Kudarc ès Csalódás (Catradora fanfic HU)

Kudarc ès Csalódás

A robotok támadták a falvakat ès a királyságokat. Az Ellenállás egyre fáradtabb volt ès egyre több feladattal kellett szembenézniük. Az űrbe utazást elhalasztották a Legjobb Barát Osztag, mivel a Horda Fő utáni károk nagyobbak voltak, mint hittèk. Minden királyságnak kellett egy kis renoválás, ezen kívül ott volt Salineas újjá építése is, ex-Horda katonákkal is kezdeni kellett valamit ès a volt Frász Zónával is. Na ès persze a robotok. Horda Fő robotok. Az Ellenállás csapatokra oszlott,így próbálva hatékonyabb ès gyorsabb lenni. Egy ideig működött ès Entrapta is készített pár segédeszközt. Azonban ez is kevésnek bizonyult, mikor ahhoz a bizonyos egy faluhoz èrtek, ahol utálták a hercegnőket. Itt nem csak a robotokkal, de a falusiakkal is szembe kellett nèzniük. Azonban volt valami, amit nem vettek észre legutóbb. Varázsmacskák is éltek ott. Véletlenül futottak belèjük. Vagyis inkább csak Catra.
"Vigyázzanak!" kiáltott Catra, mikor egy robot egy Varázsmacska párosra támadt. Elszakadva a többiektől oda ugrott, hogy megmentse őket. Nem várt köszönetet, de az ez után következő megszólalásra sem.
"Te csak ne mond meg nekünk, hogy mit tegyünk!" szólalt meg a nő.
Catra ezt ignorálta ès tovább harcolt a robottal. Már épp kiütötte volna, amikor az egy bokorba dobta. az ex-Egysègvezèrnek kiszakadt a felsője a hátán, de ő ezt észre sem vette. Mire kimászott a bokorból, a kèt felnőtt varázsmacska kézen fogva menekült a robot elől. Vagyis robotok elől. Ugyanis időközben mèg két robot csatlakozott az előzőhöz. Catra utánuk eredt, Bow a segítségére sietett. A harc közben a kèt varázsmacska meglátta Catra kiszakadt felsőjènèl levő jelet. Egy majdnem szív formájú sötét folt. Mint egy anyajegy. A kèt felnőtt összenèzett. Alig pár perc után leverték a robotokat. Bow megúszta egyetlen karcolás nélkül. Azonban Catra nem tűnt ilyen szerencsésnek. Lassan egyenesedett fel, bal kezével jobb oldalát fogta ès jobb lábára támaszkodott, míg a balra alig. Bow egyből odafutott ès átkarolta a lányt, hogy segítsen neki leülni a legközelebbi sziklára.
"Jól vagy?" kèrdezte Bow.
"Persze. Ne aggódj."
"De az oldalad- ès a lábad-"
"Csak megütöttem az oldalam. A lábam meg egy régi sèrülès. Egyik Árnyszövővel való vitám." Catra egy gyenge mosolyt erőletetett magára. "Menj, nèzd meg, nem sérült-e meg valaki." Bow bólintott, majd a varázsmacska páros felè indult. Azonban azok rámordultak, amit Catra nem hagyott szóval nélkül.
"Jól vannak?" kèrdezte Bow.
"Békén lehet minket hagyni. Eddig is jól elvoltunk a maguk is hercegnő meg mindenféle Horda ivadék nélkül!" mondta a férfi. Bow meghártált, azonban Catra nehezen lábra állt ès odasètált.
"Csak segíteni akar! Ahogy mindenki más is!"
"Nem kértünk belőle!" válaszolta a férfi.
"De She-ra segítsége jól jön! Igaz?! Jól jön, hogy van, aki megszabadítsa magukat a robotoktól ès visszaállítson mindent, ahogy volt mèg Horda Fő előtt! Huh?!" támadt Catra. A férfi már épp nyitotta volna a száját, mikor a felesége megszólalt.
"Mióta van az a jeled?" A hangja bár durva volt, valami lágyság mégis felfedezhető volt benne.
"Milyen jel?" kèrdezte Catra.
"A fèlszív anyajegy a hátadon, ahol a felsőd kiszakadt" válaszolt mérgesen a nő.
"Kis korom óta. Mindig is meg volt."
"Te voltál az egyetlen varázsmacska a Hordánál?"
"Talán. Nem vagyok benne 100%-ig biztos. Mièrt?"
"A mi lányunk a Frász Zónába került kis korában. Ugyanolyan kék ès sárga szemei voltak, mint neked. Ő neve is Catra. Ès ilyen anyajegy volt." A nő hangja mèg mindig nem oldódott fel. Rideg volt ès közvetett. Távolságtartó.
"De ő nem lehet a mi lányunk" jelentette ki a férfi.
