva? Ki tudja, hogy mi lesz még. Addigra már valószínűleg vége lesz a háborúnak, és ennek a katasztrofális inflációnak. Az áraj változhatnak. Pont most olvastam egy magazinban, 50 százalékot esett a Cherrybomb ára! Hihetetlen! -csodálkozott Danem
-Hiszem, ha látom azt a "magazint".
-Josh, mondd meg neki, kérlek, hogy mit gondolsz! -kérték egyhangúán hű barátukat
-Ami azt illeti, nem rajongok az autokért... -szólt elmosott képpel Josh, aki szüleit autóbalesetben vesztette el
-Na mindegy is, ami azt illeti hosszú, és remélhetőleg sikeres évek vának ránk, majd beszélünk erről akkor -tekintett a jövőre Danem
-Nem jöttök kártyázni? -kérdezte Scott
-Dehogynem! -mondták egyhangúan
A kártyázás egészen a vacsoráig tartott, ahol ismét beszélgettek egy jót. A végére Scott fájlalta a hasát, valószínűleg a műanyag szerű étel miatt...