Mikaelsonokba szeretve(bizonyos Időig Szünetel)

Részvétem

Miután meggyőzödtem arról hogy Elijah alszik, sokkal jobban hozzá bújtam, majd elkezdtem hozzá beszélni.

-Tudod... Amikor megláttalak, akkor tudtam hogy nekem te kellesz... Persze az öcsédet akkor nagyon imádtam.. De már ki nem állatom.. - kuncogtam fel. - De... El kell mennem... Melletem nem vagytok biztonságban.. Mivel.. Keresnek... Igen, keresnek.. És ha megtudják hogy a Mikaelson család az én gyenge pontom, az egész családot kivégzik... Klaus-t, Kol-t, Bekah-t, Hope-ot,Hayley-t... És persze téged is... Nagyon szeretlek titeket.. És csak hogy tudd... Szerintem beléd habarodtam.. - suttogtam, majd újra elnyomott az álom.

Reggel mocorgásra kelltem. A melletem lévő ősi elkezdett ébredezni.
Elkezdtem bámulni. Olyan csodás az a kidolgozott felsőteste, és a borostás arca.

-Ne nézz miközben alszok.. - moromolta az orra alatt, majd mégjobban magára húzott.
-Nem nézlek, csak bámullak.. - nevettem fel, majd hozzá bújtam.

Egy sikítást hallottunk meg, majd egyszerre kiugrottunk az ágyból, és kitörtük az ajtót, és Bekah állt elöttünk..
-Elijah, Jessi eltü..-akadt meg a szava, amikor meglátott engem Elijah szobájából kijönni, úgy hogy a hajam off volt, és Elijah-n csak egy boxer volt.
-Szóval itt voltál.. - döbbent meg az ősi lány.
-Hát... Bocsánat, csak nem akartalak felkelteni.. - vakartam meg a tarkóm.
-Értem... Ezért bátyámat keltetted fel.. - nevetett.
-Nem kelltett fel.. Fent voltam.. - szólalt meg Elijah.

             *************************

Késő délután volt. Titokban összepakoltam a cuccaimat, mivel éjjel távozom innen. Nem lehetnek a közelemben. Túl nagy kockázat. Tudom hogy Marc bizik bennem, és segítek nekik megmenteni Hope-ot, de félek, ide jönnének az ellenségeim. Néhány vámpír. És persze boszi. A Poésy iker báttyáim. Ők is persze szipolyozók, és vámpírok egyben. Én változtattam őket át, mert majdnem megöltem őket.

23:00 van. Mindenki alszik. Vámpír futással lementem a lépcsőn, majd megfogtam a cuccaimat, és a cetlit, amit írtam a családnak. Beültem a kocsimba, majd elindultam.

Irány Mystic Falls. Az egyik legjobb barátnőm el ott. Caroline Forbes. Imádom a csajt. Reggel 7-re értem oda a sulihoz. A Salvatore bentlakásos iskola.

-Caroline? - mentem be a suliba.
-Jess?? Te vagy az? - jött felém rohanva, és elestünk a bejáratban.

Elijah Mikaelson szemszöge:

Mikor felkeltem, nem találtam sohol Jess-t. Lerohantam a konyhába, és egy lapot találtam.

Kedves Mikaelson család!
Ezt együtt olvassátok el..

Sajnálom hogy hírtelen mentem el. De melletem nem vagytok biztonságban. Az iker báttyaim, üldöznek, már 400 éve... És megakarnak ölni. Nem akarom hogy miattam kerüljetek bajba. Elmegyek egy szöszi barátnőmhöz, és segítek neki az iskolával.

Nik.. Imádtam az éjjeli beszélgetéseinket.. Nagyon megkedveltelek 3 nap alatt... Mintha egy "normális" báttyám is lenne..

Bekah... Imádlak.. Legjobb barátnőm lettél, és köszönöm hogy vagy nekem.. Nagyon adtam a párna csatát, és amikor varázsoltam neked.

Kol.. Baszodj meg. Amúgy szeri van, csak utállak.

Elijah.. Elkezdtem érezni irántad valamit... Mivel nem fogunk találkozni, ezért elmondom.. Bejössz, Elijah Mikaelson..

Szeretlek titeket.. Örökkön örökké, Jess"

Elment... És szeretett. Nem akadájoztam meg, miközben jól tudtam mire készül.

-Elijah... Megyünk Mystic Falls-ba.. - jelentette ki Klaus.
-Mi? Miért? - kérdeztem.
-Szöszi barátnőm, és egy sulit vezet... Ez csak is Caroline lehet.. - álmodozott öcsém.
-Akkor menjünk.. - mondtam, és már indultam is a kocsihoz.

Jessica Poésy szemszöge :

Néztem ahogy Caroline és Ric segítenek járni a két 1 éves kis csöpségnek. Olyan csodás szülők. Én is szeretnék egy kicsit.. Ha nem is én hordom a szívem alatt, akkor is szeretnék.. Bár, imádom a terhességet. De a vámpírok nem lehetnek terhesek. De a boszik és farkasok igen. Talán majd megpróbálkozok. Nem tudom kivel, mert én... Hát... Elijah.. Kurvára szeretem. Pár nap alatt ennyire beleestem. De ő nem tud... Nemzeni. Ha így jó, ha megfogalmazom.

