Summer Love

•2 rész•

A reptérre megérkezve Sarah szó szerint kilökött a kocsiból. Hogy nekem milyen kis bájos húgom van, nem igaz?

-Elnézést, uram, haló - kopogtat a taxis ablakán, mire a sofőrünk nagy nehezen, de lehúzza. - Nem veszi ki a csomagjainkat?

-Mi vagyok én, vegyék ki maguknak - szól vissza a sofőr zsémbesen, mire Sarah nagy szemekkel néz vissza rá. Én inkább szeretek kimaradni az ilyenekből, testvérkém úgyis elintézi mindig helyettem is.

Ezt az egyet nagyon szeretem Sarahban. Mindig visszaszól helyettem is, és, ha úgy adódik, akkor ki is áll értem. És ez fordított helyzetben is így van. Mondjuk nem nagyon volt még olyan, de tényleg, bármikor és bárkitől megvédeném.

-Már nem azért, de mi nem a semmiért fizettünk önnek, kocsikázni mindenki tud, nem olyan nehéz feladat az. Úgyhogy tolja ki a seggét a fűtött autójából, húzzon hátra és vegye ki szépen a csomagjainkat, megértette?? - kiabálja a húgom, mire a sofőr teljesen meghökkenve néz rá. Hát az biztos, hogy a helyében én is így lennék. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen lány, mint Sarah így tud viselkedni.

Ki is pattant a kocsiból, és már vette is ki a cuccunkat. A kezünkbe nyomta, és gyorsan el is húzott. Sarah elégedetten nézett rám.

-Úgy felidegesített ez a vénember - mondta, aztán elindult a bejárat felé.

-Nem azért, de jól elintézted. Szerintem mostmár elgondolkodik azon, hogy taxis legyen e még - mondom nevetve. Ő is felnevet. - Na húzzunk, még a végén itt hagy a gépünk.

(......)

-Enyém a 32-es hely. Nem egymás mellett leszünk, úgyhogy még most mondom, hogy semmi hülyeséget ne csináljál, mert úgyis megtudom, és annak hidd el nem lesz jó vége, okés? - Mondom tesómnak a repülőn. Jobb előre félni, mint megijedni, Sarahtól minden kitelik. Erre csak egy szép bemutatást kapok, aztán már ott is hagyom.

A helyem felé haladva egyszer csak elbotlok. Nagy puffanással érek földet. Auu, mintha nem is én lennék. Nekem szokásom mindenhol leégetni magam. De ez most tényleg fááj. Nagy kínszenvedéssel guggolok fel és nyúlok a bokámhoz.

Itt most tényleg mindenki vak és fel sem tűnik nekik, hogy elestem, vagy csak pont leszarják, hogy mi van velem. Szerintem az utóbbi a nyertes.

Végre nagy nehezen felállok aztán lehuppanok a helyemre. Fúúú, de nagy megkönnyebbülés, mostmár nyugodtan ülhetek.

Becsúszok az ablakhoz, imádok mellette ülni. Bármikor mentünk, én mindig mellé ültem, mert innen csodálhatom a gyönyörű eget, a felhőket....

Hosszú, barna hajam kiveszem a hátam mögül, kényelmesen elhelyezkedem, előveszem a fülhallgatóm és már kész is vagyok.

Nyugodtan indulhatunk Amerikába.

Vagyis indulhatnánk.

Éppen a zenéim közt válogatok, mikor a szemem sarkából észreveszem, hogy valaki leült mellém.

Már szólnék is oda neki, hogy mit keres itt, mert amúgy nem vártam már ide senkit, de aztán....aztán megpillantom.

Gyögyörűséges sötétbarna haján megcsillannak a reggeli fények, zöldeskés szemei csak úgy ragyognak és olyan szépen néz rám, hogy én esküszöm itt helyben meghalok. Göndörkés fürtjei szanaszét állnak, úgy látszik nem fésülködött ma még, de ez olyan helyessé teszi, hogy elolvadok.

-Szia, repcsis lány - köszönt egy félmosollyal, amitől rögtön elpirulok.

Úristen, mi a fene bajom van nekem??

2023. 01. 30