• 𝑪𝒓𝒂𝒛𝒚 𝑻𝒐𝒈𝒆𝒕𝒉𝒆𝒓 • <𝐁𝐲𝐥𝐞𝐫 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬>

🌺{Time After Time}🌺

Mike az ágya szélén ül, kezével az ölében tapogatózott. Egy halk dallam szólt a faasztalán ülve a rádióban, Cyndi Lauper: Time After Time. Imádta a dalt, de ma este nem ezen járt az esze. Göndör, ravenett haja rendetlenül feküdt sápadt arcára. Valamivel kevesebb, mint 23 perc múlva kezdődik az utolsó középiskolai tánca, a Snow Ball. A fiatal fiú nem ment. Mindazok után, ami történt, hogyan tudott szembenézni egy tömeggel, aki nem tud róla? Sóhajtva zuhant vissza a matracra, amikor egy ismerős fiú ismét Mike elméjébe suhant.

Lying my bed I hear the clock tick and think of you. Caught up in circles, confusion is nothing new.

Will Byers. Mike legjobb barátja, ameddig bárki emlékezhetett. Tökéletes porcelánarca ezzel a bájos mosollyal Mike elméjében maradt, bármit is csinált. Gyönyörű mogyoróbarna zöld szeme, és gesztenyebarna haja sápadt arcszínén pihent, gyönyörű rózsaszín ajkaival, amelyek mindig vigyorba fordulnak.
Istenem, gondolta magában Mike, hogy bármit megadna azért, hogy Will mellett legyen ma este!
Minden este ilyen volt, Mike azon kapta magát, hogy gyakorlatilag elájult attól a srácról, akit a legjobb barátjának nevezett. Hogy mehetett így tovább? Nem akart újra leülni, ma este nem. Mike felkelt az ágyból, felhúzta a cipőjét, és lopva egy pillantást vetett. 17 perc múlva kezdődik az állítólagos "élete legnagyszerűbb éjszakája". Mégis mire gondolt? Megdermedt az ablaka előtt, ahogy az eső csendesen megcsapta, és azon töprengett, vajon Will egyáltalán otthon lesz-e. Nem gondolta, hogy Will elszalasztja az alkalmat, hogy elszakadjon egy kicsit az anyjától, még akkor sem, ha szereti őt. A 83-as novemberi incidens után Will nem foglalkozott a társasági eseményekkel. Kiszorította a túlgondolkodásra való hajlamát, és felnyitotta az ablak zárját, és kinyitotta.

Flashback, warm nights, almost left behind.

Suitcase of memories, Time After-

Mike kimászott a nedves tetőre, és  becsukta az ablakát. Óvatosan követte azt az utat, amelyen egy bizonyos Steve Harrington szokott bemenni a nővére szobájába. Cipője apró csobbanással a nedves fűbe csapódott. Mély levegőt vett, ahogy az eső megcsapta a ruháját, majd elindult a Byers ház felé.

Lépése felgyorsul, ahogy a cipője nekiütközött az út nyirkos kavicsának és aszfaltjának. A fölötte lévő sötét felhők oly enyhén viszzatükrözték a sok utcai lámpát, és nyugtatóbb hatást  adva a légkörnek. Az esőcseppek hűvösek voltak, és gyengéd erővel csapták le a sápadt fiút, ahogy az utcán futott.

Sometimes, you picture me, I'm walking too far ahead.

Ha valaki megkérdezné Mike-tól, hogy mit csinál Will Byers házához futva tíz óra után az iskolai tánc estéjén, nem tudna rá válaszolni. De most az út végén állt. Most már nem volt visszaút , mert az ablakokból érkező halvány megvilágítás lágyan megvilágította az utat. Mike olyan közel állt ahhoz, hogy azt tegye, amit évekkel ezelőtt meg kellett volna tennie.

You're calling to me, I can't hear what you've said.

Újra futni kezdett, nem akart újabb percet vesztegetni. A talaj óvatosan összenyomódott alatta, miközben nyomást gyakorolt a nedves keverékre. Göndör, sötét haja, amelyet az időjárás tompított, még mindig kissé felpattant minden mozdulatánál.

Then you said "Go Slow", I fall behind
The second hand unwinds.

Szíve nagyot dobbant, azzal fenyegetőzött, hogy kiugrik a mellkasából, amikor az üveg előtt állt. Összeszedte magát, és bekopogott az ablakon. Gondolatai a félelemtől és az aggodalomtól kavarogtak, miközben türelmetlenül várta a választ. Nem sokkal később megjelent az ablakban az aranyfiú, akit látni jött. Will zavart tekintettel nyitotta ki.

-Mike! Mit keresel itt? Nem kéne a táncban lenned? - kérdezte.

-Majd....én...- kezdte Mike, és rögtön szétesett a mondata: - Eljössz velem táncolni...?

