Álmok Világa

Kezdetek

A mai egy izagalmas álom volt bár arra hogy az egész hogy kezdődött már nem nagyon emlékszem...

Úgy emlékszem március lehetett. Éppen a suliban voltam. Nem nagyon akart semmi izgalamas történni aznap, szokásos matekórai untkozás, ja meg persze a kiszemeltjeinket figyeltük.

Kitört a nyáriszünet. Már egy hónapja. Tesómmal készültünk éppen a nyáritáborba. A tábor témája egy kicsit zavaros már hogy mi volt, de a régi sulinkban voltunk és egész sok cserkész is eljött. Testvéremmel sokat voltunk együtt ezekben a napokban, kivéve amikor más programjaink voltak. Például tornára soha nem ment, valamit matatott a szobájában. Ilyenkor általában olyan érzésem támadt hogy mást is kihagyott a tornák után. Már a tábor második napján elég érdekes dolgok történtek. Ilyen volt az is amikor egy jó barátom elhívott egy rózsapavilonba teázni, egy fiú. De volt valami hátsó szándéka is, miután ettünk egy kicsit elvitt sétálni és lerángatott egy pincébe. Ő volt Sanyi. Mint utólag kiderült a pince nem is nagyon hasonlított pincéhez inkább egy nagyobb teremhez a föld alatt, sok lépcső volt, sötét és viszonylag hideg. Hangokat halottam, valakik beszélgettek, egész sötét kis emberkék, kb. velem egyidős gyerekek lehettek. Valami fura dolgot csináltak a fura fekete köpenyükben, vagy lehet csak beszélgettek? Sanyi levitt oda hozzájuk, nem nagyon akartak hozzám beszélni, inkabb egymással suttogtak. Ahogy jobban megnéztem őket, láttam hogy mind egy ember felé fordulnak, ez az ember lehetett a vezető. Helyes srác volt, egy kicsit magasabb és idősebb is nálam, a haja pedig fekete, a nevét soha nem tudtam meg. Valami különleges volt ebben a srácban, olyan varázslatosnak tűnt a csillogó szemeivel. Amennyit ki tudtam venni a sutyorgásból, valakit meg akartak menteni, tudták hogy valami furcsa történik a táborban, de valamiért én erről soha nem tudtam meg semmit. Kicsit beszélgettünk is később, iszogattunk, később ettünk is, furcsálltam de volt zsíroskenyér is. Este felé járhatott már amikor felmentünk, én a vezető srác, meg egy valamivel idősebb csaj. Így utólag kicsit furcsállom hogy nem tudtam egyikük nevét sem. Szóval így együtt belevágtunk a sötétségbe. Éppen egy lépcsőn sétáltam fel amikor megláttam a crushomat, zsömlét (vagyis eredeti nevén Zsombort) az egyik barátjával vagyis ez így nem pontos, mert hogy ez a bizonyos barát egy csaj volt. Ismét elég közel álltak egymáshoz, (mint általában a suli folyosóin, pechemre) nekitámaszkodtak a korlátnak és figyelték az eseményeket, beszélgettek. Ekkor a srác elég fura dolgott tett, talán megérezhette a zaklatottságomat, átkarolt és amint felértünk nagyon gyorsan vette be a kanyart, engem erőteljesen arra felé rángatva a vállamnál fogva, meglepően erős volt a testalkatához mérten. Beszélni kezdett, valami esti titkos programról mondott pár dolgot. Erről igazából annyit kell tudni hogy egy titkos harc, egy csapatba három fő kell, de azt mondta nem a nyereményért megyünk, hanem valamit megakadályozni, van egy célpontunk. Odaértünk, hűvös volt így este felé, a csillagok pedig vörösen villogtak. Ott volt valami szervezőféle, egy újjabb srác, mosolygós húzott szemekkel, 16 év körüli, beszélt a helyről ahol a játék zajlani fog, meg a szabályokról, zászlókat kellett megszerezni az ellenségtől. Tetszett a helyszín, az alsósok udvara a suli mögött igazán szép volt így este, de a játszótér gyerekek nélkül azért elég nyomasztóan hatott. Veszélyesnek tűnt az egész, nem volt túl sok szabály, de gondoltam komlyabb sérülés okozása miatt már kizárás jár, nagyon reméltem. Bár a vezető srácnak volt valami varázsa, biztonsagban éreztem magam vele. A játék elkezdődött, a játékosok között számomra érdkes arcokat is felfedeztem, ott voltak egyes osztálytársaim, például Szabi, hozott egy kis csaptot is, nem ismertem őket. Amennyire féltem az egésztől, az egész egy meglepetés volt nekem, a játékosok egész kúltúráltan viselkedtek, és bizonyos kivételek esetében inkább józan érvekkel és pénzzel próbáltak zászlókat szerezni, a harc nem a díjért hanem inkább a csapatok státuszáért folyt. Mi nem nagyon avatkoztunk bele az egészbe, inkább csak a saját zászlónkat védtük egy fa tetején üldögélve, a többi játékos se nagyon vett rólunk tudomást. Viszont én észrevettem hogy a vezető