3. fejezet: Visszafojtott érzelmek

134 5 4
                                    

/Hermione szemszöge/

A Központ felé véve lépteim próbáltam tudomást se venni a mellettem lépkedő Draco-ról. Ám ez nem ment olyan könnyen, mint hittem. Nehezebb volt Draco Malfoy-ról tudomást se venni, mint megírni egy vizsgatananyagot. Ez pedig igazán nagy szó. Hogy miért volt olyan nehéz? Azért, mert amint megláttam rögtön a régi sérelmek és bántások jutottak eszembe. Draco annak idején amikor a Mardekár ház prefektusa volt mindent elkövetett, hogy még jobban megalázzon mint előtte bármikor. Igaz én is a házam, a Griffendél prefektusa voltam, de nem rejtette véka alá, hogy mennyire nem tart méltónak arra, hogy vele egyenrangú legyek. Ezért mindent elkövetett, hogy még jobban bánthasson. Ettől pedig borzalmasan éreztem magam. Ha eszembe jutnak azok az évek, vele kapcsolatban mindig csak a fájdalom tör felszínre. Különösen az a nap, mikor a sebhelyemet kaptam.

Megfogtam a kezem ahol a sebhely volt. Lüktetni kezdett annak köszönhetően, hogy sokáig szorítottam és a körmeimet is belevájtam. De nem érdekelt, csak az, hogy emlékeztessem magam miért is olyan nehéz Draco Malfoy közelében lenni. A régi sérelmeket nem könnyű levetkőzni. Még úgy sem, hogy Draco láthatóan kissé változott.

Persze még mindig arrogáns, egoista és egy barom, de vak lennék, ha nem vettem volna észre mennyire férfias lett. Tejföl szőke haját hosszabban hordta, mint annak idején a suliban, de ez a kissé borzasnak látszó hajviselet túlontúl jól állt neki. Szemei szürkesége nem változott ugyan, de felfedezhető volt benne, hogy az évek vele se bántak kegyesen, mert azok az íriszek tele voltak fájdalommal, szégyennel és megalázással. Ez nem meglepő, elvégre az apja miatt sokáig céltábla volt a Minisztérium és az újságok számára. Meghurcolták őt halálfaló múltja miatt és ez meg is látszott arcán. Arca ugyanis már nem a megszokott kisfiús vonásokkal rendelkezett. Az évek megváltoztatták és férfias vonásokkal ajándékozták meg. Mondhatom azt, hogy vonzó lett? Oh, igen. Ez a jó szó rá. Mindig is helyes volt, még ha egy utálatos mardekáros is volt, attól még láttam, hogy nem volt épp csúnya srác. A testéről pedig ne is beszéljünk. Minden egyes testrésze láthatóan alapos edzéseknek a következményeit viselte. Az izmai rendkívüliek voltak. Még Ron se volt ilyen izmos, pedig ő is jócskán eddzeni szokott. Rohamos változáson ment Draco keresztül az biztos. Kár, hogy ellenség, mert ha nem lenne még szexi pasinak is titulálnám. Egy szexi és ellenállhatatlan férfinak.

Váratlanul ért ekkor, hogy Draco felém nyúlt. Önkéntelenül megrándult a testem a riadalomtól és egy lépést hátráltam tőle. Meleg keze azonban csak a karomról feszítette le az ujjaimat. Észre se vettem, hogy annyira szorítottam a sebhely fölött a karomat, míg vörös nem lett a bőröm. Malfoy a sebhelyet nézte elfelhősödött tekintettel miközben keze továbbra is fogta csuklómat.

- Ezt többé ne csináld - szólt fojtott hangon Draco. Nem értettem mire céloz, míg meg nem magyarázta. - Már így is elég szörnyű, hogy ott van az a sebhely. Nem kell, hogy te magad is még jobban felsértsd a karod.

Szavai hallattán veszekedni akartam vele, hogy vajon kinek a hibája, hogy ott van az a sebhely, de torkomra forrasztotta a kitóduló szavakat mikor öltönyét hátamra terítette. Mit művel?

- Bújj bele. Ne kérdezz semmit, csak tedd meg - mondta Draco, én pedig bármily meglepő engedelmeskedtem neki. Belebújtattam karjaimat az öltöny ujjaiba és ezzel eltakartam sebhelyem. Ettől kissé meg is nyugodtam. Nem láthattam már azt a szörnyű szót.

Én pedig ettől kissé bizonytalanul bámulni kezdtem az egykori Mardekárost. Kifogytak belőlem a szavak, a sértések és minden más vele kapcsolatban. Draco apró figyelmessége meglepett, ahogy bűnbánó és sajnálkozó tekintete is. Aznap nem ezt láttam az arcán. Talán mégis csak megváltoztatták valamilyen téren az eltelt évek. Még ha nem is mutatta, igenis változott. Ez pedig azt jelentette számomra, hogy az az apró kedvesség, amit anno a bálon mutatott felém talán az igazi Draco Malfoy-t tárta elém. Ám a családja iránti elkötelezettsége nagyobb volt a változás lehetőségétől, ezért pont ahogy mondta elfelejtette azt a holdfényes éjszakát. Bizonyára már csak én gondolok arra az apró figyelmességre, amit irányomba mutatott. Elvégre a rá következő években még durvább volt a viselkedése, mint annak előtte. De nem számít. Ami volt, elmúlt.

Egy új kezdet hajnalán(Dramione ff)Waar verhalen tot leven komen. Ontdek het nu