Felnézett legjobb barátjára, és vörös pír kezdett megjelenni hideg arcán.

-Ha most indulunk, lehet, hogy lesz elég időnk, hogy még odaérjünk  amikor elkezdődik- mondta Mike.

Will, aki elképedt vörös arccal, csak bámult Mike-ra.

-Will? - Mike aggódik, hogy megijesztette Willt, így óvatosan beszélt.

-Hadd fogjam meg a cipőmet - mondta a barna hajú mosolyogva. Mike csak visszamosolygott, és nézte, ahogy Will áttapogat a szobán, hogy felhúzza a cipőjét és a kabátját. Szerencse, hogy mindketten fel voltak öltözve. Will visszasétált az ablakhoz, Mike pedig kinyújtotta a kezét, hogy lesegítse Willt. Will elvette, és kiugrott, és halk kuncogással a földre csapódott.

If you're lost, you can look and you will find me
Time After Time.

If you fall, I will catch you, I'll be waiting
Time After Time.

A két fiú összetartott kézzel futni kezdett vissza a lágyan megvilágított úton az iskola felé. Egyikük sem tudja, hány óra van, és azt sem, hogy időben érnek-e be. Már egyiküket sem érdekelte, ez volt már életük legjobb estéje (Vagy ki tudja😏), és még táncolni sem jutottak el. Nem sokkal később megérkeztek az iskolához. Mike az iskolára nézett, aztán a kezükre, majd Will csillogó arcára az esőben.

-Will.... Akarod? - elejtette mondata végét.

-Igen. - szólt vissza halkan Will, és erősebben szorította Mike kezét. - Együtt, emlékszel? - mondta mosolyogva. Azt a bután aranyos mosolyával. Mike csak visszavigyorgott, és mindkettejük arca halvány rózsaszínűvé vált. Kimondatlan szimbólumként mindketten lassan indultak az ajtó felé. Mike keze a hűvös fém fogantyú köré fonódott, miközben kinyitotta Willnek az ajtót.

If you lost, you can look, and you will find me
Time After Time.

Ők ketten csodálkozva nézték a környéket. A díszek, a gyönyörű fények, és még az emberek is elképedtek. Mike egy pillanatig csak állt, és nézte az éjszakát. Ott állt, kéz a kézben a legjobb barátjával, és egy gyönyörű szobát nézett, tele táncoló emberekkel, és egyszer csak élvezte az életet. Kirántotta a gondolataiból, amikor Will megrántotta a kezét:

-Nem azért hoztál ide, hogy csak álljak, ugye? Menjünk táncolni! - Willnek soha nem sikerült megremegtetnie Mike szívét. Követte Willt a táncparkettre, és elmosolyodott.

If you fall, I will catch you, I'll be waiting
Time After Time.

Mike keze Will derekához talált, Willé pedig Mike vállán. Mindketten röhögtek egy kicsit, hogy ez milyen ciki volt. Néhányan furcsa pillantásokat vetettek rájuk. Néhányan figyelmen kívül hagyták őket. De semmi ilyesmi nem számított ma este. Mike sötétbarna szemei összefonódtak Will mogyorózöld szemeivel. Mindketten sápadt arcszínük vörös árnyalata volt.

-Byers.. Mondhatok valamit? - Mike hangja halk volt. Will csak bólintott. - Én... - tántorodott el ismét a szavaiba Mike, miközben egyre elmélyült a pír. Will szemei elkerekezdtek, ahogy Mike tovább beszélt - Szeretlek, mióta megismerkedtünk. Minden benned olyan csodálatos számomra, hogy nem is tudom megmagyarázni... Kibaszottul gyönyörű vagy. Én sajnálom, hogy közel 13 évbe telt, mire rájöttem. Köszönöm, hogy velem jöttél ma este, ez életem legjobb éjszakája, és megértem, ha ez megváltoztatja a barátságunkat, akkor nem hibáztatlak. Ha abba akarod hagyni, hogy ne legyél... - Mike megragadta Will kabátját, és megcsókolta. Mike megesküdhetett volna, hogy az arca olyan vörös volt, mint a gyümölcsös puncs, amit a terem túloldalán szolgáltak fel.

-Én is szeretlek, Wheeler.... Mindig is... - Will kuncogott, miután megszólalt, és körülbelül olyan vörös volt, mint Mike.

-Ez az éjszaka még jobb lett! - kiáltott fel Mike, még mindig halkan, így a hír nem terjedt el. Mike egy kicsit közelebb húzta Willt, és Will sápadt bőrére tette a kezét. Mindketten odahajoltak, amíg ajkaik ismét nem találkoztak.

Szerelmesek voltak.

Time After Time.

Time After Time.

Time After Time.

Over time.

Time....