Mr.és Mr.Jeon

💋13.rész💍

A kórházi ágyamon ücsörgök és forgatom kíváncsian a fejemet. Reggel még a pihe puha ágyamban keltem Jungkook mellett, de most ezen a kényelmetlen matracon fogok aludni. Hiába hogy magán, csak annyit tesz hogy külön vagyok. Az utolsó percekig próbáltam Jungkookot győzködni, hogy had maradjak otthon, de nem hatottam rá.

- Na milyen? - ül le mellém, kezét combomra rakja.

- Kórházas. - húzom el a szám. - Nem-

- Szó sem lehet róla! - vág szavamba. - Maradsz és két nap múlva műtét, utána megint bent maradsz pár napot és ha az orvos úgy lássa haza jöhetsz, akkor jössz. - mérgesen kezdem el nézni.

- Most annyira megvernélek. - mondom ki őszintén, de csak nevetni kezd.

- Holnap már mennem kell reggel. - ad egy apró csókot. - Hozok majd ételt be-

- Vizet is! - vágok most én szavába.

- Azt is. Öltözz át pizsamába, addig még megyek lebeszélni pár dolgot az ápolóval és az orvossal is. - egyet bólintok és most én adók szájára egy hosszabb csókot.

Ő arcomra fog és cirógatni kezdi,én pedig combjára fogok és megszorítom enyhén. Mielőtt bármi történne itt, eltolom magamtól pihegve és egyet rá mosolygok.

- Nem kéne menned?

- De. - puszil számra. - Egyszer dugnunk kell egy kórházban is. - kell fel vigyorogva és lehunyja szemeit.

- Bepótoljuk. - harapom be alsó ajkam, tudom hogy most teljesen másra koncentrál, mert a piszkos fantáziája átvette az uralmat elméjében, ami meglátszik nadrágján. - Gondolj öreg nénikre. - kuncogok halkan.

- Öltözz. - megy ki összeszedetten, de azért az ajtó előtt egyszer még megáll és megigazítsa magát, amin nevetek.

Ahogy kéri, átöltözöm a külön fürdőben és fogat is mosok. Jó hogy van itt külön fürdőszoba, de azért mindenhova papucsba megyek, a zuhanyban is rajtam lesz. Az ágyba befekszem és a dobozos almalevemet kezdem el szürcsölni. Rossz emlékeim vannak a kórházzal kapcsolattal. Nem szeretem, Jungkooknak nem mondtam az igazi okot, hogy miért nem akarok jönni. De egyszer mikor voltunk a rokonaimnál egy buliba, voltam olyan nyolc éves. Apukám sokat ivott, ezért anyukám vezetett és apu nagyon rosszul volt, hánynia kellett. Félre állt, apu kinyitotta az ajtót hogy hány, de nem bírta magát tartani és kieset. Nem bírt felkelni, anyuval pedig nem tudtuk vissza rakni az autóba, ezért mentőket hívtunk. Közben apu olyanokat mondogatott, hogy lássa a mamáékat és búcsúzkodott, nagyon féltem hogy meghal ott az apukám. A mentősök se voltak ép a legkedvesebbek mikor megérkeztek, a bent lévő ápoló nők pedig nagyon bunkók voltak és mondhatni nem érdekelték mi van apámmal, mert elkönyvelték részegesnek. Eleve apu nem nagyon szokott inni és az volt az első hogy túlzásba vitte, de utólag kiderült hogy amit hoztak rokonok italt, abba volt valami. Azért apám megkapta az infúziót, és még elvártak volna egy kis jutalom pénzt, amit én biztos nem adtam volna nekik, de anyukám egy igen szeretetre méltó nő és adót nekik.

Erre vissza gondolva, újra elkap a düh és a hely iránt érzet utálat. Mindkét papámat a bent lévő gépek ölték meg. Aki kórházba kerül, az nem jön ki élve mert az a cél, hogy az embereket megöljék. Nem szeretem ezt a helyet.

Gondolkozásomat az ajtó zavarja meg. Jungkook az és befekszik mellém, én pedig fejemet mellkasára döntöm.

- Mindent megbeszéltél? - kérdezem meg.

- Mindent. - puszil hajamba. - Összebarátkoztál a hellyel?

- Nem. - dünnyögöm. - Szerintem senki se tud.

Csak közelebb húz magához, én pedig teljesen ráfekszem és lehunyom szemeim, álmos lettem.