srác valakit nagyon bámul, előszőr meg se láttam ki az, aztán odasütött a hold és bumm egy kislány, feketében, nyolc éves forma. Fájdalom nyillalt a fejembe, vagyis inkább egy kéz került rá, a mellettem ülő csaj rázta meg azt mert a vállára dőltem, elaludtam. A legtöbb csapatnál már nem volt zászló, érdekes helyzet alakult ki a pályán. Voltak akiknél már annyi zászló volt hogy nyugott szívvel fizették le velük a többi játékost, például hogy egy éjszakára konkrétan a szolgáikká tehessék őket. Lemásztunk a fáról mivel a helyzet eddigre már teljesen elcsendesedett, a suli sarkánál álltunk a pályának egészen a szélén így nem tamadhattak minket hátba. Egy fát figyeltünk, allatta Szabi feküdt, több zászlót lengetett a kezében, már megvoltak az emberei, ha valaki pedig megpróbálta megtámadni a drága osztálytársam, egész egyszerűen csak ráugrottak a sötétből, és elvették a zászlóját, nem is nagyon volt merész vállalkozó, elrettentette őket az elbukottak sorsa. Ekkor, egy fekete villanás, egy árnyék, és már fent is volt valaki a fán, egy kislány, egy olyan 8 éves forma, a csaj az álmomból. A csapattársaim továbbra is Szabit figyelték, nem vették észre a lányt a fán. Aztánt a lány elővett valamit, egy fémes dolgot és fűrészelni kezdett egy hatalmas ágat pont Szabi felett, ha ráesik valószínűleg meghal. Lány gyorsan haladt, elég edzettnek tűnt, ekkor döntöttem úgy hogy szólok róla a vezetőnknek, épp előttem állt és a fülébe súgtam a történteket, felkapta a fejét elmondta a csajnak is aki velünk volt, a csaj rögtön szaladni kezdett, Szabi megmentésére, Szabi emberei peszre rögtön elkapták, és a földre teperték, majd kidobták a pályáról, (hiába ordította hogy ő csak segíteni szeretne) ez azt jelentette számára hogy neki mára véget ért a játék, ketten mardtunk a csapatban. A lányka a fán tovább folytatta a fűrészelést, hihetetlenül gyorsan haladt, volt benne egy kis varázslat úgy mint a vezető srácban. Mivel Szabit nem tudtuk megközelíteni (a csodálatos álomvilágomnak köszönhetően, ne kérdezzétek miért) hírtelen megfontolásból azt ordítottam neki hogy a nyakán van egy poloska, más nem jutott eszembe, de az is megtette a hatását, elszaladt, kiszaladta pályáról, ezzel pedíg elvesztette a játékot, de legalább nem halt meg. Bár ez nem jelenthette a teljes megmenekülését, el kellett kapnunk a kislányt. Mivel a lány rájött hogy most nem végezhet Szabival ezért csendben elsuhant, és ismét egy sötétebb részen foglalt helyet. Ekkor jöttem rá hogy valószínűleg nem csak egy áldozata jelöltje lehet, az új őrhelyéről is az embereket szemlélte és lehet csak a megfelelő alakalmat várta a gyilkoláshoz. A játéknak hamarosan vége lett, elkezdett hajnalodni a kislány pedig miutan mindenki elment (a mi kivételünkkel) ugyan úgy az őrhelyén maradt. Ekkor a vezető srác valami furát csinált, ismét, felkapott és elkezdett velem szaladni, egyenesen a lány felé, mikor odaértünk a csaj mellé, lerakott egy padra és lesmárolt. A lányt nem érdekeltük, valószínűleg azt hitte hogy csak egy buta párocska vagyunk akik egy félre eső helyet keresnek a csókolózáshoz. Viszont előrébb jutottunk egy lépéssel, a csajszi megunhatott minket, vagy lehet hogy csak szégyellte magát a leskelődés miatt, de minden esetre hatrébb húzódott, egy sarokba, ezzel megkönnyítva a mi dolgunkat. Cselekedtünk, sarokba szorítottuk a csajt és a vezető srác, lefogta, hátrébb küldött és valamit beszélt a csajjal, nem értettem a helyzetet de a kislány kb. 2 perc múlva már mellettünk sétált, engedelmesen de szótlanul. Ahogy jobban megnéztem egészen hasonlított a veztőre, varázsos szemek, fekete haj, fekete ruhácsak és az a misztérium ami körüllengi. Séta közben valaki megfogta a vállamat, hátrafordultam, Pápai volt az a tesóm örsvezetője. Mondtam neki hogy kövessen és ha megérkeztünk akkor beszélhetünk, mert egy ilyen kis melegedőhely felé tartottunk. Ott leültünk a kanapéra és közölte velem hogy mondjam meg a tesómnak hogy járjon a gyűlésekre mert a tábor alatt eddig egyiken sem volt. Eszembe jutott hogy a gyűléseik mindig torna után vannak amiről tesóm rendszeresen lóg. Gondoltam jól leszidom ha újra találkozok vele. Ezután gyorsan teltek a napok, elég unalmasan, nem találkoztam a vezető sráccal se és az új, fura köpenyes barátaimmal, de még a kiscsajjal sem.

