I'm in love with an angel

2

Felébredtem. Egy ismeretlen helyen voltam. Éreztem, hogy a maszk nincs az arcomon, megpróbáltam felülni és a kezemmel tapogatóztam, de megmozdulni sem bírtam.
A mellkasom tele volt kötésekkel.

-Oh, felébredtél.

Egy világosbarna hajú lány mosolygott rám. Kötszer és lázmérő volt a kezében.

-Elena vagyok. Most biztosan nem érted mit keresel itt, de hamarosan mindent elmesélek.
Neked mi a neved?

Nem mondtam semmit. Azzal a névjegyem semmissé válna.

-Értem. Semmi gond.

Küzdöttem, hogy felüljek és kiszabaduljak a kötésekből de nem ment.

-Látom kitartó vagy. Próbállak meggyógyítani de ahhoz nyugton kell maradnod.

Hagytam , hogy bekösse a karom,  bár nem tudom mi történt vele. Egyszerűen mindent tudni akartam. Egyáltalán milyen évet írunk?

-Michael.

-Hogyan?

-A nevem Michael.

-Hm. Azt jelenti "olyan, mint Isten".
Szép név.

-Miért vagyok itt?

-Emlékszel tegnap este  a robbanásra?
A fényre, és mikor elájultál?
Nos.... Elhoztalak a házamba. Majdnem radioaktív lettél, de ne aggódj. Holnapra már felkelhetsz.

Egy darabig csak néztük egymás szemét. Nem akartam többet mondani.

-És.... Mit akarsz tenni Laurie-val?

Ő honnan tud Laurie-ról? Persze... A kés a kezemben volt és az ő háza előtt történt minden.

-Megölöd, igaz?

Elment, és visszajött egy tál levessel.
Nem értettem miért törődik velem. Ha tudja mit akarok tenni Laurie-val akkor miért nem neki segít?

-Kár, hogy maszkot hordasz. Pedig nem vagy ronda. Minden ember gyönyörű, és nem szabadna elrejtenie az arcát.

Gondolkodtam azon egyek-e a levesből, végülis... Lehet ,hogy mérgezett.
Egy normális ember ezt tenné, ha tudná, hogy egy gyilkossal van egy térben.

-Jól van. Ha nem akarod megenni nem kell. Felőlem éhen halhatsz.

Ő kiment a házból.
Nem volt órám, nem tudtam milyen környéken vagyok. Mit akar velem tenni, hogy jutok ki innen?