-Segítsek valamiben? - mentem oda Caroline-hoz.
-Ha vigyázol a kicsikre, nekem az is megfelel.. - mondta, és a kezembe nyomta a két csöpséget. Letettem őket a játszószőnyegre, és játszottam velük. Caroline addig csinálta az ebédet, Ric meg valami papírt ment el, aláírni. A kicsik nyugi án játszottak velem. Minden simán ment, amikor is csengetett valaki. Caroline biccentett hogy menjek a búvó helyre a kicsikkel. Felsurrantam a gardróbba, és a gardóból nyílik egy titkos ajtó, ahova ellehet bújni. Én a vámpír hallásommal próbáltam felismerni a hang tulajdonosát.

-Szervusz kedvesem.. - hallotam a hangot. Itt van ő.
-Klaus... Micsoda meglepetés.. Miért jöttél? - hallotam Caroline hangját.
-Jah.. Nincs nálad egy Kb 160cm-es Jessica nevű lány... És ne tagadd... Tudjuk hogy itt van.. - nevetett Klaus.

Tudjuk?? Ki van még itt?

-Oh.. Szia Elijah.. - emelte ki a férfi nevét.
-Szia... Itt van?? Légyszi mond meg.. Beszélni szeretnék vele.. - mondta Elijah.
-Nincs itt... Szóval sziasztok.. - rázta volna le Caroline.

De eszembe jutott hogy itt mégjobban nem vagyok biztonságban. Ha itt vagyok akkor a kicsik életét is kockáztatom.

Ki másztam a gardróbból és le rohantam a csöpségekkel, odaadtam őket Caroline-nak, és ki rohantam a két férfi után. Pont ültek be a kocsiba, de én utánuk üvöltöttem.
-Elijah!! - futottam oda hozzá. Ő egyből kiszállt a kocsiból, én meg a nyakába ugrottam. A lábaimat a dereka köré fontam, és hosszasan megcsókóltam, ő persze vissza csókolt.

Érzéki volt,de mégis oly vad.

-Bocsánat hogy elmentem.. - mondtam két csók között.
-Semmi baj... De többet ne csinálj ilyet.. - mosolygott, majd letett.

Berohantam a cuccaimért, elköszöntem Caroline-tól. Miközben én beszéltem Elijah-val, Klaus flörtölt Caroline-al..

Én hátul ültem, Elijah az anyósülésen, Klaus persze vezetett. Nem telt el fel óra, én már elaludtam. Arra keltem fel hogy megállunk. Ennyi idő alatt haza is értünk?

-Jess....Ébredj...Valaki követett minket.. - nyitotta ki a hátsó ajtót Elijah.
-ők azok.. Érzem a közelségüket... - könnyeztem be.
-Mi a baj? Kik vannak itt? - kérdezte gyorsan.
-Az iker tesóim... Nagyon félek tőlük Elijah.. - sírtam el magam..
-Nem kell.. Szállj be a kocsiba, és ki ne mozdulj onnan.. Szeretlek.. - nyomott egy csókot a számra a férfi, majd ment Klaus után. Lebújtam hátsóülések elé, nehogy észrevegyenek.. Érzem. Egyre közelebb jönnek. Elkezdtem koncentrálni, és egy védőburkot csináltam magam köré. Hallotam ahogy harcolnak. Ahogy egymást basszák a fának, és felnyögnek a fájdalomtól. Ki szálltam a kocsiból, majd szembe néztem a két fivéremmel.

-Lihednat Dolchitni! - kántáltam, miközben fókuszáltam a két tesómra. Előre nyúltottam 2 kezem, és az utolsó szavakat, kiüvöltöttem, és valami sugárzó íze jött ki a kezemből, amivel sikerült megfullasztanom a két idiótát. Ezek után már Elijah és Niklaus intézték a többit, én meg homályosan kezdtem el látni, majd szédelegni kezdtem.

Innentől se kép, se hang. Össze estem.

[....]

Egy jó meleg ágyban ébredtem. Valaki fogja a kezem, és csókolgatja. Az első ember aki eszembe jutott, annak a nevét kezdtem el nyögdécselni.
-El... Eli.. Elijah.. - suttogtam, mire a kezemet szorító ember, mégjobban megszorította.
-Itt vagyok.. - nyomott egy puszit a homlokomra.
-Hol... Vagyok? - kérdeztem két szusz között.
-Itthon... - jött egy női hang. Rebekah.
-Szia.. - mosolyogtam. - Mi történt velem? - néztem óvatosan Elijah-ra.
-Túlságosan koncentráltál.. Elájultál...de ne félj, megöltük a tesóidat.. - mosolygott Elijah.
-oh... Hát ez... Szomorú... De jó is.. - most nem tudom..sirjak vagy nevessek?
-Részvétem.. - suttogta.

Jót beszélgettünk, nevetgéltünk. Este Elijah mellett aludtam. Olyan jó érzés vele aludni. Megnyugtat. Ezen gondolkoztam, majd elaludtam.