Mint Mindig... (Gaara)

Mint Mindig...

- Megölöm... – motyogta a vörös hajú, aki a füléhez nyomta a párnáját, hogy ne hallja a zuhany alatt álló testvére hangját.
– Kínomban megölöm... – dobta le a párnát a füléről. Még mindig aludni akart, a fenébe is! De nem tudott, mert már is kinyílt az ajtaja, és egy szőke hajú kunoichi lépett be a szobába csípőre tett kézzel.
- Gaara! Kelj fel! Te vagy a Kazekage, nem aludhatsz egész nap! Ne hidd, hogy délig hagylak aludni, csak azért, mert 14 év után hirtelen tudsz.

Gaara, aki nagyon feszült volt kora reggel, valami olyasmit motyogott, hogy: - Fáj a fejem… ne olyan hangosan….
- Gaara!
A megnevezett egy párnát dobott a nővérére.
- Mindjárt ott leszek!
- Siess! - és ezzel elment, mielőtt Gaara többet mondhatott volna.

Az ifjú Kazekage morgott valamit az orra alatt, majd felkelt kényelmes ágyából. Temarinak miért kellett mindig stresszelnie? Még mindig álmosan, a szekrény felé tántorgott, és kinyitotta azt.  Hanyagul kivette a ruháit és felöltözött. Amikor végzett, belenézett a szekrény melletti tükörbe. A haja úgy nézett ki, mintha bele csapott volna a villám. Nem számít. Nem volt sem kedve, sem türelme, hogy most megfésülje. Így hát elindult kifelé a szobájából a konyha felé.

– Jó reggelt – köszöntötte a bátyja.
– Legközelebb, amikor reggel 8-kor zuhanyozni fogsz, tudsz majd egy kicsit halkabban énekelni? Mások ilyenkor még próbálnak aludni. - válaszolt Gaara barátságtalanul az üdvözlésre, és leült az asztalhoz.
– Megint remek hangulatod van, Nii-chan – mondta Kankuro a szemeit forgatva.
-Ne hívj Nii-channak!- nézett Kankuróra. Kankuro mondani akart valamit, de a nővére félbeszakította, mielőtt kitört volna a háború.
- Gaara, siess. Rengeteg papírmunka vár rád az irodában. Kankuro, küldetésed van ma délután. Pihenned kell. - mondta Temari.

Reggeli után ismét elváltak útjaik. Temari mosogatott, Kankuro a szobájába ment. Gaarának az irodájába kellett mennie. Nem volt kedve hozzá. Egy csomó papírmunka.  Csak egy csomó hülye űrlapot tölt ki, és küldetéseket osztogat.  A munkát szórakoztatóbbnak képzelte.  Nos, jobb, ha nem panaszkodik. Gondolta mielőtt ismét berontott a nővére és...

- Nii-chaaaaan!
Félt tőle. Az iroda ajtaja kivágódott, és egy sugárzó Temari lépett be az irodába. Ez megijesztette.
- Öhm… igen, Temari? – kérdezte óvatosan, mire Temari szó szerint „futott” Gaara felé. Ez rossz jel volt. Legalábbis Gaara számára.
- Nos úgy tudom… nem szereted ezt az irodai munkát, igaz? Abbahagyhatod pár órára, hogy bevásárolj a nagyhúgoddal... Gaara úgy érezte, megnyílik a pokol előtte, amikor Temari kiejtette ezeket a szavakat: - Ez...

Most Gaara leült az egyik székre az öltöző elé, az ölében legalább 5 táskával. Be kellene perelnie a nővérét. A lelki és fizikai bántalmazások miatt. Igen ez jó ötlet lenne!
- Na és ez, hogy áll?
Temari kilépett az öltözőből, és elment Gaara előtt egy piros ruhában.
- Őőő...igen, szép. De Temari…
- Szuper! Akkor megveszem! - vigyorgott a szőke kunoichi és újra eltűnt az öltözőbe. Gaarának sírhatnája volt. Egy órája próbált szólni a húgának, hogy menjenek vissza. Gaara nem az a fajta volt, aki órákig képes vásárolgatni. Temari azonban figyelmen kívül hagyta a próbálkozásait. Sőt... boltból boltba hurcolta. Most már azt is tudta, hogy Kankuro miért futott el mindig, amikor Temarinak rossz kedve volt. Hajlamos volt órákig vásárolni...

Végül újabb három óra elteltével elengedték. Most negyed egy volt. Ideje ebédelni. Gaara kedvelte a húgát, nem kérdés. De hogy arra kényszeríti, hogy elmenjen vele vásárolni, és ennek mindig fájdalmas izomláz lesz a vége... na ezt már nem igazán szerette. Így hát éjfélig ült az íróasztalánál. Még mindig papírmunkákkal foglalkozott. Gaara kutya fáradt volt, és nagy nehezen a puha ágyához osont. Végül békésen elhelyezkedett ott, és az álmok birodalmába került. Egészen addig, amíg másnap fel nem ébresztették... Énekléssel. És ezúttal a nővére. Olyan volt minden, mint mindig.