Álmomban már láttalak | Szoboszlai Dominik

~21. Sie streiten sich~

Szofihoz hasonlóan Veronika is sajnálta, hogy másnap el kellett búcsúzniuk egymástól, de ahogy Dominik ígérte, tényleg el akarta őt vinni valahova, ahol az éjszakát is ott töltötték.

- Figyi, ha írni szeretnél a családodnak, akkor azt most tedd meg, mert ahova megyünk ott nem nagyon van térerő meg mobilhálózat. - mondta Dominik egy kínos mosollyal, mikor már körülbelül félórája elhagyták Székesfehérvárt.

Veronika csodálkozva fordult felé.

- Ez most nagyon fosul hangzott. - nevetett fel Dominik. - Mintha el akarnálak rabolni, de ígérem, hogy nem erről van szó.

- Szerencséd, hogy bízok benned. - felelte Veronika egy érdekes mosollyal és elő is húzta a telefonját, hogy megírja a szükséges üzeneteit, mielőtt a családja nagyon kétségbeesne, ha nem tudják őt elérni.

Szoboszlai elégedett mosollyal vezetett tovább, s már alig várta, hogy oda érjenek a kis faluba, ahol édesapjával választottak ki egy házat, aminek a felújítása majdnem teljesen el is készült már és tökéletes volt arra, hogy néhány napra teljesen nyugodtan elvonulhasson a világ elől.

Veronika izgatott mosollyal szállt ki az autóból az átlagosnak kinéző ház udvarán, miután Dominik leparkolt. Láthatta, hogy még valószínűleg folyt itt még néhány felújító munkálat, mert odakint talán egy medencének készülő gödör volt, és a hátsó terasz sem volt még befejezve.

- Még nincs kész itt minden. - erősítette meg Dominik a gondolatait. - De menjünk be. Remélem ott tetszeni fog.

Veronika csak mosolyogva bólintott és meg sem próbálta elkérni a focistától saját bőröndjét, hiszen ő határozottan indult előre, hogy kinyithassa az ajtót. Amint ez megtörtént, Veronika ámultan lépett be. Odabent a fa dominált. Igazi vidéki enteriőr fogadta, de mégis modern és ízléses volt. Ahogy a nappaliként szolgáló részbe lépett, még a lélegzete is elakadt, amint láthatta, hogy megannyi gyertya ég odabent és egy igazi kandallóban lobog a tűz. El is gondolkodott egy pillanatra, hogy ki rendezhette itt ezt el. Bár a focistának minden bizonnyal mindenre volt embere.

- Oh wow. - lehelte. - Ez elképesztően szép. Ez a te házad? - kérdezte végül.

- Igen. - bólintott mosolyogva Dominik. - Szerettem volna valami olyan helyet, ahol nem zavarhat senki. Mondjuk azért a telefont néha szívesen használnám, de így, hogy velem vagy, eszembe sem jut.

Veronika elengedett egy apró nevetést, főként, hogy halványan agyába villant Szoboszlai kínos szex sztorija, amit Tyler-éknél mesélt, mindenesetre örült, amiért őt érdekesebbnek találta, mint a készüléket.

- Gyere, körbevezetlek. - nyújtotta kezét továbbra is mosolyogva Veronika felé, aki elfogadta, és engedte, hogy Dominik maga után húzza.

Nem volt túl nagy ház, de amire kettejüknek szüksége lehetett, mindent megtalálhattak.

- És nem szóltál, hogy hozzak magammal fürdőruhát... - jegyezte meg Veronika rosszalló mosollyal, amint szemei elé tárult az infraszauna, ami közvetlenül a fürdőszoba mellett helyezkedett el.

Dominik mindenttudó mosolyt küldött felé.

- Amikor nincsenek mások körülöttem, szeretem ilyen NDK-s öreg bácsi stílusban nyomni. - vont vállat.

- Jézusom! - nevetett fel Veronika. - Olívia azt mondta, hogy soha többé nem megy gyógyfürdőbe Németországban emiatt. Azt mondta, hogy annyi 70+-os farkat látott a szaunában, hogy majdnem elhányta magát.

- Bezzeg ha a csapatommal ment volna szaunázni, akkor nem picsogna. - felelt nagyképűen Dominik.

- Nagyon fura vagy. - rázta meg a fejét Veronika nevetve. - Mindenesetre. - lépett közelebb a férfihoz. - Imádok infraszaunázni, szóval izzítsd be. Nálam van bikini, te meg nehogy meztelenül kerülj a szemem elé, mert kizárlak a hóba. - lehelt csókot Szoboszlai ajkaira.