Mélabús lelkek

1.

 Hiába élt a születése óta Íriszben, még mindig lenyűgözte a gyomorforgatóan gusztustalan gazdagság. A birtok akkora volt, hogy két nap alatt ért egyik végéből a másikba, a ház ami rajta feküdt akár palota is lehetett volna. És ez csak a fő birtok volt, a többhektárnyi földekről, nyaralókról, vadászházakról kiadott ingatlanokról nem is beszélve. A ház mögött park volt berendezve, ami páratlannak számított a ritka növényekkel, a gondosan nyírt fákkal és a murvás sétányokkal, cifra szökőkutakkal, illetve hívogató, díszes padokkal amikre le lehetett ülni csak úgy elmélkedni vagy megpihenni egy hosszú sétán.

Pandora is egy ilyen padon ült, onnan figyelte a pöffeszkedő, gőgös léptű pávákat akik illegették-billegették magukat, hogy felhívják magukra valamelyik hím figyelmét. Pandorát ez megmosolyogtatta mert valami ilyesmi szokott lejátszódni a bálokon is amiken eddig részt vett. Az előkelő hölgyek is pont ugyanígy nyújtogatják a nyakukat a kiválasztottjuk felé. Hátradőlt a padon, a feje hátra esett fáradságában. A nap már a láthatár alá süllyedt, éppen abban a köztes állapotban ragadt amikor még színes volt az ég alja de már a csillagok elkezdtek megjelenni a szürkületben. Élvezte a gyengéd szellőt ami felszárította az izzadságot a bőrén, libabőrt hagyva maga után és írisz illatot amire összerezzent. Utálta ennek a virágnak az illatát, túlságosan a birtok gazdájára emlékeztette.

- Pandora!-kiáltotta egy hang. Pandora nem válaszolt, néma csendben ült tovább reménykedve, hogy Thetis elkotródik innen. Persze nem volt akkora szerencséje. A murva megcsikordult, amikor befordult abba az eldugott szegletbe ahová ő elbújt.

- Süket vagy? Átkutattam érted az egész kúriát!-lihegte csípőre tett kézzel, a szavait igazolta a kipirult arca. Thetis borostyánszínű szeme villogott az utálattól. Mintha évszázadokkal ezelőtt lett volna, hogy ők barátok voltak. Kár, hogy Thetis azért haragudott meg rá mert Tarquin elutasította amit ő nyíltan felajánlott neki, és Pandorát választotta aki nem ajánlott fel semmit csak elvette tőle. Soha az életben nem fog neki ezért megbocsátani Thetis. A tiéd!-üvöltené neki a legszívesebben. Fogalmad sincs róla kit akarsz.

- Milyen ügyes vagy! Javasolni fogom, hogy a vadászatokkor téged használjanak a kopók helyett.-mondta Pandora elismerően, továbbra is becsukott szemmel, hátradöntött fejjel. Szinte érezte Thetis mesterkélt mosolyát a bőrén.

- Még ma éjszaka megteheted. Tarquin hívat.-erre szinte kipattant a szeme. Még elkapta Thetis kihívó tekintetét, de nem törődött vele. A baljós borzongás amit idáig visszatartott most egészen a gerince aljától indult. A gyomra félő volt hogy kiadja azt a kevés ételt is amit ebédkor magába tukmált. Általában éjszaka be szokott osonni a konyhába és az egy napi háromszoros étkezését azzal az eggyel próbálja kielégíteni. Ma úgy tűnik ez el fog maradni.

- Ilyenkor? A szakács panaszkodott a munkámra?-kérdezte félszívvel mert tudta hogy az idegbeteg Urick sosem köpi be a szolgálókat, helyette munka közben bosszulja meg. Ma egész nap felváltva hordta vödörben a vizet, halat pucolt és mosogatott, annyi helyen vágta meg a kezét, hogy a végén több bőre hiányzott mint halnak pikkelye.

- Nem munkaügy.-Thetis mosolya akár a kígyóé.- Vagyis nem ilyesfajta munka.

- A munka csak akkor munka ha megfizetik.-mondta Pandora elhúzott szájjal. Ő nem kapott rendes fizetést, inkább hasonlított a rabszolgamunkára. Annyit nem kap, hogy ő és a húga elköltözzenek innen és új életet kezdjenek. A számításai alapján, minimális szükségletek mellett is még vagy húsz évet kéne itt eltöltenie, hogy elköltözzenek innen.

- Nekem mindegy.-vonta meg a vállát, amitől karamellszínű haja folyékony bronznak tűnt. Pandora a kúria felé pillantott amit a bokroktól alig látott, Thetis ezt észrevette.