Ne csak kóstolj, ölj meg végre

5. Erőszak

   Miután Alexander eres kezei elérték rövid ruhám szélét, a rettegés átvette felettem a hatalmat és egy kövér könnycsepp elhagyta jobb, majd bal íriszemet is. A szemeiben hirtelen felcsillant vágyad véltem felfedezni és abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy a tekintetemben izzó félelem váltotta ki ezt belőle vagy az, ahogyan reagáltam érintésére hiszen mondanom sem kell, hogy minden izmom befeszítve próbáltam olyan szorosan összezárni a combjaim, amennyire az erőmből kitelt. Cselekedetemre elégedett mosoly hagyta el ajkait.

- Csak nem félsz, kicsi lány?- hanglejtéséből sütött a gúny. - Tőlem ugyan nem kell, élvezni fogod.

- M-mit..? - mire teljesen kimondtam volna, Alexander kezei őrült tempóban felcsúsztak a fehérneműm szegélyéhez. - Ne.. Könyörgöm ne érj hozzám. Vedd a vérem, ölj meg de ne érj hozzám mert azt nem bírnám elviselni. - hangom már már hisztérikus volt, ahogy ellenkezni próbáltam. 

   Elrablóm a nyakamnak esett. Durván csókolta, harapta, én pedig minden megmaradt erőmet egybegyűjtve próbáltam eltolni őt magamtól. Erőlködésem várhatóan sikertelennek bizonyult. Alexander a számra tért, cselekedetei közül pedig talán ez volt az egyik olyan, amely a legjobban meglepett. Ajkai hűvösek voltak és kemények, a nyelve mondhatni támadó hatást keltett, mikor szétfeszítve az övével ellentétben puha ajkaim utat tört magának.

- Engem otthon vár a párom akit szeretek, ne tedd ezt velem könyörgöm neked.. - nyöszörögtem könnyek között, mikor fekete, enyhén csipkés fehérneműm a földre került. - Kérlek..- a vámpír egy határozott mozdulattal ketté tépte a rajtam lévő ruhát, így ártatlan testem már fedetlenül terült el félig alatta.

   Alexander testem láttára egy félreérthetetlen mosolyra húzta ajkait, bal kezével könnyű szerrel összefogva csuklóimat lefogott, míg jobb kezével a fenekem alá nyúlva markolászott.
Az ajkait végig nyalta, majd éles fogaival a melleimre tapadt. Szívta, harapta és néha csókolta őket, ezáltal pedig egy-egy apró helyen karmazsin piros vérem is halványan a felszínre került. Elérkezett a pillanat, amitől a legjobban féltem.. Nyöszörögtem megváltást várva, de szerencsétlenségemre eredménytelenül.
   Alexander egy pillanat alatt ledobta magáról a ruháit, miközben rám ült, hogy akadályozza esetleges szökésem, majd szétfeszített lábaim közé férkőzött és teljesen rám nehezedve a számra tapadt. Reménytelen voltam, kétségbeesett és csalódott. A bűntudat belülről teljesen mardosott és dühösebb voltam magamra mint eddig valaha, hiszen még ha akaratlanul is, de megcsaltam azt a srácot, akit már hónapok óta mindenkinél jobban szeretek.. Alexander nem húzta az időt, miközben erőszakosan próbált nyelvével az enyémhez férkőzni, jobb kezével lentebb nyúlt, ezáltal elérve legféltettebb területemet. Fura érzés volt a simogatása, meglepetésemre egy jól eső sóhaj hagyta el ajkaimat. Hangom hallatára fermordult, majd az egyik ujját elkezdte belém nyomni, ami egyszerre fájt és nyújtott kellemes érzést.

- Annyira szűk vagy Hercegnő, hogy az hihetetlen. - mormolta a fülembe, miközben próbálta még egy ujját belém csúsztatni, ami már feszített.
- Én még soha.. nekem még nem volt.. - próbáltam a tudtára adni a tényeket, de csak lesütöttem a szemem szégyenemben mikor kezdtem magamnak bevallani a tényt, hogy nem is esik már annyira rosszul amit csinál.
- Jaj értem. Tehát a te drága Martinod arra sem volt való, hogy megfektessen? - Alexander jóízűen felnevetett, mire harag gyulladt tekintetemben.
- Nem. Tudod nem mindenki akar a második találkozásnál az ember bugyijába nyúlni. - vetettem oda neki mérgesen, mire állatias morgás hagyta el torkát.
- Ó kicsikém meg kell nyugtassalak, hogy én nem csak ezzel a két alkalommal láttalak téged hiszen amint már említettem, régóta figyellek. - diadalittasan mosolygott, miközben újra csókra invitálta ajkaimat, sikertelenül. - Rendben Hercegnőm. Akkor játszunk így. Választási lehetőséget adok a kezedbe, de ehhez ne szokj hozzá. Mivel tekintettel vagyok rád valamennyire, bár még magam sem tudom miért, figyelembe veszem azt, hogy én leszek az első alkalom számodra. Tehát a választási lehetőségek.. Első: úgy csinálom végig ahogy nekem megfelel és közben még eszek is belőled ha nem bírok magammal mert igen csinos teremtés vagy, ezáltal talán az életed is elveszted egy gyenge pillanatban. Második: tekintettel leszek rád és megpróbálom emlékezetessé tenni az első alkalmad, óvatos leszek veled és figyelek arra ami neked jó és ami nem fáj, cserébe engedned kell az érintéseimnek, csókjaimnak és mozdulataimnak.

