mi jár a fejemben?

baj van

Valami baj van. Nem tudom pontosan, hogy mi, vagy hogy mivel kapcsolatban. Talán megbolondultam. Talán nem. De ki vagyok én, hogy azt tudjam.

Lehet fáj valamim, csak már nem érzem. Az elmúlt hetekben olyan sok fájdalomcsillapítót vettem be, az egyik talán véglegesen megváltoztatta az érzékelésemet. De igazából nem tudom. Úgy érzem egyre kevesebb dolgot tudok, de senki sem mondja meg nekem, hogy elvesztem az emlékeimet. Ki is mondaná meg? Én, magamnak, csak úgy kettőnk között?

Már nem is tudom miről beszélek.

El akarok szívni egy szál cigit, de már leszoktam. Meg akarok inni egy üveg vodkát, de nincs pénz amiből vehetnék. Attól tartok nem is érné meg.

Hideg van. Már érzem egy ideje. Szédülök is. Ha most itt meghalok, akkor az fájni fog. De ha itt, és most meghalok, akkor ígérd meg nekem, hogy eljössz a temetésemre. Ígérd meg! Bár nem ismersz, és nem tudod ki vagyok, megbízlak ezzel a küldetéssel. Hogy fontosnak érezhetsd magad. Kérlek. Ígérd meg...

Késő van. Igazából nincs, de szeretném azt hinni. Nem szeretem a nappalokat. Talán őt is csak azért szeretem mert az éjszakára emlékeztet. Ragyog, de nem úgy, mint a Nap. Inkább, mint a csillagok. Az a több millió csillag mind őrá emlékeztet. Egyszer tán egyek lehetünk, mint az éjszaka. Én a hold, ő a csillagok.

Hallucinálok. Tudod, te vagy az első akinek ezt elmondom. Érezd magad különlegesnek, ha kérhetem. De csak te tudhatod. Nem mondhatod el senkinek. Rendben? Hallom ezeket a hangokat, látom ezeket az embereket, és tudom, hogy nincsenek ott. A hangok, amiket hallok nem is beszédhangok. Hanem zene. Zenél a fejem. Ez annyira nevetségesnek hangzik, de van, amikor idegesítő. Például van, amikor elnyomja valaki olyannak a hangját, aki beszél hozzám. Nem tudok úgy beszélgetni, hogy nem hallok. Legalábbis úgy gondolom.

Még mindig nem sikerült rájönnöm, hogy mi a baj. Olyan, mint a vihar előtti csönd. Érzem, hogy valaki meg fog halni, és csak annyit tudok, hogy nem én leszek az. Ha mind meghalunk akkor is eljössz a temetésemre, ugye, kedves olvasóm?

Kérlek... Nem akarok akkor is egyedül lenni...