Prológus

55 5 2
                                    


A Kalapos ökölbe zárta kinyújtott kezét, és lehuntya szemeit. Ahol pár
percre még Alíz állt, most nem volt más
mint puszta üresség.
Egyedül volt, magányt érzett és fájdalmat, pontosan úgy mint három éve.
,,Mondd, hányszor kell még látnom, ahogy itt hagy? Hányszor kell még magamra maradnom egy fájó szívvel?”
Kérdezte halkan.
A Fehér Királnyő felé fordult,
mint egy szomorúfűzfa.
A megnyalta az ajkát, és igyekezett minél vigasztalóbb
választ adni, bár ő is jól tudta,
hogy a kérdés személy szerint
nem neki szólt.
,,Hidd el visszatér még.”
,,Mikor? Eddig három évet vártam rá,
és amikor újra találkoztunk majdnem elvesztettük egymást! Tehát mondd meg, mikor?!"
A Kalapos hangja inkább volt fájdalmas mintsem dühös.
A Fehér Királynő nem válaszolt,
hosszúideig néma maradt, mint a bünbánó szerzetes.
Nagysokára csak ennyit mondott:
,,Hamarosan”

Már megint? - Alice × Tarrant (Alice Csodaországban)Where stories live. Discover now