34.rész

9.5K 247 29
                                    

Lassan elengedtük egymást. Szótlanul vártam Brad válaszát. Aki csak a lábát nézte majd, sóhajtott egy nagyot és újra a szemeimbe nézett.

-Drog...csak drogot kell szállítani.-Nyelt egyet. Valami nem stimmelt evvel az egy mondatával. Kevés volt, Brad bénán hazudik.

-Kérlek Bradley...-Néztem könyörögve a szemeibe.

-Bébi...az élet nem csak az a csodálatos hely aminek mi lássuk. Drogot kellene vinni pár alvilági dìlernek. Csomó rossz ember, veszélyes környék.-Mondta egyre halkabban. Mire csak a fejemet ráztam.

-Brad nem teheted ezt. Nem mehetsz. Ha megsérülsz én nem élem túl.-Ráztam a fejem folytott hangon.

-Nagyfiú vagyok bébi, tudok magamra vigyázni.-Eröltetett magára egy mű mosolyt, és megfogta az arcomat.

-Nem! Ígérd meg, hogy nem mész.-Könyörögtem neki, mire csak rázta a fejét.-Ígérd meg kérlek.-Suttogtam sírva. Brad lassan megcsókolt és a fülemhez hajolt.

-Ígérem bébi.-Nem tudom, hogy a félelem vagy a hormonok hatása miatt, de csak jobban sírni kezdtem. Brad magához húzott és szorosan csak ölelt addig amíg én a mellkasán sírtam.
Mire az összes a könnycsatornám kiapadtak, már állni alig bírtam. Olyan rossz érzésem van...-Gyere bébi ülj le, és szedek neked ebéd.-Megmozdulni alig bírtam, Brad gyengéden magfogott és a székre ültetett. Szedett nekem ebédet és elém tólta a tányért.-Kérlek ne legyen rossz kedved. Itt vagyok és nagyon nagyon szeretlek.-Fogta meg a kezemet, mire végre elmosolyodtam.
Ebéd után felmentünk a szobánkba, mert nagyon elfáradtam. Csak feküdtem az ágyban és néztem a fehér plafont.
-Na jó elég! Ülj fel bébi.-Bradre néztem és felültem. Ő felpattant az ágyból és átsietett az én oldalamra, majd megállt előttem. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.-Dobjuk fel egy kicsit a kedvedet.-Mosolygott és megint megcsókolt. Elszakadt tőlem, és levette a pólóját. Csak vissza tartott mosollyal figyeltem mit is csinál. A kezemért nyúlt és végig simította a tenyeremet a kockáin. Beharaptam a számat, olyan szexi, hogy leírhatatlan. Párszor még megsimogattam a hasát, majd levette a pólómat, és a melltartómat. A melleim a terhesség kezdete óta elég sokat nőttek...
Bradley vissza mászott mellém és elkezdett kényesztetni. A melleimet csókolgatta és szopkodta. Én csak a hajába túrtam, és még közelebb húztam magamhoz. A szája elszakadt a cicimről de a keze nem, majd a nyakamat kezdte gyengéden csókolni, ami többet ért mindennél. Mintha egy másik univerzumba cseppentem volna. Az ajkai gyengéden érintették a nyakam minden pontját, néha végig is nyalta mire csak felnyögtem, evvel felbátorítva, hogy tovább folytassa...

A következő egy hét arról szólt, hogy Brad bekameráztatta a házat és riasztókat szerelt fel. A két díler férfit nem láttuk többet.

-Itt jó lesz bébi?-Tólta kicsit jobbra Brad a pelenkázót. Én csak egy széken ülve okoskodtam, mit hova rendezzen.

-Még egy kicsit jobbra.-Csak bólintott és arrébb tólta.-Tökéletes, nagy tetszik.-Mosolyogtam.

-Ennek nagyon örülök bébi.-Vett egy nagy levegőt.
A baba szoba gyönyörű lett. Rózsaszín falak, fehér szegő. Virág mintás függöny. Egy fehér baba ágy. Mellette egy szék amin most én ülök. Egy polc, rajta plüssökkel. Pelenkázó, mellette a ruhásszekrény. Középen pedig egy rózsaszín szív alakú szőnyeg.

-Annyira várom, hogy hárman legyünk.

-Én is nagyon bébi.
Hirtelen egy kicsit megugrottam és a szemeim kitágúltak.
-Jól vagy bébi?-Kérdezte félve Brad.

-Brad a baba...megmozdult.-Amint kiejtettem Brad a lábaimnál volt és felhúzta a pulcsimat. 2 percig csak bámultuk a pocakomat, mire megint éreztem egy nagyon apró rugást. Úgy néztük mintha soha nem hallottunk volna még arról, hogy a baba majd rugdosni fog. Egy pillanatig tartott ugyan, de gyönyörű volt.

-Az én kislányom.-Suttogta Brad és megpuszilta a hasamat.-Nagyon szeretlek.-Megszólalni nem bírtam, mert csak elsírtam volna magamat. Annyira szeretem a kiscsaládomat. Percekig csak simogattuk a hasamat majd vissza mentünk a hálónkba. Órákig beszélgettünk a bábáról. Majd össze bújtunk, és készültünk aludni.
Lassan megcsókoltam Bradat, mire mohón vissza csókolt, miután felfaltuk egymást, a mellkasára feküdtem és lehunytam a szemeimet.

-Jó éjt Brad.

-Jó éjt bébi. Nagyon szeretlek titeket.-Puszilt bele a hajamba.
A csodálatos esténk után, a reggel életem egyik legrosszabb emléke lett. Egyedül keltem. Brad nem volt mellettem csak egy levél, Bradley kézírásával...

Kalandnak indult +18Where stories live. Discover now