Édes Alku

20.rész

-Neked is gratulálok!-mosolyodtam el szélesen a fiút fürkészve. Így nem is tudtam pontosan ki hajolt közelebb hamarabb a másikhoz, amikor is ölelésbe vontuk egymást. Szorosan fogtam át Nick izzadt testét, amiből még egy 90 perces meccs után is kellemes férfias illat áradt. Megborzongtam.
-Megvolt az 5.-suttogtam a fülébe, amikor kibontakoztunk az ölelésből, de Nick továbbra is a derekamat átfogva állt mellettem és úgy vigyorgott, mint egy eszelős.

-Megmondtam Kicsi, hogy menni fog.-nézett rám boldogan csillogó szemekkel, mire a szívem hatalmasat dobbant főleg, amikor Nick lehajolt, hogy megcsókoljon. Mindez nem tartott csak pár másodpercig mégis szélesebb mosolyra húzódott tőle a szám.-Erre tartanak a szüleim.-simított finoman a hajamba elhajtva egy kósza tincset, miközben óvatosan mögém lesett.

Hirtelen olvadt le az arcomról az a nagy mosoly. Szóval csak is ezért csókolt meg. A szülei ide tartottak.

Ekkor a szülei szabály szerűen letámadtak minket. Lily először a fia, majd az én nyakamba borult, miközben folyamatosan beszélt és apró puszikkal borította be Nick arcát. Szórakozottan néztem, ahogy Nick viszolyogva tűri anyja ostromlását, miközben az apja folyamatosan a fociról beszélt neki és hol megdicsérte, hol pedig bírálta a teljesítményét.
Chaddel kínosan hallgattuk végig a jelenetet.

-Nem találkoztunk a meccs előtt.-tette mégiscsak szóvá az elmaradásomat Lily hozzám fordulva, miközben mellettünk Nick és Nico apa-fia megbeszélést tartottak.

-Volt némi gyomorproblémám.-mondtam fancsali képpel-De már jól vagyok. Nem hagytam volna ki semmi pénzért Nick meccsét.-fogtam rá a fiú alkarjára kihangsúlyozva mennyire fontos nekem is ez a meccs, mire Lily bólogatva itta a szavaimat.

-Oh, szívem! Feljöhettél volna hozzánk szurkolni.-búslakodott, amiért nem mellettük ültem végig a 90 percet. Szegény én.

Már épp készültem egy hihető kifogással válaszolni, amikor is Nick félbeszakítva apja szónoklatát megszólalt helyettem.

-Azt akartam, hogy Sky közel legyen hozzám.-fogta át szorosabban a derekamat, mire a válassza után elakadt a lélegzetem. Nem is tudtam, hogy figyel a beszélgetésünkre. De nem csak én döbbentem le, Lily is elkápráztatva meredt kettőnkre.

-Jaj, Nico! Hát nem édesek?!-meredt a férjére, mire az csak mosolyogva nézett ránk.

Nem sokkal később végre Lily és Nico elköszöntek tőlünk, és hazaindulva otthagytak minket. Nagyot lélegezve néztem utánuk, ahogy elmennek.

-Ez egy élmény volt.-szólalt meg a még mindig közöttünk álló Chad.

-Ilyen egy napom, barátom.-paskolta hátba Nick egy grimasszal, amikor mögöttünk kiabálásra lettünk figyelmesek.

-Irány a Részeg hableány!-kiáltották a foci csapat tagjai.

-Az első kört én álom.-kiáltotta valaki, mire hangos éljenzés követte szavait, miközben elindultak a kijárat felé. De mielőtt kimentek volna az egyik fiú, Berry megtorpant mellettünk.

-Gyere, kapitány! Ma este elverlek biliárdban.-kacsintott Nickre a fiú, mire az visszaszolt neki és hagyta, hogy távozzanak.

Borzasztó pletykák keringtek a foci csapatról, akik minden győzelmük után a Részeg hableányban élték ki magukat és itták csatag részegre magukat. Ez egyfajta hagyomány volt és olyan dolog, ami zárt körűnek számított. Ide meghívó nélkül senki be nem tehette a lábát, így ezer pletyka és találgatás volt mik is folynak ezeken a bulis estéken.
Nem mondom engem is hajtott a kíváncsiság, bár nagyon is eltudtam képzelni mik történhetnek ott. Vagy pontosabban Nick hány lánnyal játszadozhatott a meccs levezetéseként. Ezen gondolatokra éreztem, hogy az agyamat elönti a csúnya, tömény düh.

