A terv

72 2 2
                                    


Sziasztok! Hát rettenetesen régen volt utoljára amikor írtam. Nem is tudom meg mondani  mikor, viszont nehezen és hosszas fejtörések után itt lenne a következő rész. Mielőtt bele kezdenénk szeretném megköszönni a visszajelzéseket és a rengeteg olvasót. Legutóbbi alkalommal (ami nem mellesleg júliusban volt) 4400 olvasó volt, azóta 5500 olvasó lett amiért rettenetesen hálás vagyok és remélem kitartottatok és még mindig olvassátok a könyvem. Jó szórakozást!
----------------O-O----------------

- Elegem van! Ideje megtenni, amit eddig nem tettem.... - kelt fel a földről a lány még mindig sokkos állapotban.
- Bogaram, mit tervezel? - nyúlt a keze után féltő szerelme.
- Véget vetek Halálfej uralkodásának. - nézett vissza könnyes szemmel - Elegem van abból, hogy nem élhetünk normális életet, mert valaki mindig ránk tör. Luka csak a kezdet volt, szuperhősként nem fogunk tudni normális életet élni mindaddig amíg Halálfejjel le nem számoltunk. - ezután legugolt a gyerekekhez - Akkor? Eltudjátok intézni hogy Halálfejjel szemtől szemben tudjunk harcolni?
A három gyerek egymásra nézett és végül egy mindent elmondó bólintást vetettek anyjuk felé. Adrien felkísérte Marinettet vissza a szobájába, hogy megnyugtassa, míg a három gyerek lent maradt egy kicsit:
- Ennek a tervnek minden áron sikerülnie kell. - mondta kissé idegesen Hugó.
- És mi van ha nem fog? - kérdezett vissza ijedten Louis.
- De fog! - mondta magabiztosan Emma - Csak gondoljatok bele srácok. Mi ismerjük Halálfej, azaz nagyapánk titkait. Hogy a nagymama miatt csinálta, hogy mindent megtenne, tényleg mindent, még a fiát is megölné azért, hogy a nagymamát visszahozza. Viszont nekünk muszáj lesz egy kicsit megfenyegetni. Meg kell mutatnunk neki, hogy erősek vagyunk.
- És ugye nem akarjuk az összes szuperhőst bevetni? - kérdezte a legfiatalabb.
- Nem lenne előnyös. Ha bukunk akkor túl sokat buknánk. -mondta komolyan Hugo.
- Egyetértek. Anya, apa és esetleg még Alya néni, Nino bácsi és Zoé néni. Vagyis ez az én véleményem. Az is lehet, hogy anya másokat választana helyettük, de szerintem nem akarnak három hősnél többet. - fejezte be Emma.
- Akkor holnap egy kicsit ráijesztünk a nagyapára? - kérdezte egy gúnyos mosollyal az arcán Hugo.
A két fiatalabbik össze nézett és annyit mondott: Pontosan

Eközben Marinette szobájában:

Adrien felkísérte Marinettet a szobába. Mikor felértek a lány csak levetődött a kis szófára. Adrien szólt oda neki:
- Úrnőm, kérlek nyugodj meg! Minden rendben lesz. - próbálta nyugtatni barátnőjét Adrien.
- Honnan tudod? - förmedt rá hirtelen Marinette - Mi van ha mindannyiunkat megöl? Ha mindannyiunkat fogságba ejt? 
- De-e, akkor nem értem. Miért kérted meg a srácokat, hogy szervezzék össze nekünk a dolgokat? 
- Mert túl akarok esni ezen. Tudni akarom, hogy mi lenne ennek a lefolyása vagyis mi lesz. Egyszer úgy is eljött volna magától is ez az időszak, de itt lenne az ideje, hogy megmutassuk hogy tudunk ellene harcolni. Azzal, hogy állandóan akumákat küld mi szószerint fejlődünk még ő csak csicskáztatja az embereket az akumákon keresztül, úgyhogy jobban belegondolva mi ezzel csak jól jártunk, hogy ő szembe szállt velünk. - mondta magabiztosan a lány miközben az asztalán kezdett el pakolni.
- Én értem, de biztos...-kezdett bele a fiú de már jött is a visszataszító válasz.
- HA NEM TETSZIK AKKOR NYUGODTAN KISZÁLLHATSZ. MEGOLDOM EGYEDÜL IS HA GONDOLOD. - ordított rá Marinette.
- NEM MARINETTE, NEM ERRŐL VAN SZÓ, CSAK FÉLTEM AZ EMBEREKET, A GYEREKEKET, A CSALÁDTAGJAINKAT, FÉLTELEK TÉGED, MERT SZERETLEK, ÉRTED, ÉS NEM AKAROM, HOGY BAJOD ESSEN EGY OLYAN HARCBAN AMIT EGYÁLTALÁN MEG SE BESZÉLTÜNK ÉS EGYÁLTALÁN NEM DOLGOZTUNK KI ÉS ISMERLEK ELÉG RÉGÓTA, HOGY TUDJAM, HOGY AZT GONDOLOD MINDENT EGYEDÜL KELL MEGOLDANOD PEDIG EZ NEM ÍGY VAN, MERT RENGETENE VAGYUNK ITT, HOGY SEGÍTSÜNK NEKED ÉS NEM KÉNE MINDENT EGYEDÜL MEGOLDANOD. DE MINDEGY... - vágott vissza szomorúan és mérgesen Adrien és kiviharzott a szobából egyenesen az erkélyre.