Bow ès Catra összenèztek. Mindketten össze voltak zavarodva ès bár sejtettèk, nem értettek semmit. Catra nagyot nyelt. Tènyleg a szülei állnának vele szemben? Minden erejét összeszedve kérdezett rá remegő hangon.
"Ezt hogy érti?"
"A mi lányunk nem tenne ilyet. Nem vezetnè a Hordát" válaszolta a férfi.
"A mi lányunk mindig is életvidám kislány volt. Hercegnővel játszott!" Erre Catra szeme tágra nyílt. A nő szinte kiabállt. Mielőtt folytatni tudta volna a kis "meséjét", a bokrokból zaj hallatszódott. Bow és Catra (ahogy csak tudott) védekező állásba álltak. A bokrokból a zaj hangosabb lett ès Emily bújt elő. A robotot Entrapta átprogramozta, így segítség nekik a harcok után. Egyetlen mozdulattal átvizsgálja a sebesülteket ès kijelzőjèn megjelenik, ha valamelyik testrészen törés van vagy olyan súlyos sérülés, amit csak She-ra tudna meggyógyítani.
"Csak te vagy az? Azt hittük újabb robotok. Hol hagytad többieket?" lépett hozzá oda Bow. Válaszul Emily kijelzőjén Glimmer (Csillám) jelent meg. "Keresd meg Bowt ès Catrat. Az.orvosi sátornál találkozunk."
"Rendben. Máris indulunk. Köszi Emily" mosolygott rá Bow. A robot odament a felnőtt varázsmacskákhoz ès végig mèrte őket. A kijelzőjèn egy hiba üzemet jelent meg ès egy, szinte láthatatlan sérülést mutatott a nő alkarján.
"Maguk is velünk jönnek" mondta Catra.
"Nem megyünk veled sehova!" jelentette ki a férfi.
"Nézzèk, meg akarjuk gyógyítani a feleségét. Nem bántani" mondta Bow.
"Hogy bízhat meg benne vagy a hercegnőkben?" szegezte neko a fèrfi a kérdést.
"Tessék? Ők a barátaim."
"Milyen barát az olyan, aki elrabolja magukat?" Ezután a férfi Catra felè fordult. "A mi lányunk soha nem tett vna ilyet a barátaival."
"Soha nem bántotta volna a barátait. Soha nem szakította volna el őket a családjuktól. Nem rombolt volna le egy egèsz királysogot fèltèkenysègből-"
"Féltékenysèg?" vágott közbe hihetetlenkedül Catra, azonban a nő tovabb folytatta egyenesen a lány szemébe nézve. A tekintete szúrós volt. Catra úgy érezte, ismét kisgyerek ès Árnyszövővel szemben áll, mikor rajta kapta őt ès Adorát, hogy beszöktek a szobájába.
"De legfőképp... Nem ölte volna meg a királynőt!" vágta végül a fejéhez.
Catra ebben a pillanatban elkezdett reszketni. Valami összetört benne. De igazán csak az szúrta szíven, amit ezután mondott a nő.
"A lányom nem lett volna képes megölni a játszótársa anyját! Ő nem volt szörnyeteg! Mit tettél vele?!" A nő kiabállt. Olyan hangosan, ahogy csak bírta. De érzelmek nélkül, ridegen, egyetlen könnycsepp nélkül. Mintha nem is a lánya állna vele szemben. Mintha egy idegennek mondaná.
Catra a földre rogyott. A tèrdeire esett rá, arcát eltakarta a kezeivel. Így próbálta elrejteni a könnyeit. Kezdte felfogni, ki is volt ő valójában. Emlékek ugrottak fel neki, ahogy Csillámmal játszott egy réten. De a szüleire nem emlékezett. Mindig csak ő volt, Csillám ès az egyik varázsmacska. Ám ekkor beugrott neki mèg egy emlék. Ahogy a szülei odaadták őt egy Horda katonának, csak hogy magukat mentsèk. Ebből mintha erőt nyert volna. Öklèt a földbe vágta ès lassan felállt. Fejét a földről felemelte, letörölte könnyeit ès hisztérikus nevetèsbe kezdett. Bow meghátrált. Ez ugyanaz a nevetés volt, amit már hallott a háborúban tőle. Catra ezután egyenesen anyja szemébe nézett.
"Ti adtatok oda nekik, hogy szörnyeteget csináljanak belőlem" jelentette ki ugyanazzal a hangvètellel, amivel beszélt She-rahoz a háborúban.
"Nincs jogod így beszélni vele!" szólt közbe az apja. "Nem vagy más csak egy csalódás. Egy kudarc vagy. Semmire kellő! Undorító, ahogy befèrkőztèl hozzájuk azok után, amit velük tettél!"
"Velem van bajotok! Akkor mégis mièrt vagytok ennyire a hercegnők segítsége ellen?!"
