WAIT OUT OF THE STORM - STEVE HARRINGTON

𝔦𝔫𝔱𝔯𝔬𝔡𝔲𝔠𝔱𝔦𝔬𝔫

"Ugye tudod,Steve, hogy nálad nagyobb seggfejet még nem hordott a hátán a Föld?"

Jessica Byers

●  ○  ●  ○

Jessica Byers világéletében egyszerű lány volt.
Valószínűleg így kezdődne egy történet, ami rólam szól.
Egy átlagos gyerekről, aki két szerető fivér mellett nőtt fel, szokványos álmokkal, hétköznapi vágyakkal, korabeli érzésekkel.
Viszont minden történet elérkezik egy bizonyos ponthoz, ahol a vessző után megjelenik az a 'de', ami fenekestül felfordítja a sztorit. Esetemben pedig végérvényesen el is cseszi azt.
Nem, hidd csak el, nem dramatizálom túl. Nem szokásom.
Az én fordulópontom, az én végzetesen átlépett küszöböm azon az estén jelent meg a cselekményben, mikor az öcsém eltűnt.
Hogy hol voltam akkor én?
Nos, épp egy lépést tettem afelé, hogy egyszerre két álmom teljesüljön.
Hawkins szomszédságában próbáltam kiharcolni magamnak apám szeretetét, vagy ha mást nem is, legalább néhány elismerő szavát.Mondanom sem kell, nem sok sikerrel.
Az ember viszont, utólag okos csupán, s ezen eszmét továbbgondolva, én is hiába sajnálhattam, hogy nem voltam ott, és akkor, amikor kellett volna. Ezen már nem tudtam változtatni.
Mindenki hibáztatott valakit a történtekért.
Akadt, aki a városvezetést okolta, mert alkalmatlan embereket bújtatott rendőri egyenruhába. Volt, aki a rendőrségre mutogatott ujjal, s azt hajtogatta, hogy nem elég alaposak. Hogy magasról tesznek az eltűnésekre.
S ha elhiszed, ha nem, volt aki anyámat hibáztatta mindezért. És nem csak a seggfej faterom volt erre példa.
De, még azután is, hogy Hopper nyomra akadt, s leleplezte azt, aki mindennek hátterében állt, én mégis egyetlen embert tettem felelőssé mindazért, ami elindított egy lavinát Hawkinsban.

Saját magamat.

Akadnak az életben olyan elemek, melyek elől akkor sem tudsz elfutni, ha szeretnél.
Ilyen például a múltad.
Mióta az eszemet tudom, menekültem a tudat elől, hogy talán sosem szeretett engem igazán a családom. Jobban mondva a családom egy része. Igen, itt pontosan a Byers család fejére gondolok, aki mindig éreztette velem, hogy kevés vagyok, pusztán azért, mert nőnek születtem.Tudod, az a bizonyos helyzet, mikor semmihez sem vagy elég jó, senkihez sem érsz fel, mert valaki már minden babért learatott előtted.

Az érzéseid.
Nos, azokról mindenki tudna mesélni nem igaz? A reménytelen szerelmekről például. Arról a bizonyos, Mr. Tökélyről, aki a gimi folyosóin egyetlen pillantással rá tud venni, hogy belé zúgj, s olyan természetességgel játssza a macsót a kifogástalanul belőtt sérójával, hogy szinte elhiszed, hogy a laza, a menő, vagy A HAJ a középső neve. Ez maga, Steve Harrington teljes valójában, aki meghódította a Hawkins gimi leánydiákjainak legalább a háromnegyedét. És igen, sajnos abban a nagyobb részben magam is benne ragadtam, legalábbis egy darabig. De, egy idő után, ami nem elég korán következett be,rájöttem, hogy ezt az érzést célszerű elengedni. Mert a kisvárosi halmazvilágunknak bizony nem létezik olyan metszete, ahol mi ketten együtt szerepelhetnénk.

Vagy a bűntudatod, mely mélyebb és fojtóbb sötétségbe ránthat, mint valaha is remélted. Az igazat megvallva sosem bocsátottam meg magamnak azt az estét.
Az önzőséget, amivel kulcsot adtam Will kezébe, mely kaput nyitott számára a pokol legvisszataszítóbb szegletébe. És a bizonyosság, hogy az öcsémnek végig kellett járnia azt az utat, mely kivezeti onnan, pusztán azért, mert magamra gondoltam, halálom napjáig kísérteni fog. Míg a szívem meg nem szűnik dobogni

○  ●  ○  ●

"Különös ezt épp tőled hallani, mert ha nem csalnak az emlékeim, nem olyan rég még magad is bálványoztál!"

Steve Harrington

Első fejezet: HAMAROSAN!