005

146 4 0
                                    

-Azt hiszem, megtaláltuk az oroszokat.-mondtam.

Másnap...

-Az a kártya nyitja az ajtót, de az orosznak, akinél a kártya van, van egy nagy fegyvere is. Bármi is van a szobában és a dobozokban, nem akarják, hogy megtalálják.-magyarázta Dustin.
-Valahogy biztos be lehet jutni.-mondtam.
-Hát, tudjátok... Ki tudnám iktatni.-arcoskodott Steve.
-Kit iktatsz ki?-kérdeztem.
-Az orosz őrt. Mi az? Mögé osonok, leütöm és elveszem a kártyaját. Egyszerű.
-Nem hallottad, hogy fegyvere van?
-De, Dustin, hallottam. És pont ezért osonnék.
-Kérlek, mondd meg nekem őszintén, nyertél már meg valaha verekedést?
-Az egy alkalom volt...
-Kettő. Jonathan. Még előtte?
-Az nem számít.
-Miért ne számítana? Konkrétan szarrá vert.
-Igen, de...
-Beverték az orrod, bedagadt a szemed.-veszeketek én meg már majdnem röhögtem, aztán ész bekaptam.
-Ez talán működhet.-mondtam majd kiment megfogtam a borravalót és elkezdtem futni.
-Robin! Hé, Robin! Mit csinálsz?
-Kell a pénz.
-Az az enyém is.
-Hová mész?
-Keresek egy biztonságos utat a szobába.Addig is, osztogasd a fagyit, viselkedj, és ne veresd meg magad! Nem sokára jövök.

***

Végeztem, vissza bicikliztem a plázához és betoltam a biciklim a bicikli tárolóba majd utam a fagyizó felé tartott. Oda értem.
-Lenyűgöző, hogy mire mész 20 dolcsival a Megyei Jegyzői Irodában. Starcourt Plaza. A részletes tervrajz.-mondtam majd kiterítettem az említett dolgot.
-Nem rossz!-nézett rám Dustin.
-Itt vagyunk mi, a fagyizó,-mutattam a fagyizóra.-és ide akarunk eljutni.-tettem az ujjamat a célpontra.
-Nem látok bejáratot.-mondta Steve.
-Nincs is, ha csak az ajtókat nézzük.
-A szellőző nyílások.
-Pontosan.-mentem oda a táblához a filc ért.
-Ennek a titkos szobának ugyanúgy. szüksége van levegőre. És ezek a szellőzőnyílások elvezetnek egészen...-közben bekarikáztam a célpont és elkezdtem húzni egy vonalat a fagyizóig.-idáig.-néztem rá a szellőzőre.
Steve kicsavarozta az szellőző ajtaját.
-Lámpát!-mondta majd Dustin oda adta neki.
-Köszönöm!-mondta és bevilágított.
-Nem tudom, haver, hogy befersz-e ide. Ez... baromi szűk.
-Beférek! Tuti. Nincs kulcscsontom, emlékszel?
-Igen emlékszem.-húzott gúnyos mosolyt arcára.
-Steve, fogd be és nyomj!
-Oké. Benyomlak.-mondta majd elkezdte betolni a lábánál fogva.
-Ne a lábamat seggfej! Nyomd a seggem!
-Mi?
-Fogd meg a fenekem, nem érdekel!-mondta majd Steve elkezdte tolni a seggénél fogva.
-Gyerünk, erősebben!
-Nyomlak.
-Csak játszol a lábaimmal.
-Nem játszom, ingatag lábakon állok.
-Gyerünk!
-Belöklek, oké?
-Belöksz?
-Egy, kettő...
-Baszki.
-Működött?
-Még egyszer!-mondta Dustin. Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy valaki csenget.
-Hello, matrózok, helló! Mindenki a fedélzetre!-a kicsit sem idegesítő kislány volt az. Egyből támadt egy ötletem.
-Gyerünk! Gyertek es adjatok
egy kis kostolót!
Elmagyaráztuk neki a dolgokat, aztán felmérte a terepet.
-Nem is tudom.
-Nem tudod, hogy beférsz-e?-kérdezte Dustin.
-De beférek. Csak azt nem tudom, hogy akarom-e.
-Klausztrofóbiás vagy?-kérdeztem.
-Nincsenek fóbiáim.
-Oké, akkor mi a gond?-kérdezte Steve.
-A gond az, hogy még mindig nem hallottam, miért jár ezzel jól Erica.-mondta ezek szerint Erica. Steve gondolkozott, majd azt találta ki, hogy kapjon ingyen fagyit.
     Most éppen fagyi hajót tolt oda, amit Erica visszatólt.
-Több szószt kérek! Gyerünk!-kicsit sem idegesen Steve megfogta a hajót és vissza vitte, hogy több szószt tudjon rárakni.
-Jól van.-mondtam majd megfogtam a térképet.-Látod ezt? Ezen az úton kell menned. Megvárjuk az utolsó szállítmányt. Azután kiütöd a rácsot, leugrasz és kinyitod az ajtót.
-Azután megnézitek, mi van a dobozokban?
- Pontosan.
-És az őrnek fegyvere van.
-Igen, de ő nem lesz ott.-mondta Dustin.
-És a rejtett csapdák?
-Rejtett csapdák?-kérdeztem.
-Lézerek, tüskék a falban?
-Mi?
-Tudjátok, mi a véleményem a ti kispályás tervetekről?...Kiskorú veszélyeztetése.
-Végig rádiókapcsolatban leszünk veled...
-Á á á. Kiskorú veszélyeztetése.
-Erica. Hé! Úgy gondoljuk, hogy ezek az oroszok ártani akarnak az országnak. Te nem szereted az országodat?-kérdezte Dustin.
-Erica nélkül nincs Amerika.-mondta a kislány.
-Igen. Furcsa módon ez igaz. Szóval, ne miattunk csináld! Tedd a hazáért! Tedd megt az embertársaidért! Tedd meg Amerikáért... Erica!
-Uhh. Kirázott a hideg. Ja, a jégkásától, nem a beszédedtől. Tudjátok, mit szeretek a legjobban ebben az országban? A kapitalizmust. Tudjátok, mi az?
-Igen.-feleltük.

Ahoy! Itt is lenne a 5. rész! Remélem tetszik! ✨ <3

Soulmates /Steve Harrington ff./Where stories live. Discover now