-Gyere velünk.-szolalt meg hirtelen Chad nekem címezve szavait, mire megdermedtem egy álltó helyemben. Ilyen ezelőtt még sosem történt. Igazából nem sok keresni valóm volt azon a helyen. Meglepett, hogy Ghad csak úgy meghívott. Érdeklődve meredtem Nickre, hogy mégis mit szól ehhez az egészhez, amikor rám nézve elmosolyodott.

Mosolygott!

-Jo buli lesz.-mondta meggyőzően, mire kis híján tátva maradt a szám. Most komolyan meghívott? Teljesen levoltam döbbenve, és bár semmi kedvem nem volt elmenni abba a bűzbarlangba, hajtott a kíváncsiság és egy apró kis ördögöcske a vállamon egy percig sem akarta egy ilyen buliban egyedül hagyni Nicket ezer lány társaságában.

Végül is elmegyek, ha ő is ezt akarja...

-Okés.-vágtam rá lazának tűnve, pedig minden sejtemben izgatottság fogott el.

Ezek után Chad és Nick bement az öltözőbe, hogy még beszéljenek pár szót az edzőjükkel, majd nem sokkal később Nick ismét visszatért hozzám, miközben én egy padon üldögélve vártam.

-Még lezuhanyzóm és átöltözőm. Addig ülj be a kocsimba.-adta a kezembe a Ranger Rover kulcsát-10 perc és ott vagyok.-mondta, miközben bólintottam és kisétálva a csarnokból megkerestem Nick autóját.

Megmelengette a szívemet a figyelmessége, amivel bánt ma velem. Valóban kényelmesebb volt a Nick illatával belengő kényelmes terepjáróban ülni, mint a stadionban egy padon.

Miközben várakoztam akaratlanul is elborította az elmémet az a gondolat, hogy én mégis most mi a jó istent kerestem itt? Mit műveltünk? Vagy legalábbis én mit műveltem? Már jó pár éve nem töltöttem el önszántamból 10 percnél több időt Nick Blyel, most mégis vele készülten bulizni. Teljesen összevoltam zavarodva. Nekem nem kellett volna itt lennem, hisz Nick és én utáltuk egymást, akkor most hirtelen miért akartam elmenni vele ebbe a hülye bárba és miért zavart volna, ha nélkülem megy? Persze nagyon jól tudtam ezekre a választ, de még csak gondolatban is elhessegettem. Ez nem volt így jól. Tudtam, hogy tisztáznom kéne ezt az egész helyzetet vele, hisz mégis mit műveltünk? Elkezdtünk tényleg egy párként viselkedni, amikor nem is voltunk azok?

A kusza gondolataimat Nick megjelenése szakította félbe. Már messziről kiszúrtam, ahogy az egyen iskolai sport pulóverében és melegítő nadrágjában a kocsi felé tartott. Mint minden, de ez az öltözék is nagyon jól állt neki. Majdnem annyira jól, mint mikor fekete ingben feszített.

Amikor bepattant mellém a vezetőülésre megcsapta az orromat friss tusfürdőjének illata és megbabonázott frissen mosott, édes fürtjei, amik félig még vizesen összevissza álltak a feje tetején.

-Hol állsz a kocsiddal? Nem láttam.-adta rá a gyújtást a Ranger Roverre.

-Nincs itt. Allynél van.-feleltem, mire Nick kérdőn pillantott rám-Amikor ideszáguldottam nem volt a közelben már egy parkoló se, úgyhogy én kipattantam, Ally pedig elvitte az autómat.

-Akkor jó helyen van.-kanyarodott ki a parkolóból Nick, a Részeg hableányba tartva.

-------------------

Sziasztok!

Itt is volna a kövi rész. Szeretnétek folytatást?

Elképesztő, hogy egyre többen olvassátok ezt a könyvemet is. Köszönöm a 17.4k megtekintést!❤️