A varázsvilág titka~(Harry Potter ff)

6. Rész

,,És többet ne vedd a szádra Pollux nevét!"

Lara a konyhaasztalnál ült és olvasott. Jobbanmondva bámulta a lapokat és gondolkodott. Miután hazajöttek Lupin elmondta Siriusnak mi történt, amíg Lara kipakolt. A lánynak halvány elképzelése sem volt arról, hogy min akadt ki ennyire Aiden. Nemsokára Sirius is csatlakozott hozzá egy újsággal.
-Sirius...-szólította meg a lány, mire a férfi felnézett.-Ki az a Pollux?
A házigazda nagyot sóhajtott. Larának feltűnt mennyire óvatosan kezelik ezt a nevet. Talán meghalt?
-Pollux Carina Black a rokonom volt. Aidennel első unokatestvérek. Aiden anyja és Pollux apja testvérek voltak.
-Csak voltak?
-Pollux apja az Azkabanba került, tudod, a varázslók és boszorkányok börtönébe.-Lara bólintott, jelezve, hogy emlékszik Lupin kiselőadására.- Semmit nem tudunk róla azóta. Aiden anyja pedig nemrég öngyilkos lett bizonyos okok miatt.-Lara úgy érezte, ezek a bizonyos okok nem tartoznak rá, így nem is kérdezett rá. Várta a folytatást, azonban Sirius elhallgatott. 
-És mi történt Polluxszal?-tette fel az égető kérdést.
-Meghalt.-adott tömör választ Sirius, de nem nézett a lányra. Inkább az újságot tanulmányozta.
-Hogy?-A lány érezte, hogy kezdi feszegetni azt a bizonyos határt.
-Voldemort megölte.-a férfi hangján hallatszódott, hogy kezd frusztrált lenni, így Lara nem erőltette tovább a témát. Inkább megkérdezte, hogy vannak-e a házban régi újságok. A férfi azt mondta, a felsőbb emeleteken talál párat, ha érdeklik, így Lara hóna alá vette a könyvét és felmasírozott a lépcsőn. Az olvasmányt behajította az ágyára és sorra benyitott az emeleten levő szobákba, a Reggeli Prófétákat keresve. Meg is találta őket. Az egyik helyiségben voltak egymásra hányva egy rozoga szekrény mellett, amelyben különböző csecsebecséket tároltak. Lara letelepedett a földre és az ölébe vette a köteg régi lapot.
Már sötét volt, mire Lara rálelt a keresett cikkre. A szeme azonnal megakadt egy bizonyos neven. Mirfak Castor Black. Bár sosem hallotta még az említett nevet, szinte biztosra vette, hogy Aiden nagybátyjáról van szó. Lara izgatottan kezdte olvasni a cikket.
,,Felesége titokzatos halálát követően, Mirfak Castor Black, a mindig tekintélyt parancsoló, nemesi családból származó varázsló az Azkabanba került ismeretlen okok miatt. A miniszterelnök úr nem hajlandó megosztani velünk, hogy pontosan miért zárták be Blacket, de sokan úgy hisszük, köze lehet a felesége, Carina Black halálához. Hivatalosan meg nem erősített információk szerint Mirfak Black kegyetlenül meggyilkolta hitvesét és ezért került Azkabanba. Ezt pedig azért titkolják, mert a Black család igen tekintélyes família, ezzel pedig nem akarták rombolni jó hírüket."
Itt valami sántít. Lara nem tudta elképzelni, hogy csak úgy eltitkolták, hogy Mirfak kinyírta a feleségét. Na és mi van Polluxal? Miért nem írnak róla semmit? Mi lett ezután a lánnyal? Lara ismét turkálni kezdett a napilapok között, hátha talál valami használhatót. Sorra olvasta a címeket.
,,Cornelius Caramel lett az elnök". ,,Eltűnt a Mágiaügyi minisztérium egy veszélyes osztályán dolgozó boszorkánya, Pamela Roberts" A főoldalról egy gyönyörű, fekete hajú nő mosolygott Larára. A boszorkány ismerős volt neki, csak nem tudta honnan. Valószínűleg látta egyszer az utcán. Nem fordított különösebben nagy jelentőséget a nőnek. Félredobta az újságcikket és tovább kutatott. Azonban tekintete megállt az egyik szalagcímnél. ,,Még egy Black börtönben." A lány kíváncsian vette kezébe az újságot és olvadni kezdte.
,,Sirius Black életfogytiglan Azkabanba került, miután 13 mugli és egy varázsló, Peter Petigrew halálát okozta."