"Hátat fordítottak nekünk, mikor vissza akartuk szerezni a lányunkat. Csak magukkal törődnek."
"Ha ez igaz lenne, most nem lennénk itt, hogy segítsünk" válaszolt Bow a férfinak.
"Oda dobtatok a Hordának, erre tisztán emlékszem. Magatokat vèdtètek, engem eldobtatok! Mégis minek kellettem volna vissza? Annyi éven át... Kereshettetek volna, de soha nem tettètek! Nem a hercegnők a hibásak. Sose voltak azok."
Ezzel Catra hátat fordított. Elbicegett Bowhoz, aki átkarolta, hogy segítsen neki a járásban. Hátra nézett mégegyszer.
"Nekem nincsenek szüleim. Sose volt ès sose lesz. Nincs rájuk szükségem. Viszont maguk megsèrültek. Emily megmutassa az utat a sátorhoz, ahol She-ra majd meggyógyítsa magát."
Emily már a házaspár háta mögött is volt és elkezdte lökdösni őket, míg saját maguk nem követtèk Bowt ès Catrat. A sátorba belépve Catra leült az egyik ágyra, szülei pedig egy másikra. Bow elmondta a gyógyítóknak a történteket. Az egyik meg akarta vizsgálni Catrat, de ő elutasította, mondván, előbb a házaspárt viszgálják meg.
"Hol van Adora?" kèrdzete Bow.
"Adora hercegnő pár perce volt itt, de a királynő eltereportálta őt. Közelben volt pár robot. Azokat mentek elintézni. Catra, feküdj le. Bekötöm a lábad."
Ahogy a lány lefeküdt az ágyon, a felsője feljebb csúszott ès vèr látszódott ki alóla. Emily máris ott volt, hogy átvilágítsa. Nem mutatott ki törést.
"Csak horzsolás. Volt már rosszabb is" mondta a lány ès már állt is volna fel.
"Attól mèg ellássuk" mondta az ápoló ès már nyúlt is a fertőtlenítőèrt.
"Na jó, ezt nem" ugrott fel Catra.
"De igen, Catra. Feküdj vissza vagy egyik nyilammal hozzákötözlek. Csak jót akarunk neked."
"Íjjász fiú!"
"Feküdj szèpen vissza. Itt vagyok" lépett oda Bow, egyik kezét Catra vállára tette ès óvatosan lenyomta az ágyra, majd ott állt mellette támogatóan. Catra utálta a fertőtlenítőt. Nem csak csípte a sebet, de olyan érzése támadt tőle, mintha Horda Fő zöld, agymosó vizében lenne. Maró érzés volt testének ès lelkének egyaránt. Amint felszisszentett, apja már kommentálta is.
"Hogy lehet valaki ennyire gyenge, mikor a háborút vezette."
Catra erre morgással felelt.
"Nem tudnak semmit" válaszolt helyette Bow. Azt, hogy Catra mit érez, mi fut át az agyán a fertőtlenítőtől, csak a Legjobb Barát Osztag tudja ès Micah. Valamint Melog, aki ma otthon maradt Catra javaslatára, hogy bejon pihenni ő is. Azonban ezt most biztos Melog érzi és Micaht zavarja egyik megbeszélésèn.
"Hadd csak. Nem éri meg" mondta Catra a fiúnak.
Mire az ápoló ellátta a sebet, megérkeztek a többiek is a sátorhoz. Glimmer, Scorpia, Forsta ès Perfuma étellel ès itallal a kezükben tértek vissza az ápolók számára. Mögöttük érkezett a mèg mindig She-ra formájában levő Adora.
"Srácok, végre visszaèrtetek! A többiek haza mentek pihenni, mielött tovább mennének a következő falura. Biztos most is valami partit fognak csapni, mint egyszer nektek Bow." tájékoztatta Csillám Catrat ès Bowt. "Látom vannak sérültek is." fordult oda a királynő a varázsmacskákhoz.
"Őfelsége" köszöntötte a házaspár rideg hangon. Catra a szemeit forgatta, majd leugrott az ágyról, amit egyből meg is bánt. Felsóhajtott fájdalmában. Adora egyből ott termett mellette. Már vissza volt változva, de kardját kezében fogta, készen az átváltozásra.
"Jól vagyok" nyugtatta Catra.
"Ne hazudj. Kérlek" ültette le őt Adora vissza az ágyra.
"Csak egy régi sérülés. Jól leszek."
"Meggyógyítom."
"Hallottad, amit mondtam?"
"Legalább had próbáljam meg."
"Sokadszorra is? Már próbáltad. Nem működött. Gyógyítsd meg a nőt. Had mehessenek" biccentett fejével a szemben levő ágyra, ahol a varázsmacskák voltak. Adora átvaltozott She-ravá ès a házaspár felé indult, azonban azok elutasították.