   Alexander életem talán egyik legnehezebb döntése elé állított abban a pillanatban, mikor választási lehetőségeket nyújtott számomra. Egyikkel sem jártam valami jól, győztesként ő jött ki a végén ha jobban belegondolunk.
   Ígéretet tettem magamnak és be is tartom, miszerint én fogok a végén győzni és élve kijutok erről a helyről és fogvatartóm karmai közül. Viszont az úgy nem fog sikerülni, ha megöl egy másodperc töredéke alatt, tehát az első opció kizárva.
   A második variáció talán még kevésbé volt számomra kecsegtető, hiszen hogy tudnék azután a szerelmem szemeibe nézni, hogy hagytam és odaadtam magam egy elmebeteg vámpírnak, mégha nem is igen volt választásom ez üggyel kapcsolatban. Véleményem szerint sosem tudna nekem megbocsátani, de ha legalább túlélem akkor újra láthatom a szeretteimet. Akármennyire is szét fog marcangolni a bűntudat, most az életemet és az előttem álló lehetőségeket és jövőbeni esélyeket kell figyelembe vennem..

- A második variációt választom de legyél vele tisztában, hogy egy pillanatát sem fogom igazán élvezni. - mormoltam az orrom alatt.

   Alexander kihúzta belőlem az ujjait, alaposan lenyalta, lentebb csúszva elhelyezkedett félig rajtam, majd a számtól a melleimen és hasamon keresztül minden létező milliméteremet behintatta csókokkal és apró harapásokkal, egészen legérzékenyebb pontomig. Míg nyelvével elidőzött lábaim között és lassan ujjait is csatlakoztatta, én arcomat tenyereimbe temetve sóhajtoztam egyre mélyebbről jövően és hangosabban, addig szemeim végig tele voltak könnyekkel a haragtól amit saját magam iránt tápláltam leginkább.
   A testemet hirtelen egy meleg hullám töltötte el, mindenem bizseregni kezdett és az izmaim befeszültek. Az ajkamba harapva próbáltam elfolytani hangomat, de próbálkozásom sikertelennek bizonyult, ezért arcom még jobban a tenyerembe fúrtam. El akartam bújni a világ elől, hiszen nem lett volna szabad egyáltalán élveznem egy másik pasi érintését, csak a páromét..

- Látni akarom a gyönyörödet Hercegnő, ne takard el előlem az arcod. - nem teljesítettem kérését, ezért fájdalmasan rászorított belső combomra, minek hatására inkább tettem amit kért és ránéztem, miközben mindenem remegett. - Gyönyörű vagy Hercegnőm ahogy ragyog a tekinteted a kielégüléstől, de már nagyon nehezen fogom magam és az előtörni vágyó fogaimat vissza, szóval készülj fel mert ez egy kicsit fájni fog, de engedd el magad és jobb lesz.

   Miután végzett mondandójával, Alexander néhány centimétert lentebb húzott, majd egy határozott mozdulattal elkezdett belém hatolni. Fájt. Nagyon. Alexander hatalmas szerszáma felnyársalt, szétfeszített és nem voltam benne biztos, hogy ki fogom bírni ezt az érzést. Fájdalmas nyöszörgések hagyták el ajkaimat, a könnyeim ismételten potyogtak és azt akartam, hogy minél hamarabb véget érjen ez az érzés. A vámpír rám nehezedett, testével eltakarva enyémet, miközben jéghideg ajkait az enyéimre tapasztotta.
   Lassan kezdett el bennem mozogni, így egy idő után már egyáltalán nem fájt és talán túlságosan is jól esett. Szégyelltem és bűntudat gyötört, de be kell vallanom, hogy pokolian élveztem az elrablóm minden érintését.. Mi a fene ütött belém..?

|Sziasztok kedves olvasók!🖤
Elnézéseteket kérem a kimaradásért, sok minden összejött és vagy időm nem volt, vagy az ihlet hagyott el.
Ez az első erotikus részlet amit valaha írtam, szóval javitsatok ki ha valamit hülyén fogalmaztam.🤔
Ígérem, visszatértem, bár így végzősként talán nehezebb lesz mint képzelem.
Minden ellenére megpróbálom tartani azt, hogy minimum kéthetente felteszek egy kidolgozott részt, vagy hetente egy rövidebbet.
Köszönöm azoknak, akik még velem maradtak és további jó olvasást kívánok nektek!
Ha elnyerte tetszéseteket eddig a történet remélem velem tartotok, mert csak most kezdenek igazán beindulni az események.🥰|