Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

15.Rész

- Téged... akarlak! A csókod... az... érintésed... a... tested... - válaszolom elpirulva, ő pedig azonnal megcsókól, és ezzel egy ütemben belém hatol kemény farkával, azután vadul kezd mozogni bennem. Annyira... jó... annyira... finom. Eltudnám viselni amit csinál velem kábé egész nap. Hirtelen hasra fordít, és úgy folytatja tovább... érzem hogy hamarosan mindketten csúcsra jutunk... izmai megfeszülnek, és kicsit erősebben szorít magához... hangos nyögések közepette élvezünk el egyszerre, és lihegve nehezedik testemre.

- Azt hiszem... megértettem! - mosolygok magamban.

- Ebben reménykedtem - fekszik mellém, és közel húz meztelen, izzadt testéhez. - Szeretlek, és csak féltelek! Nem akarlak egy rossz lépés miatt, elveszíteni!

- Nem is fogsz! Megígérem, de van valami amit akarok!

- Nah ettől féltem! - vigyorog rám.

- Taníts meg lőni! És akarok egy fegyvert is!

- Mi? - néz rám meglepődve, és felnevet.

- Ne már Chris! - ütöm mellkason. - Komolyan gondoltam! Azt mondtad szeretnéd ha mindig biztonságban lennék, de hogyan legyek biztonságban, ha nem mindig vagy melettem? - Csak ennyit kérek tőled! - nézek rá komoly tekintettel, ő pedig megcsóválja fejét, és felsóhajt.

- Rendben legyen! Ebben igazad van, szóval belemegyek a dologba, de nem ma! Csak ha otthon leszünk.

- Tényleg? - nézek fel rá csillogó tekintettel.

- Igen, nah ne nézz így rám! - szorítja fejem mellkasába, és gyerekesen beleborzol hajamba.

- De várj! - nézek fel rá. - Miért csak otthon?

- Mert otthon van lövölde tér, és ott majd megtanítalak mindenre.

- Rendben - válaszolom, ő pedig hirtelen ölébe vesz, és elindul velem a fürdőszobáig. Letesz, és langyos vizet enged ránk a zuhanyrózsából. Közel húz magához, én pedig kezeimmel támaszkodom meg mellkasán. Ahogy csorog a víz testén... ahogy hajszálairól lecseppenek ajkaira a vízcseppek... az egyszerűen mámorító. Már a tusfürdőér akar nyúlni, mikor óvatosan a csempének nyomom.

- Mit szeretnél? - néz rám mosolyogva, de kíváncsian.

- Nem is tudom... - húzom végíg tenyerem testén, közben folyamatosan szemeibe nézek. Lassan közeledek arca felé, és ajkait lágyan csókolom meg.

- Chris! Bocsi, hogy zavarok de egy fél óra múlva indulnunk kell! - kiabál be Josh ajtón keresztül.

- Rendben! - válaszolja lazán. - Azt hiszem... - húz magához erősen. - Ezt majd legközelebb folytatjuk! - mosolyog rám, és megcsókol. Végül is... úgy is lesz legközelebb.

Miután Chris elmegy Joshal, én a szobában maradok, és mivel nincs amit fel vegyék ezért belebujok Chris egyik ingjében.

***

Már több mint három órája egyedül ülök a szobában. Azóta már reggeliztem is, és mindenfélét csináltam, amit lehet egy szobában.

- Végre hogy megjö... - akadnak meg szavaim... mert hogy Chris hófehér ingje vérben úszik, és nem csak az ingje, hanem még az ökle is. - Mi történt? - szaladok hozzá.

- Most azonnal haza utazol! Öltözz fel! Az embereim kint várnak!

- Mi? De miért? Mi történt? Miért vagy véres?

- Csak indulj!

- De Chris...

- Stella jól figyelj rám! - lép közelebb, és megfogja arcom. - Most azonnal felöltözöl, lemész és kocsiba szállsz. Nem kérdezel senkitől semmit, és a telefonodat is kikapcsolod. Ugye megértetted? - néz rám. Zavarodott a tekintete... Életemben nem láttam még így. Megrémít a tekintete, és a viselkedése még is olyan nyugodtan mondta el, hogy mitcsináljak.