Véletlen Műve🖤||✅

3.rész

Másnap már bátran sétálhattunk be a suliba mostmár hivatalos párként. Emiatt kézen fogva mentünk be. Igen nyilván ezt Brigi nem hagyhatta szó nélkül.
-Hát ti? - jött oda a semmiből.
-Hát mi-mutatta fel Milo az össze kulcsolt kezünket.
-Dehát neked velem kéne lenned!?-háborgott Brigi
-Bocs qrvakkal nem állok össze.
-Akkor miért vagy vele?
-Na ide figyelj-indult meg Brigi felé Milo-Anyukám azt tanította hogy lányokat nem ütünk meg, de ha még egyszer így beszélsz a barátnőmről hirtelen elfelejtem mire nevelt anyám.
-... - Inkább sarkon fordult és elment. Én pedig mosolyogva néztem Milánra mert így még soha nem védett meg senki.
Oda mentem hozzá és átöleltem ő pedig bele puszilt a hajamba.
-Szeretlek
-Én is kicsim
*Csengettek
-Szünetben találkozunk.
-Igen
Gyors szájra puszi majd mindketten bementünk a tantermünkbe. Nos igen, ott ült Márk kapucniba a szokásos helyén.
-Szia.-köszöntem neki.
Csak egy pillantást kaptam de már vissza is fordult a telefonjához. Az a pillantás mindent leírt:fájdalmat, csalódottságot, szomorúságot, dühöt. És ebben a pillanatban rájöttem mit tettem valójában. Hogy egy milyen embert veszítettem el ezzel. Most mit tegyek....? Tanácstalanul ültem a helyemen. Még az sem hatott meg hogy töri óránk volt. Fájt amit tettem vele, és bűntudatom volt mert miattam lett ilyen.
*Kicsöngettek
Kiment a tanárnő én pedig egyből Márkhoz fordultam.
-Figyelj sajnálom ezt az egészet de te is tudod hogy az érzelmeinknek nem lehet parancsolni. Bűntudatom van amiatt hogy miattam lettél ilyen. És tényleg rettenetesen sajnálom.-hadartam. Márk csak rám nézett majd fel kelt a helyéről és kiment. Én pedig ott abban a pillanatban megsemmisültem. 5 percig még ott ültem, mikor kiabálást hallottam az udvarról. Kimentem és teljesen lefagytam.
-MIATTAD VESZÍTETTEM EL AZT A SZEMÉLYT AKI A LEGFONTOSABB VOLT SZÁMOMRA!
-MÁRK TE IS TUDOD HOGY AZ ÉRZELMEKNEK NEM LEHET PARANCSOLNI.
-DE LEHET! ÉS TE MÉGIS ÖSSZE JÖTTÉL A LEGJOBB BARÁTOMMAL! GYŰLÖLLEK MILÁN! HOGY TEHETTED EZT??!
-Mondtam már hogy sajnálom......
-Dehogy sajnálod! Neked csak az a fontos hogy Y/n a tied maradjon és legyen kit megd@gnod!
Erre a mondatra lefagytam ugyanis megindultam a lépcsőn hogy véget vessek ennek.
-Hogy tessék? - néztem fel váltva Milánra és Márkra.
-Igen, jól hallottad.
-Ne higy neki! Hazudik!
Hirtelen nem tudtam kinek higyjek. Egyszerre öntött el a fájdalom és a düh. Befutottam a lány mosdóba. Össze törtem. A könnyeimet törölgettem a mosdóba amikor nyílt az ajtó. Gyorsan bementem az egyik fülkébe. De amit hallottam.
-Milán meg se érdemelte hiszen ha igazán szerette volna ez a qrva akkor nem csinálja ezt.
-Szakítottak?
-Ja, szerencsére. Úgyhogy most rá megyek Milóra.
Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom és a könnyeim megint elő törtek. Megszakadt a szívem amiért életem szerelmét mással fogom látni....

Igen először kicsit gyorsra sikeredtek az események, de utána ígérem lelassul. Esetleges helyesírási hibákért bocsi.😁❤️