Nagyokat sóhajtva közeledek a bejáratához, és úgy érzem majd elájulok az izgalomtól. Ahogy oda érek benyitok, és besétálok a nappaliba ahol anya épp könyvet olvasgat, de ahogy meglát egyből össze csukja, és mosolyogva néz rám.
- Szia kicsim! Milyen volt az éjszaka?
- Mi? - nézek rá meredten.
- Téged nem értelek el, ezért Emilyt hívtam. Mondta hogy bulizni mentek.
Ohh Em! Tartozom neked.
- Anya beszélünk kell... - ülök mellé.
- Miről van szó? Tudod mindig meghallgatlak! - mosolyog szerényen.
- Ebben remenykérem most is... - nézek egy pillanatra magam elé, utána rá. - Kérlek melőtt bármit is mondanál... Hallgas végig - sóhajtok nagyot. - A tegnap éjszaka...nem Emilyvel voltam!
- Akkor kivel?
- Én... Chrissel töltöttem a tegnap éjszakát! - válaszom, és ekkor értetlenül tágra nyílt szemekkel néz rám.
- Mi? Te most csak... Micsoda?
- Ez az igazság! Mi már egy ideje kibékültünk egymással és...
- Stella! - kiáltja. - Normális vagy? Az a fiú tönkre tett téged, és képes voltál neki megbocsájtani? Úgy tudom miatta tűntél el!
- Igen, és sajnálom hogy nem mondtam el hamarabb, de tudtam...
- Hogy úgysem értenélek meg? - emeli fel hangját!
- Igen! Pontosan!
- Stella fel nem foghatom mit csinálsz! Hogy csavarhatta el ennyire a fejed? Vagy rá kényszerített?
- Mi? - állok fel dühösen. - Úr isten anya! Te nm vagy normális! Ő... bocsánatot kért tőlem!
- Nah nem mondod még is miért? Amiért a korházban hagyott!
- Képzeld igen! Magát okolta amiért elraboltak, mert az nap éjjel velem volt! Azért hagyott el, mert nem tudott a szemembe nézni azzal a tudattal hogy miatta mentem keresztül annyi szarságon! - kiabálok vele, mire ő csak meredten néz. Jobb ha egyenlőre hazudok neki. Más nem jut eszembe ebben a pillanatban
- Össze fogja törni a szíved! - feleli undorral.
- Felnőtt nő vagyok! Tudom mit akarok!
- Menj és légy vele! De ne gyere ide sírva mikor igazam lesz! Fogd a cuccaid, és menj el! - néz maga elé könnyes szemekkel bambulva, de én csak állok előtte... és érzem hogy a szívemből egy darab kiszakad.
- Anya... - suttogom. - Te ezt nem értheted... - tenném kezem vállára, de elhúzodik tőlem. - Sajnálom mennem kell... - húllajtok egy könnycseppet, és kirohanok.
Sírva ülök be a kocsiba, és mig vissza nem érünk a szallodába addig csak sírok, és azon agyalok miért kelett így történnie ennek az egésznek.
Ahogy kiszállok a kocsiból szinte néma csendben megyel fel a szobáig, és ahogy oda érek Chris már mosolyogva vár, persze addig míg meg nem látja a kisírt szemeim.- Stella... - néz rám, de nem tudok megszólalni, mert érzem hogy a lábam alól kicsúszik a föld, és egyre jobban elhomályosodik előttem minden.
***
Elképesztő fejfájással nyitom ki szemeim. Csodás elájultam. Miért is ne!
- Stella, végre! - ugrik mellém Chris. - Jól vagy?
- Persze.... csak... ide adnád a táskám kérlek - ő pedig szó nélkül feláll, és elém rakja. - Elfelejtettem bevenni a gyógyszereket! - teszem a számba a pirulákat, és már a megszokott módon víz nélkül nyelem le őket.
- Babám... - fogja meg kezem.- Mi történt?
- Ő... nem fogadta jól... Azt mondta nekem... Össze fogja törni a szíved... Menj légy vele, de ne gyere ide sírva mikor igazam lesz! - bambulok magam elé. - Nem akarta elhinni - nézek most már szemeibe.
- Sajnálom, tényleg! De ez az egész a te érdekedben van, és megértem ha nincs kedved velem jönni... maradhatsz itt is! Pihenj ha szeretnél én pedig...
- Veled megyek! Azt hiszem jól jönne bármi ami eltereli a figyelmem - mosolygok rá
- Biztos vagy benne? Tényleg nem gond ha nem akarsz jönni!
- Teljesen biztos! - fogom kezeit.
- Jól van. Egy óra múlva indulunk, te csak maradj itt, és pihenj! - simít végíg arcomon.
- Rendben - felelem. Azt hiszem tényleg rám fér egy kis pihenés. De egyszerűen nem megy ki a fejemből amiket anya mondott. Mit is vártam... természetes hogy nem fogadta el, de ha elmondom az okát olyan dolgokba keveredik bele ami őtet törné össze lelkileg. Talán így lesz a legjobb... így biztonságban tudhatom mind hármojukat.
***
- Azt nem mondtad hogy repülni fogunk - nézek álmos szemekkel Chrisre a kocsiban, mivel út közben is elnyomott az álom.
- Nos... most már tudod - simít végíg hátamon.
A magán repülőgép belsején egyáltalán nem lepődőm meg. Ismerem Chris kifinomult ízlését, és talán... sőt biztos higy az apjától örökölte.
- Elmondanád hova utazunk? - kérdezem miután helyet foglalok.
- Las Vegas! Tudod apa régi klubjába...
- Igen tudom - mosolyodom el. - Van néhány emlékem.
- Nekem túl sok is! - utal a Kimberlys esetre.
- Emlékszel rá... mikor ott vártalak órákig a moziban, de te sehol sem voltál... és felhívtalak... Tudod így visszagondolva eléggé vicces - nevetek fel hangosan.
- Neked ez ennyire vicces? - néz rám kérdően.
- Igen! - nevetek tovább.
- Hmmm... - néz rám össze ráncolt szemöldökkel miközben felém sétál, és ahogy megáll előttem karjaival megtámaszkodik az ülésemen.
- Mi az? - néz rám kérdően továbbra is én pedig bele mélyülök szemeibe.
- Kimberly miatt majdnem elveszítettelek...
- De csak majdnem - fogom arcát kezeim közé. - Itt vagyok,és sehová nem megyek! Mindig melletted leszek, történjen bármi!
- Ne... Ne mondd ezt - fogja meg egyik kezem. - Legutóbb is ezt mondtad és...
- De legutóbb semmit sem tudtam! Most viszont... tisztában vagyok a dolgokkal, és bízom benned! Chris szeretlek! Mindennél jobban! Ugye tudod? - mosolygok rá.
- Igen!
- Ne aggódj, minden rendben lesz! - ölelem át szorosan, és meg csókolom.
Tudom hogy minden jóra fog fordulni. Csak túl kell essünk ezeken a nehézségeken, és úgy érzem legyen bármi ez a nehézség... együtt sikerül túl jutnunk rajta.
ČTEŠ
Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET
RomanceMiután végre sikerült Chrisnek megmentenie Stellat elhagyja annak érdekében hogy biztonságban tudja. Stella szó szerinti elmenekül a külvilág elől, a vele történt dolgok miatt. Vajon mi lesz kettejük sorsa? Sikerül Stellának megbocsájtania? Vajon...
13. Rész
Začít od začátku