Marinette csak gondolataiba mélyedten állt az asztala mellett. Nem tudta, hogy a fiú vajon az erkélyen van vagy magát teljesen átváltoztatva egy macska fiúként elment kiszellőztetni a fejét. Úgy gondolta jobb, ha rá néz. Ekkor a gyerekek mar a szoba ajtajánál kukucskáltak befelé a történtek miatt. Marinette kiment az erkélyre és a sötétség miatt csak egy alakot látott a hold fényében. Az alak megfordult és Marinette ekkor jött rá, hogy tényleg nincs egyedül. Meglátta a tökéletes pasit, akinek az éjszaka fénye szinte világított a haján és alakjából tökéletesen kivehető volt izmos felsőteste, aki törődő volt és vele volt minden pillanatban, és legfontosabbként szerette. Marinette szépen lassan odasétált hozzá és átölelte. Félt nehogy a fiú annyira haragudjon nehogy ne ölelje vissza, de hamarosan megnyugvást kapott ugyanis érezte a fiú közelségét ahogy erősen öleli. Hosszú percekig ölelték egymást mire elváltak egymás meleg ölelésétől. Marinette szólalt meg először:
- Ne haragudj rám! Nem lett volna szabad odabent így bánnom veled. Te ezt egyáltalán nem érdemled meg, hisz te mindig vigyázol rám... - szipogott a lány maga elé nézve.
- Hey, hey, nézz rám! - erre kezével a lány állát felemelte - Ez csak természetes, hogy megvédelek. Szeretlek. Mindig téged szerettelek és mindig is téged foglak. Segíteni fogok természetesen a harcba és mindenben, hisz nem csak a legjobb barátod és a pasid vagyok, hanem a társad is és csak azt akarom, hogy tudd, hogy nem vagy egyedül. Én itt vagyok és segítek neked mindenben és közösen ezen is túl leszünk. - mondta a fiú, de mire befejzte a lány elsírta magát, erre egy kellemes csókot adott neki és közösen lenyugodtak és egy takaró társaságában a napozóágyon aludtak el közösen.

Másnap reggel:
Agreste ház:

- Jó reggelt Natalie! Mik a tervek mára? - ment az óriási étkezőbe a komor divattervező.
- Jó reggelt uram! Ma lesz egy megbeszélés és Monsieur Bourgeoir-nak mára kellene a ruhaterv Chloenak. - mondta az asszisztens.
- Rendben, köszönöm Natalie. - erre megfordult és bement irodjábába Gabriel.

Mr.Agreste bement az irodájába és éppen szokásos helyére akart menni amikor megszólalt háta megül egy hang:
- Hello Gabriel. - mondta egy maszkban lévő lány. A lány egyértelműen Emma volt.
- Vagy mondjam inkább nagyapa. - szólalt meg Hugo.
- Vagy mondjam inkább Halálfej. - mondta a legkisebb.
- Hogy jutottatok be? - kérdezte összezavarodva a férfi.
- Az legyen a mi titkunk - válaszolt gúnyosan Hugo.
- Mit akartok tőlem? - kérdezte lényegre törően.
- Azonnal térjünk is rá a lényegre. Szóval te Katica és Fekete Macska talizmáját akarod, igaz?
- Talán. - mondta bizonytalanul.  
- Ugyan kérlek, tudjuk, hogy te vagy Halálfej. - mondta lenézően Louis.
- Tehát, ha annyira akarod azokat a talizmánokat akkor szedd össze magad és állj ki a két hős ellen. - felelte Emma 
- Azt kéritek, hogy harcoljak a fiammal? - vetett be egy erős kérdést Gabriel.
- Ha annyira akarod azokat a talizmánokat akkor igen. Döntsd el. Kell vagy sem? - tette fel utolsó kérdését Emma.
- ...kell. - felelte kicsit habozva Gabriel.
- Remek. Szombaton 10:30 az Eiffel-torony előtt. Ne késs. - fejezte be Emma és az ablakon keresztül mind elugrottak.

Gabriel azonnal elővette a telefonját és egy üzenetet írt. Az üzenetben az állt:
G: Alakul a tervünk...
...
Folytatjuk...

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jan 22, 2023 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Titkos szerelemWhere stories live. Discover now