Lara felnézett. Sirius börtönben? Az a Sirius, aki még mindig a konyhában ült? A lány nem gondolkodott. Felpattant és lerohant a lépcsőn. Sirius összerezzent, amikor a lány becsörtetett a konyhába és ledobta elé az újságot.
-Ez mi?-kérdezte Lara kissé számonkérőn. A férfi arcára szomorú mosoly kúszott.
-Szökevény vagyok. Ezt nem mondtuk el, amikor beavattunk a varázsvilágba, hogy ne zavarjunk még jobban össze.
Lara ideges lett. Mi az, hogy nem közölték vele, hogy egy szökött bűnözővel lakik? A lányt átjárta a félelem. Mi van, ha Sirius is azok közé tartozik, akik megölték drága szüleit? Végig színészkedtek? Átverték volna?
-Hadd magyarázzam el!-kérte a férfi megadóan.-Ártatlan voltam, amikor bezártak. Csak hallgass végig. Ülj le, kérlek.
A lány ökölbe szorította a kezét, de azért teljesítette a kérést és helyet foglalt Siriusszal szemben. Miért bízott meg benne? A lány szemét könnyek csípték a dühtől. Megint átverték? Az egész színjáték lett volna? Nem akarta elhinni, hogy csak becsapták és bezárták ebbe a koszfészekbe, egy szökött rabbal. Lara biztos volt benne, hogy kijátszották, egészen addig, amíg Sirius el nem mesélte az egész történetet. A végére a lány dühe elapadt. Logikusnak tűnt. Nem talált benne hibát, nem hitte, hogy csak kitaláció. Nem volt biztos benne, hogy ez a saját érzése vagy sem, de engedett neki. Sirius 13 évig szenvedett ártatlanul az Azkabanban dementorok között. Ennél még a halál is jobb lett volna.
-Honnan merítettél erőt?-kérdezte a lány suttogva, remegő hangon.
-Tudtam, hogy ártatlan vagyok. Ez tartott életben.-magyarázta a férfi.
-Ez förtelmes!-Lara szeme tágra nyílt. El sem tudta képzelni, hogy ő mit csinálna ilyen helyzetben. Ha most oda kerülne, azok közé a lények közé, újra meg újra át kellene élnie szülei halálát. Így is minden percben az emlékük marja, álmaiban is sikolyuk kísérti. De az, hogy 13 évig hallgassa anyja kétségbeesett kiáltását, utolsó lélegzetvételét, ahogy azt mondja neki, hogy szereti. Elviselhetetlen lenne.
-Az.-Sirius mosolygott ugyan, de olyan fájdalommal ejtette ki a szót, hogy Lara szíve kishíján megszakadt. A lány végig sem gondolta mit csinál, empátiája előtört belőle, kemény álarca lehullott. Felugrott a székről - ami szinte hátra esett a lendülettől - megkerülve az asztalt oda lépett a férfihez és minden visszakozás nélkül megölelte. Nem is ismerte. Szinte idegenek voltak egymásnak, - még, ha Lara másik énje valahogy ismerte is a férfit- mégis jól esett neki. Sirius először megdermedt, de néhány másodperccel később viszonozta a szorítást. Olyan szeretetteljesen ölelte a lányt, hogy Lara elsírta magát. A szülei ölelték így utoljára. Annyira hiányzott neki a szeretet. Senkitől nem kapott, azóta, hogy elmenekült otthonról. A lány zokogott, könnyei eláztatták arcát és Sirius talárját. A férfi ezt hallva még szorosabban karjai közé zárta a lányt, aki mostmár szabályosan kapaszkodott Sirius vállába. Szüksége volt erre. Neki is és a férfinak is. Sirius úgy karolta át, mint akit évek óta nem ölelt meg senki. Pedig Lara biztosra vette, hogy Lupinnal közeli barátok. Lara sírt, Sirius vállát markolta, a férfi pedig állát a lány nyaka hajlatába helyezte. Black szemét is elhagyta egy könnycsepp. Az idő is megszűnt körülöttük. Az idő, a tér nem létezett. Csak ők léteztek egymásnak, mintha már évek óta ismernék egymást, mintha apa és lánya lennének. És Lara engedett az őt uraló, valaki máshoz tartozó érzésnek és megbízott ebben az emberben. Bízott Siriusban. 

[Ennek a résznek a végét írva bekönnyeztem :3. Nem tudom miért gyakorolt rám ekkora hatást Lara és Sirius megható ölelése, de jól esett megírni^^]