Párizs // l.s

Párizs

A/N: Ez az első írásom, szóval kérlek ne utáljatok amiért ilyen rövid lett. Remélem tetszeni fog és ha valami helyesírási hibát találtok azért előre is bocsi.

(u.i.: ha már Párizs, akkor muszáj voltam berakni ezt a képet, remélem nem baj. :) )

Ma volt a nap. Ma Louis megteszi amit már hónapok óta tervezett. Ő és Harry egy hetet töltenek Párizsban, melynek utolsó napja kezdődik. Már körbejárták nagy részét a városnak, ahol megfordultak múzeumba, kastélyba, sőt még színházba is elmentek. Közös megegyezés volt, hogy az Eiffel toronyt az utolsó napjukra hagyják, ahol majd kicsit több időt töltenek. 

Reggel Louis hatalmas izgatottsággal kelt fel és gyorsan le is ment a konyhába, hogy végezzen a reggeli készítéssel mire Harry felkel. Ez a terv hamar megdőlni látszott, amikor szerelme hátulról ölelte át.

-Jó reggelt Lou,-szólalt meg a Louis számára oly édes hang- mit csinálsz?

-Reggelit csinálok, de az illatokból igazán rájöhettél volna.- mondta a kék szemű.

-Ezekből az illatokból hamarabb következtetek arra, hogy felégetted a konyhát mint hogy ehető ételt készítesz!-nevetett fel Harry.

-Héj ez nem vicces igenis jól főzök,- mondta eljátszott haraggal Lou-amúgy is már 6-kor fent voltam, hogy készen legyek mire felkelsz.

-És? Hogy állsz vele? Eléggé éhes vagyok már.- kérdezte a göndör hasát simogatva.

-Mindjárt kész van csak várj egy kicsit.-válaszolta Lou- Addig ülj le kint vagy valami.

20 perc múlva Louis a már Harry által megterített asztalra pakolta ki a finomságokat. Miután mindketten megreggeliztek és eltakarítottak maguk után kiültek a teraszra és csodálták a Párizs által nyújtott kilátást.

-Még mindig nem hiszem el, hogy elhoztál ide.-szólalt fel hirtelen Harry- Párizs gyönyörű.

-Igen az,- válaszolt Louis, majd Harry felé fordult- de te gyönyörűbb vagy. A zöld szemű elpirulva nézett le majd mondta:

-Sétálhatnánk egyet. Úgyis ez az utolsó napunk itt, élvezzük ki még egy kicsit.

-Benne vagyok. Egyúttal akkor elmehetnénk az Eiffel toronyhoz is. Itt voltunk egész héten és a közelébe se mentünk.-felelte egy kis izgatottsággal a hangjában Lou.

*****************************************************************************************

Már ebédidőre járt az idő és a fiúk úgy döntöttek, hogy beülnek valahova enni, hiszen a sok sétától már mindketten megéheztek. Találtak egy hangulatos kis éttermet, ahol az ajtó felett kacskaringós betűkkel volt felírva "Les amoureux". Körbenézve találtak egy asztalt az étterem egyik kis sarkába, ahol kicsit elbújhatnak az emberek elől. Pár perccel azután hogy helyet foglaltak, egy mosolygós pincérnő ment oda hozzájuk és nyújtott nekik egy-egy étlapot.

 Némi olvasgatás után eldöntötték mit szeretnének és odahívtak egy pincért, hogy rendelhessenek. Miután mindketten rendeltek a kiszolgálásig közös emlékeket idéztek fel, amiket az évek során átéltek. Louis közben idegességét próbálta csillapítani, ami elég nehézkesnek tűnt ahogy egyre közeledtek a pillanathoz. Kis idő múlva kiszolgálták az ételüket, melynek mindketten gyorsan hozzáfogtak. A jóízű ebéd után úgy döntöttek sétálnak még a városban egy kicsit.

*****************************************************************************************

Már késő délután volt mire odaértek az Eiffel toronyhoz. Louisnak már a torkában dobogott a szíve, hiszen már olyan közel volt a pillanat amit egy ideje várt. Felmentek a legtetejére ahol ámulattal csodálták az előttük lévő tájat, melyet a város nyújtott. Már nyugodóba volt a nap amikor úgy döntöttek, hogy ideje visszamenni a hotelbe még sötétedés előtt. Persze Louis tudta, hogy nem érnek vissza addigra, de erről Harrynek még semmit nem mondott.

Hamarosan leérnek és ettől a gondolattól Louist hatalmas idegesség fogta el. Mikor leért a lift és kiszálltak belőle Harry már indulni akart a hotel fele, de Louis gyorsan visszahúzta és megfogta a kezét, hogy biztos ne induljon el, majd így kezdte:

-Harry, te voltál az első fiú az életembe aki ilyen intenzív érzéseket váltott ki belőlem. Mikor legelőször megláttam a kis fürtjeidet annyi évvel ezelőtt már tudtam hogy te kellesz nekem és senki más. Emlékszem mikor odajöttél hozzám a játszótéren azzal a kérdéssel, hogy leszek-e a barátod, mert más nem akar lenni. Én persze egyből nemet mondtam, de ki lennél te ha ilyen könnyen feladnád.- mosolyodott el Louis az emlékre.- Mindennap ugyanezzel a kérdéssel jöttél hozzám, amíg nem volt más választásom mint összebarátkozni veled. Hamarosan rájöttem, hogy nem is vagy olyan rossz társaság és már én kerestelek a játszótéren. Nemsokára az anyukáink is összeismerkedtek, így egyre több időt tölthettünk együtt és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem minden percét. Már akkor tudtam, hogy veled akarom leélni az életemet és már azt is, hogy ezt egy magasabb szinten szeretném. Éppen ezért szeretném megkérdezni,-ekkor Louis egyik térdére térdelt, nem szakítva meg a szemkontaktust a már könnyes szemmel álló fiúval- Harry Edward Styles, hozzám jössz?-nyújtotta felé nyitott gyűrűtartót benne a gyűrűvel.

-Úristen.- suttogta halkan már teljes sírásban Harry- Igen! Komolyan megmerted kérdezni, mikor úgyis tudod mi a válaszom?

-A biztonság kedvéért csak.- mosolygott Louis, majd felállt és ráhúzta a gyűrűt szerelme ujjára.

-Annyira szeretlek.- suttogta Harry.

-Én is szeretlek téged. Jobban mint gondolnád- mondta Louis, majd gyengéden megcsókolta a már jegyesévé vált szerelmét.