Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

21.rész

-Uram nem látlak!-dudál kettőt,amit hallok is.
-A közelben vagyok,keress még.-dudálok én is neki.
-De nem látlak.-halad el mellettem ez a semmire kellő a kocsijával.
-Itt mentél el mellettem bazdmeg.-döntöm hátra a fejem.
-Ja,sajnálom uram.-tolat vissza hozzám.

Hogy lehetnek ennyire idióták?-rázom a fejem lemondóan.
Fred kiszáll a kocsiból,és felméri a helyzetet.

-Jól beragadtál!-mondja el azt amit én is tudok.
-Tényleg?-nézek rá csodálkozva.-Haladsz?-csettintek az orra előtt.
-Uram,az nem egy terepjáró?-mutat el az ellenkező irányba.
-De igen egy terepjáró! És mondjak még valami újat? Szántóföldön vagyunk,ahol megszokott a terepjáró.-dörzsölöm meg az arcomat.
-Szóval,kihúzol,vagy még bámulod azt a terepjárót?-fújom ki lassan a levegőt.
-Kihúzom igen.-szalad vissza a saját autójához,és elém áll.

Beakasztja a vonóhorgot,és a gázba tapos,velem egy időben.
-MÁR NEM KELL SOK!-hajolok ki az ablakon.Válaszul csak felmutatja a hüvelykujját.
-MENNYI KELL MÉG FŐNÖK?-kiált ő is.
-NAGYJÁBÓL ÖTVEN CENTI.-húzom vissza az ablakot.
Egy kisebb döccenés érzek,és kint vagyok a sárból.
Ahogy tehetem szállok ki a kocsiból,és nézem az időt.
-Már csak egy óránk maradt.-suttogom magam elé.
-Meg fogjuk találni.-Fogja meg a vállam Fred bíztatóan.
-Vagy nem.-söpröm le a kezét,az ajtót feltépve.
Ő is így tesz,és elindulunk kifelé a szántásról.

Minden szegletet végignézümk,amíg meg nem találjuk.

-Ksrr..Uram,még mennyi időnk van?-szól bele a készülékbe az egyik emberem.
-Fél óra maradt,úgyhogy húzzatok bele.-préselem ki nehezen a szavakat.
-Rendben,meg fogjuk találni.-Szakítják meg a kapcsolatot.

Hogy a picsába ilyen pozitívak?-fújtatok idegesen.

Fehér fényszórókat látok az úton,magammal szemben.
Egyre közeledik,de nem áll félre.
Ez hülye?-taposok a fékbe.

-Nem tudom Nat,de jó lenne,ha átjönnél a saját sávodba.-Kiabálja nekem Fred.
-Ó bazdmeg.-rántom vissza a kormányt a helyes útrészre.
Pár másodperccel később lelassít mellettünk egy fekete kocsi.
Aiden száll ki belőle.
-Aiden,neked nem kéne fekvőbetegnek lenni?-viccelődök vele,de nincs humoros kedvében,ahogy elnézem.
-Elszöktem attól a pszichopatától.-hajol be az ablakomon.
-Mit adott neked az a rohadék.-mélyül el a hangom.
-Csomó drogot,és gyógyszereket.-nyújta ki a kezét,ahol a bilincsek,és a szúrások nyoma látható.
-Mikor keztde ezt el?-bökkök a fejmmel az alkarja felé.
-Közvetlen az ébredésem után.-néz körül,mintha félne hogy követnék.
-Gyere Szállj be,a kocsit meg hagyd itt.-mutatok az anyósülésre.
Futva megkerüli a kocsit,és elfoglalja a helyét.
-Mi történt?-néz előre,az utat kémlelve.
-Emilyt elrabolták.-pillantok rá a barátomra.
-Mikor?-néz rám végre ő is.
-Amikor elment Sergioval vásárolni.-fintorodok el annak a rohadéknak a gondolatára.
-Te kajak elengedted azzal a faszrágóval?-kerekedik el a szeme.
-Nem engedtem el..hanem...Megszökött.
-rázom a fejem,mert még most sem hiszem el,hogy hogy hozta össze.

-Mivan?-Nevet fel a homlokára csapva.
-Jól hallottad,megszökött a házból.-Idegesedek fel a gondolatra is,hogy az embereim nem lőtték lábon,hogy megakadályozzák a szökését.
-Figyu,most hol van?-teszi fel a mindenkit gondolkodtató kérdést.
-Valahol az út szélén kidobták.-sóhajtok egy nagyot.

Lassan haladva,és csendben utazunk egymás mellett,az utat,meg az útszélét nézve.
Egyenletesen elkezd kopogni az eső a szélvédőmön.
-Még ez is.-pislogok hosszan,élesen beszívva az orromon a levegőt.
-Te nem tudsz valami helyet,ahol kitehették?-ropogtatom meg a nyakamat.
-Nem nagyon tudok,de már csak 5 percünk maradt.-emeli fel a kezét,a csuklójára pillantva.
-Adjuk föl,és induljunk haza.-kormányozom a kocsit az ellentétes irányba.

-Nehogy feladd már! Nem így ismertelek meg.-löki meg a vállamat.
-De feladom,mert semmi értelme,és az üzemanyag is drága.-érvelek neki,hátha elhiszi.
-Ja..persze...az a fránya üzemanyag,mintha a pénztárcád nem engedhetné meg.-rázza a fejét szomorúan.

-Nem fordulok vissza,akármennyire is szugerálsz.-nézem az utat,egy flegma hangot megütve.
-Figyelj,maradt még 3 perc,és addig hazaérek,mert fáradt vagyok.-Rántom meg a vállam.
-Te egy akkora szemét vagy..A leendő feleségedet nem keresed?! Csak büszke lehetek rád.-bólogat cinikusan.
-Figyelj,én már nem keresem,mert nem fogom megtalálni.-parkolok le a kapun kívül.
-Nyugodtan kinyitom a kocsiajtót,és kilépek belőle.
Nos Aiden már nem volt ennyire nyugalmi állapotban.
-Hosszú léptekkel indult el előttem,engem meg sem várva.
-Most meg hova sietsz?-kiabálok utána.
-Felvenni a családi pótlékot.-néz rám hátra.
A fejemet rázva elindulok én is be a lakóházamba,és akaratlanul is felidézek,egy szép emléket.

-Naaat,gyeje vejük fel a családi pójékot.-mutat Aiden az egyik játékfegyverre.
-Az nyem családi pótyjék,hanem eeeeegy szejetetcsomag.-teszem keresztbe a kezeimet.
-Az pegyig Csajádi pótylék.-veszi fel velem a harcot.
-Ezek játékok.-rohan be a kékre festett szobába anya.
-Ajaa,te hogy nyézelj ki?-méregetem furcsán.
-Én vagyok a szuperhős,és megvédelek titeket a gonosztól.-suttoga eltakarva a száját,hogy csak mi halljuk.
-Ki a gyonoooosssz,akit je kejj győznij?-pörög be Aiden.
-Mr Roderman.-néz hátra anya az ajtó felé.

-Uram,egy csomagja érkezett.-Vágja ketté az emléket az egyik emberem.
-Milyen csomag?-ráncolom össze a szemöldököm.
-Rá volt írva,hogy maga nézze meg,ezért nem tudjuk megállapítani,hogy mit tartalmaz.-fejezi ki magát diplomatikus módon.
-Jó megnézem..-Teszek 180°-os fordulatot,majd elindulok.

VISSZATÉRTEEM

Köszönöm szépen,hogy elolvastátok,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3
Nehari,hogy újra kiraktam,de valami elcsesződött a telomon...ezért most nem tudok képet hozzarakni.