Jujutsu Kaisen 🧡One Shots/Pereferences🧙‍♂️

Itadori🐯🌸

Remélem tetszeni fog RoxyTheKiller_666 👀❤️

(TN) - Teljes Neved

(N) - Neved

(HSz) - Hajad színe

Ebben a történetben nem létezik a Jujutsu iskola. Itt Itadori a többiekkel együtt egy szamuráj harcos tanonc.

Itadori x Reader

🌸

A hős vándor

🌸

Japán egy elhagyatott területén éltél, sűrű erdő kezepén.
Annak ellenére, hogy rajtad és a családodon kívül a környéken csak egy, pár 100 lélekszámmal rendelkező falu foglalt helyet a hegy lábánál, elég nagy volt a rabló támadások és gyilkosságok száma. Így a szüleid nem engedtek soha semerre. Féltettek téged, hogy egyszer te leszel az egyik áldozat a sok közül. Ezt meg is értetted. De mint ahogy rengeteg fiatal felnőtt te is kalandvágyó voltál, így néha előfordult, hogy amikor már mindenki nyugovóra tért te kiosontál a faház ajtaján és körbe kémleltél a területen. Ám sose voltál gyedül.

Még amikor kicsi voltál és mielőtt nagyapád meghalt volna, egy katanával ajándékozott meg, amelyet a szüleid elött teljesen titokba tartottál. Kitérnének a hitükből ha meglátnák ezt nálad.
A szamurájkardoddal bejártad a környéket és megfigyelés alatt tartottad a rossz fiúkat. Sikerült megtudnod, hogy ezeket a bűncselekményeket amelyek súlytották a falvadat valójában egy adott csoport hajtotta végbe az egész.
Megfigyelted őket, ám a katanádat sose használtad ellenük. Csak messziről szeretted figyelni az eseményeket, közel harcban esélyed sem lett volna. Viszont minden álmod az volt, hogy egyszer te is egy nagy harcos lehess mint a hatalmas Gojo.

Egynap azonban vétettél egy hatalmas hibát.

A szokásos helyedet foglaltad el egy nagy fenyő tetején, ahol tökéletes rálátást tudtál nyerni az elötted lévő havas tisztásra ahol rossz arcok tanyáznak, mégha az arcukat nem is láttad, mert kendőt viseltek az orrukig.
Nem csináltak oda lenn semmit, csak a tűz körül ültek és beszélgettek, bár nem tudtad kiszűrni, hogy miről. Kezdted unni az egészet, mi haszna van annak, hogy megfigyeled őket, de semmit nem tudsz tenni az ellen, hogy tovább dúlják a falut. Sokszor töprengtél el azon, hogy talán egyszer közéjük kéne vetned magad. Persze, csak akkor amikor alszanak. De az mégha a jó ügy érdekében is lett volna undorítónak tartottad hátba szúrni az embereket.

Tovább figyelve a csapatot, lassan ahogy ők is nyugovóra értek úgy lettél te is egyre fáradtabb. Katanádat szorosan markoltad a két kezedben, fejed pedig fáradtan döntötted neki a fenyő törzsének. Mindig egyes kis dőlésre felkaptad a fejed. Nem akartál elaludni, mert még haza kéne menned, de közben nem akartad abba hagyni a mai napi járőrözést, ezért tovább maradtál. De a szemedet nyomó fáradtság csak nem múlt el és végül fáradtan hajoltál neki a fának. Tested elernyedt, lassan a katanád is kicsúszott a kezedből. Észre sem vetted, csak amikor egy hatalmas zörgéssel ért a földre ami elhallatszódott egészen az elötted fekvő táborig.

Szemeid kipattantak a hangzavarra, kezedben pedig nem találod a kardod. Csak annyit veszel észre, hogy a táborból egy 27 fős ember sereg ront ki, egyenesen feléd hatalmas örjöngéssel.
Teljesen ledermedtél. Hogy fogsz innen kijutni? 20 méter magasan vagy a fenyő tetején. Ha leugrasz lehetséges, hogy halálos sérülést szerzel, jobbik esetben csak a lábad törik.

Gondolatod félbeszakadt amikor a tested reflex szerűen rugaszkodott le az egyik alsóbb ágba, amit épphogycsak elkaptál, állkapcsod viszont beverted, ami rettenetesen fájt.
Még 13 méter. Ellenség 150 méterre. Van még esélyed. Lejjebb esve az ágon melkasoddal fogtad fel az esést.
Még 10 méter. Ellenség 100 méterre.
Gyorsan tovább akartál ugrani a következő ágra, azonban a lábad megcsúszott az ágra fagyott hó rétegen, és egy hatalmas pufannással értél háttal a földre. Érezted ahogy pár bordád az eséseket követőn már nincsenek a helyükön, és a gerincedet is fájlaltad. Felültél és vért köhögve próbáltál talpra állni. Ellenség 50 méterre.
Szerencsédre a vastag hóréteg megnehezítette a rosszak feljutását a hegyre ahol te voltál így volt egy kis előnyöd, de viszont hátrányod több volt a fájdalmak miatt.
Sántítva kezdtél el futni a haza vezető irányba, a mögötted lévő kiabálások lasan hangosabbá váltak. Hátra fordultál és szinte már a nyakadban lihegtek. Lehetett látni az őrült tekintetüket és a mosolyukat a maszkok alatt. Az egyik harcos mögötted már a kezét nyújtotta feléd, amikor is egy gyors döntésre irányt változtattál és bukfencelve indultál le a meredek hegy tetejéről. Meg sem álltál amíg egy kijárt útra nem érkeztél. Hátad mégjobban megfájdult az esésben és a szívedet szúró fájdalom álltal pár könny csepped is kicsordult, amelyek az arcodon tátongó sebekben tűntek el, majd vérrel keveredbe tovább folytak és színezték be az alattad lévő hó réteget.
Halottad a közeledő zajokat, feléd, és már lassan az életed is felattad, amikoris valaki el nem takarta a rád sütő holdfényt.
Szemedet lassan kinyitva látod, hogy az illető egy vékony fekete és kevés piros színben pompázó kimonót visel, arcán purcsa mintákat láttál amiről nem tudtad megmondani, hogy mi lehet. Rózsaszínes haját lágyan fújta az éjszakai szél felkapva a fekete színű hosszú lófarkat mögötte.
Kezedet holtan, remegve emelted felé az utolsó levegő vétellel. Szádat nehezen szétnyitva csak két szót suttogtál magad elé.