5 napja tartott már a tábor. Sanyi egy fura eseményre hívott, mindenkinek csokit kellett kóstólnia, de ezeknek a csokiknak jelentése volt. Ennek ellenére az eseménynek nem volt semmi értelme. Miután megettük a kis édességeket, átmentünk egy másik terembe, elég sokat beszélgettünk ezen a fura programon a vezető sráccal meg a kiscsajjal, egészen jóba lettem velük. De az az érzésem támadt hogy a csaj és a vezető srác ismerik egymást, és mintha tudtak volna valamit. A sráccal a csókról nem beszéltem többet, tudtam hogy csak a kiscsaj elfogása érdekében tette, meg persze jobbnak is lattam így. Őszintén nem nagyon voltak érzéseim a srác felé. Mindig úgy néztem rá mintha egy élő csodát látnék, rejtélyes volt, és ez a rejtély magával ragadott. Már a nevére se voltam kíváncsi, szerettem az én kis csodámat, a rejtélyemet ahogy volt. Később felszólítottak minket a színpadra, nagyon semmi feladatunk nem volt ezért leültünk a szélére, mintha kiraktak volna minket a kirakatba. Az esemény kültéri volt, és mielőtt még barmi érdekes történhetett volna, vagy esetleg meg tudtam volna arról hogy miért van ez az egész, elkezedett esni és lefujták a programot.

Aztán egy nap, a tábor vége felé elmondták hogy nem véletlenül vettek be maguk közé ezek a fura fekete köpenyes kis emberek. Álmodó vagyok, ezt mondták, a fura álmaimnak jelentés lehet, de ezt meg kell fejtenem, és ez nem is lesz egyszerű. A tábor végén elbúcsúztunk egymástól, de én éreztem hogy a történetünknek itt még nem lesz vége....