Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

19.Rész

- Jól vagy?

- Tökéletesen! - iszik még egy kortyot, én pedig elveszem tőle a poharat.

- Azt hiszem eleget ittál. Gyere táncoljunk kicsit! - fogom meg kezét, és a terem közepére vezetem. - Gyönyörű vagy! - mosolygok rá.

- Tényleg? Még így is... részegen? - kuncog, és ez első alkalom, hogy röfögni hallom. Szinte azonnal megkomolyodik tekintete, hogy utána újra elnevesse magát.

- Igen... még is te vagy a leggyönyörűbb nő!

- Olyan boldog vagyok veled! - mosolyogok tovább. - Minden szeretetet, és törődést megkapok tőled! És amit az ágyban csinálsz... Húú - forgatja meg szemeit. - Az csak hab a tortán! - én pedig jó ízűen elnevetem magam, és közelebb húzom magamhoz.

- Te vagy a világom! Egyértelmű hogy mindenféle téren az az első a számomra hogy boldoggá tegyelek! - símitok végíg arcán, mire ő közelebb hajol hozzám, és olyan arcot vág mint aki éppen gondolkodna valami fontoson.

- Minden féle téren?

- Igen... - nevetem el újra magam, és mire észre veszem homlokon puszil.

- Mi az? - kérdezi, mivel ezzel meglepett. Talán ez az első alkalom hogy homlokon puszilt.

- Semmi, csak...

- Kicsit megleptelek ugye?

- Igen, de nagyon jól esett!

- Én minden alkalommal így érzek mikor tőled kapok homlok puszit! - vigyorog rám, és eszembe juttatja azt a kislányos énjét, ami persze még ugyanúgy benne él.

- Mit szólnál ahhoz ha hazamennénk, ágyba bújtatnálak, és készítenék neked valami elképesztően finomat?

- Te tudsz főzni? - néz rám gúnyosan.

- Ne felejtsd el, hogy olasz vagyok! - válaszolom, mire hangos nevetés tör ki belőle.

- Elfogadom az ajánlatot! Nagyon fel csigáztál!

- Akkor menjünk! - válaszolom, és elindulunk a kijárat felé.

Stella mosolyogva bámészkodik mindenhova, hiszen elég sokat ivott így egyáltalán nem figyel azokra a dolgokra, amiket én általában is észre veszek. És most is észre vettem valami furát. Több férfi lett a teremben, és mintha kisebb csoportokba szegődtek volna. Valami nem stimmel azonnal szólok Joshnak hogy jöjjenek. Persze most is itt vannak követtek minket. Igen, tudom Stella szerette volna ha ma nincsenek őrök, de az ő biztonsága a legfontosabb. Tekintetem egy pillanatra a zsebebmre helyezem hogy elővegyem telefonom, és ezzel elegendő időt adtam valakinek hogy meglőjön. Egy éles fájdalom nyílal a mellkasomban, és a lövés ereje miatt azonnal földre kerülök.

- Chris! - zuhan össze előttem Stella, és kezeit azonnal a vérző sebre teszi. - Chris mi történt? Ki lőtt le? Mi folyik itt?

- Semmi baj! Nyugodj meg! - támaszkodom fel a fájdalom ellenére, amihez már hozzá szoktam ha esetleg lövést kapok.

Megfogom Stella csuklóját, ezzel egy ídőben pedig előveszem a fegyverem, és rohanni kezdünk. Míg kiérünk a bejárathoz legalább, öt férfit lelövök. Pillanatokon belül megérkezik Josh... apámmal? Van valami amiről lemaradtam?

- Apa! Mit keresel itt?

- Látom megsérültél! - terelné a szót.

- Túl élem! De miért vagy itt? És én miért nem tudtam róla?

- Vidd haza Stellát, és maradjatok otthon! Nem jöhetsz vissza utánam!

- Mi van?

- Ez parancs! - néz rám komoly tekintettel! - Ez az én dolgom! - sétál el melettem.