Másnap hajnalban arra ébredek, hogy Jungkook óvatosan maga mellé rak és felkel.

- Hova mész? - kérdezem álmosan.

- Haza hogy zuhanyozak, utána meg munkába. - nyújtózkodik. - Sietek vissza hozzád. - hajol le hozzám és egy csókot ad homlokomra. - Aludj vissza. Szia Kicsim.

- Szia Szívem. - alszom vissza.

Legközelebb már arra kelek fel, hogy egy nővérke jön be.

- Csak megnézem, hogy minden rendben van - e magával. - mosolyog rám és ellenőriz le mindent. - Úgy látom igen. Bármi van, nyugodtan nyomja meg a gombot. - nézek oldalra a nővérhívóra és bólintok vissza nézve rá.

Távozik is és végre egyedül vagyok. Felkelek és nyújtózkodom, majd pár holmimat megfogva megyek a fürdőbe. Ahogy mondtam, papucsban zuhanyzom le gyorsan. Megcsinálom a reggeli rutinomat és egy lenge ruhát veszek fel és ülők vissza az ágyamra. Unalmamba megint körbe nézek a szobába és a szekrényen kiszúrok egy könyvet. Elveszem és ez az én könyvem, a kedvencem. Imádlak Jungkook! Vidáman kezdek neki olvasni, közben egyszer az orvos is benéz hozzám és beszél velem pár szót.

Mikor este hatkor kivégzem a könyvet, félre rakom és az olvasottan gondolkozom.

- Taehyung! - jön be valaki hirtelen.

- Hobi! - kelek fel vidáman és karjaiba ugrok.

- Hoztam neked almalevet, meg vizet. - tart meg nevetve.

- Isten vagy, egész nap szomjan haltam. - szállok le róla és az ágyra ülők.

- Bolond vagy. - adja kezembe a vizet, én egyből kibontom és inni kezdem. - Milyen a hely? - ül le.

- Rossz. - morgom. - Ez a matrac még a koldusnak is rossz lenne.

- Nem lehet minden luxus.

- Tudom. - sóhajtok. - Nem akarok itt lenni. - fekszem el.

- Tudom én jól. - dől be mellém. - De bírd ki, csak egy kis idő és utána soha nem kell ezt a helyet látnod!

- Köszi. - nézek rá hálásan.

- Nem kell. - mosolyog kedvesen. - Én se szeretném a helyedben.

- Beszéljünk másról. - kérem meg.

- Rendben. Jungkook kibírja?

- Mit? - nézek rá kérdően.

- Hát szex nélkül! - kezemet szájára rakom és az ajtó felé nézek.

- Halkabban te hülye! - szidom le és elveszem a kezemet.

- Na? - piszkálja meg hajamat.

- Ki. Jó, néha nagyon rájön a kanos állat és direkt kínzom egy kicsit, mert élvezem. - mosolyodom el. - De nem erőszakos. - nézek barátomra.

- Sok türelem kell neki az biztos. - bólint. -Te pedig jól csinálod vele! - dicsér meg.- Amúgy is, műtét után még két hónap.

- Tudom. - sóhajtok. - Nagyon bízok benne, de egy kicsit félek hogy megcsal vagy valami és-

- Hey! - állít le. - Jeon Jungkook? Aki halálosan szerelmes beléd gimi óta? Aki elvet téged és nem engedi hogy férfi vagy nő akár rád nézhessen? Aki mindentől óv és félt? És utoljára is elmondom, hogy mai napig halálosan szerelmes beléd és oda meg vissza van érted?

- Jó! Értem! - takarom el arcomat zavaromban. - De tényleg? - lesek ki kezeim közül.

- Taehyung, a nézéséből meglehet állapítani. Még mindig ugyan azzal a csillogással figyel és mikor rólad van szó, felragyog. - ha lehet még jobban zavarba jövők és a szívem rendesen kiugrik a helyéről. - Mennyire piros a füled. - nevet fel.

- Fogd be! - mondom zavartan.

- Itt vagyok! - hallom meg férjem hangját. - Miért takarod az arcod és Hoseok miért kap röhögőgörcsöt?

- Megöllek Hoseok! - nyomom fejem a takaróba.

- Taehyungie csak zavarban van.

- Ohh és miért? - hallom meg perverz hangját.

- Remélem hoztál kaját! - ülök fel és legyezem meg arcomat.

- Hoztam. - veszi ki a szatyorból és kezembe adja. - Na, elmondjátok? - ül le a székbe.