𝕿𝖍𝖊 𝕼𝖚𝖊𝖊𝖓 𝖔𝖋 𝕱𝖗𝖊𝖊𝖉𝖔𝖒

Prológus

Pradoma volt a birodalmak közül a legkisebb.

Senki számára nem volt meglepő, hisz ez volt az emberek országa. Sőt, még csodálkoztak is, hogy ez a maréknyi, gyenge porhüvely, hogyan tudott ennyi területet megkaparintani.

Gyenge porhüvelyek...Halandok...

Talán a túlzott szánakozás miatt nem támadta meg senki e csepp közösséget. Túl életképtelennek gondolták őket.

Mint mindennek, Pramoda-nak is megvoltak a szabályai, a maga hierarchiája.

Az elsőszülötté volt minden. Minden, amit a család tudott nyújtani. Pénz, hatalom, jog és elismerés. Felelősség...

Hersilia maga volt a tökéletes örökös. Csinos, tanult, csendes, felelősségtudó és engedelmes. A Grengromery család büszkesége, akire egész Giova felfigyelt. Mondjuk a polgármester lányaként még jobban a reflektor fénybe került, ezért egy percig nem engedhetett a szerepéből. Nem mutathatta meg önmagát, nem mondhatta ki a saját gondolatait, csak a hosszú éveken át tanult szövegkönyvet.

Hecuba vele ellentétben maga volt az őszinteség. Se felelősség, se elvárások. A saját útját járta, a saját akarata szerint. Nem irigyelte Sili-t, semmi vágya nem volt tűrni az arisztokrácia arroganciáját és mosolyt színlelni minden egyes sértés miatt. Mondhatni több dolgot vallott magának, mint ikertestvére. Szabadságot...

Hecuba utálta, ha gyengének titulálják, ha lenézik vagy, ha úgy bánnak vele, mint a kutyával. Bizonyítani akart mindenkinek, aki megvetette vagy kiröhögte. A szüleinek, hogy hiába nem elsőszülött, tesz érte, hogy tiszteljék és magának, hogy képes véghez vinni, bármit, amit kitalál. Ezért akart kapitány lenni, méghozzá főkapitány.

A Pradoma-i Főparancsnok címre pályázott, ezért pedig képes volt mindent megtenni.