Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

14. Rész

- Igenis... Uram! - fogom vissza nagy nehezen az újabb nevetést.

- Dilibogyót szedtél? - néz rám, miközben húz maga után a tömegen keresztül.

- Nem mondanám. Inkább nevezzük Chris bogyónak! - vászolom ő pedig csóválja fejét, mert nem igazán érti mi ütött belém. De igazából csak jó kedvem van.
Miután sikerül átjutnunk a tömegen egy úgy mond VIP helység felé vesszük az irányt, amihez egy kisebb lépcsőn vezet az út.

- Figyelj babám... - állunk meg a helység előtt, ahová tökéletesen belátni. - Szeretném ha megértenéd amit most elmnodok neked... - fogja meg kezem én pedig boci szemekkel nézek rá, és várom a mondani valóját. - Szóval... Oda téged nem vihetlek be...

- De...

- De mielőtt bármit is mondanál nem azért nem viszlek be mert nem tehetem meg, hanem azért mert én akarom így!

- De miért?

- Mert oda nem viszlek be... fontos dolgokról kell beszélnünk, és nem szeretnélek még a munkámba is bele keverni!

- És azok a nők? Ők miért lehetnek bent? Aligha takarja őket valamit! - fonom össze karjaim magam előtt dühösen.

- Ők itt dolgoznak! Nem mintha bármelyik érdekelne! Várj egy pillanatot! - mondja, és megfordul.
Beint a helységbe mire egy nagy darab pasas áll meg előttem.

- Ő itt Taylor! Ő fog vigyázni rád míg nem végzek! Érezd jól magad! És kérlek ne ígyál túl sokat, főleg ha már megittad a gyógyszereid.

- Ez komoly? Most apáskodsz felettem? Ne igyak? Akkor miért is vagyok itt? - tárom szét karjaim. - Elhoztál ide azért hogy üljek a seggemen, míg te maffiásat játszol? És még be sem mehetek veled!

- Babám... ne légy már ilyen gyerekes.

- Mindegy megyek, és iszom valamit! Vagy mindent! - fordulok el tőle dühösen, és szó szerint érzem hogy nevet rajtam!
Azt hittem hogy kicsit dühös lesz amiért így beszélek vele... de elképesztő milyen higgadt maradt.

- Szóval... Taylor! Te leszel ma este a bébiszitterem?

- Mr. Luciano arra kért...

- Igen igen tudom! Hogy vigyázz rám, és emellett amit kérek azt megteszed nekem ugye?

- Igen hölgyem!

- Hát ez pompás! Én most ide leülök te pedig addig hordod nekem a mojitot míg el nem ájulok!

- De Mr...

- De Mr. Őfelsége nincs itt! Szóval kérlek... megtennéd amire megkértelek?

- A... Azonnal hölgyem! válaszolja, és rohan a pulthoz.
Ez nem fer! Egyáltalán nem! Azt hittem ott lehetek majd bent vele... de ő... pffhuu nem is érdekel! Úgy érzem feleslegesen vagyok itt!. Elhoz magával azért hogy itt dekkoljak egyedül.

***

- Kérem Mrs. Forbs... már tényleg sokat ivott! - fog meg derakamnál fogva, mert rohanni akartam a pulthoz.

- Eressz már el! Még... csak kicsit... - nyújtom karjaim előre.

- Hölgyem! A főnök kijelentette...

- Nem érdekel! - rúgom hirtelen ágyékon, és ekkor már karjaiból simán kibaszabadulok.
Gyorsan elszaladok előle, és még csak hátra sem nézek.
Azt hiszi hogy valamiféle kisgyerek vagyok akit felügyelni kell? Nah még mit nem édes!

Miután sikerül teljesen leráznom Taylort felsétálok az egyik lelátohoz, és onnan szemlélem tovább a bulit. Mindenki jól érzi magát. Vannak akik már a végét járják, és vannak akik csak most lendülnek bele a bulizásba. Bárcsak itt lenne velem Em! Akkor tuti nem unatkoznék. Várjunk csak! Fel is hívom. Előhalászom a táskámból a telefonom, és miután kikeresem a nevét azonnal felhivom. Egy két másodperc, és már fel is veszi.