Ördögi szerelem

9.rész

Peter körbe mutatja neked a helyszínt:
-Tudom nem a legvidámabb hely Emily.-Szólalt meg miközben ballagott előttem a hosszú folyosón.

-Hát nem..és mi a teljes neved? -Ez nagyon kínos, gondoltam magamban.

-Peter Ballard... -Vágta rá.

-Ez érdekes... Én meg Emily Ballard vagyok...

-Tudom..- Majd miután kimondta egy hirtelen mozdulattal felém fordult én meg neki mentem.

-Megérkeztünk.- Suttogta bele a fülembe.

(Író: Mivel egy picit változtatni akarok ezért a Mike-os jelenetet ki szeretném majd szedni és próbálok a sorozat alapján haladni vagyis most még 1979 van kb. Vagyis a sorozat előtt.)

Egy nagy ajtó előtt álltunk vagy is ő háttal ált neki és közben bálmúlt engem. Kicsit fura volt, viszont mivel nagy kiváncsi voltam kikerültem
és bementem rengeteg gyerek volt ott az egyik épp egy olyan játékkal játszott amit még egyszer az álmomban láttam és ez a játék olyan volt hogy az a kör folyamatosan csakis az 1-be ment. Vagyis az egyes számúba. Oda mentem hozzá majd megszólítottam.

-Szia.

Majd hátra nézett rémülten és így válaszolt.

Szia...

Kórházi köpeny volt rajta és a haja le volt nyírva. Mint ahogyan mindenki másnak is. Lehet hogy ez egy kórház vagy egy elme gyógyintézet?!

-Mi ez a hely?- Kérdeztem tőle.

- Börtön.- Majd a kezét felemelte és egy pisztolyt mutatott vele, először az ő fejére utána át az enyémre tartotta.

Nem értem egy börtön? Mit keresnének kisgyerekek egy ilyen borzasztó helyen ha ez nem valami más is lenne. Anya nekem azt mondta hogy ő orvosnak jelentkezett ide.

-Mi a neved? -Kérdeztem ettől a szerintem kislánytól, majd Meg mutatta a csuklóját amin tetoválással az volt rá írva hogy 011.

-Ez igazi?! -vágtam szerencsétlen fejéhez, majd elrántotta a kezét.

-Látom jól összebarátkozatok.- Szólalt meg egy mély hang.
Henry volt az. Leült mellénk a földre majd megkérdeztem tőle.

-Lehet rokonok vagyunk?

-Nem hiszem. -Vágta rá papa majd elküldte Peter-t.

-Emily ma már haza kell menj majd holnap is be jöhetsz viszont most menj mert az anyukád vár.

Ránéztem papára majd Tizenegyre és elindultam kifele.

-Pssztt... -Szólított meg Henry az ajtó mögé bújva, majd oda húzott magához a falnak lökött majd az egyik keze a derekamon másik az orcámon volt.

-Az igazi nevem Henry. Henry Creel. Papa hozott ide és a szüleink fejéből kitörültek. Viszont még a kistesóm Alice elméjéből még nem vagyis ő vele kell beszélned minket most figyel Papa és meg fog büntetni ezért. De nekem az lesz a fontos hogy megértsd és biztonságba legyél. Szóval keresd meg mi meg majd holnap beszélünk.

Író: Még ma kirakom a 10.részt. És ha van valami amit szívesen bele írnátok a történetbe ami mondjuk csak teória volt, akkor szóljatok.💖✨