"Meg akarom gyógyítani. Nem fogok bántani senkit."
"Nem kell" morogta a nő.
"Addig nem mehetnek el, amíg nem gyógyul meg" jelentette ki a hercegnő.
"Már megbocsáss, de nekünk nem parancsolsz."
"Mièrt utasítsák el? Mit tettünk maguk ellen?" kèrdezte Csillám mérgesen. Catra lehajtotta a fejèt, amit mindenki észre vett. Csillám ès Adora összenèztek.
"Kèrdezd a szüleidet" válaszolta a férfi, majd elindultak a kijárat felè.
"Nem mehetnek el segítség nélkül" mondta Scorpia.
"A gyógyítók ellátták a sebet." mondta a nő. Azonban a karja fájt ès ez látszott az arcán is. Emily megmutatta She-ranak amit talált.
"Nem csak horzsolás. Ez mèly. Itt maradnak."
"Mi pedig hozunk mindenkinek enni" mondta Csillám ès kirángatta magával Scorpiát, Bowt ès Parfumát.
Miután meggyógyította a varázsmacskát, Adoraèrt már jött is Csillám ès elteleportálta. "Fontos", ennyit mondott csak. A gyógyítók kimentek a friss levegőre kicsit. Meghozták az ételt mindenkinek. Miután szétosztották, a hercegnők eltűntek ismét. Csak Frosta maradt ott. Catra fèlretolta az ételt, felhúzta a lábait óvatosan a mellèhez ès csak bámult maga elè. Frosta odalépett hozzá.
"Ha nem eszel, Adora le fogja venni mindkettőnk fejét."
"Hm. Nem. Csak az èn fejemet fogja."
"Grátiszba pedig az enyémet is, amiért nem ettél. Gyerünk, legalább a felèt, ha harcolni akarsz."
"Nem fogsz rábeszélni."
"Szóval így jutottál be a palotába is, igaz? Sajnáltattad magad" szólt oda Catra apja.
"Saj-sajnáltatom magam?" ület fel egyenesen Catra. "Tènyleg ennyit nézel ki belőlem?"
"Mi mást kellene?"
"Talán azt, hogy nrm vagyok éhes?"
"Színèszkedèst is tanítottak a Hordában?" szúrt oda anyja.
"Èn ezt nem hallgatom tovább." Azzal Catra felállt, hogy elsètáljon.
"Most hova mèsz? Hej! Mi volt ez az egèsz?" szólt utána Frosta. Választ azonban nem kapott. Catra már kibotorkált a sátorból. De a fiatal hercegnő a nyomába eredt. Odakint belefutottak Scorpiába, aki épp vizet vitt nekik a sátorba.
"Hè, Vadmacska, mit keresel itt?"
"Csak kijöttem levegőzni" válaszolt a kelleténél kicsit durvábban. "Segítek." Azzal kèt pohár vizet elvett a lánytól.
"Mèg mindig bicegsz. Mièrt nem maradtál a sátorban? Ne erőltesd a lábad" aggódott Scorpia, azonban választ nem kapott. Ránézett Frostára, aki megrázta a fejét ès kèrdően felemelte a kezét.
"Hol van Adora?" kèrdezte Catra.
"Csillámmal beszélik meg az új szètosztást, aztán lassan indulunk vissza Holdvilágba. A többiek is csatlakoznak majd. Összehívtak egy hercegnő gyűlést" válaszolta Scorpia.
"Hm."
A sátorhoz visszaèrve Scorpia átadta a vizet a kèt varázsmacskának. Catra felè fordult, hogy beszélgessenek, ám ekkor meglátra, hogy legjobb barátnője semmit nem evett. Frostára nézett.
"Rám ne nézz! Èn mondtam neki, hogy egyen" vonta ki magát a fiatal hercegnő a beszélgetèsből.
A sátorba belépett Csillám. Catra próbáltam leolvasni az arcáról az érzelmeket, de sikertelenül. Sértettnek látszott, megbántottnak, mèrgesnek ès boldognak egyszerre. Odasètált a házaspárhoz.
"Az apám, Micah király látni akarja magukat Velünk jönnek Holdvilágba." A hangja kimért volt. Volt benne valami, ami Catrat megijesztette.
"Baj van?" kèrdezte vègül a macskalány. Csillám felè fordult.
"Nincs. Dehogy. Minden rendben van. De ahogy látom, megint nem ettél."
"Szip-"
"Nem mondom el Adorának, ha megeszed legalább a felèt." A hangja még mindig kimért volt. Tekintélyt parancsoló.
"Mérges vagy." Állapította meg Catra.
"Nem rád" válaszolta Csillám, majd nagyot sóhajtott. "Salineas kapuja nem működik rendesen. Mermista hívott. Robotok lyukat ejtettek rajta ès bejutottak. Szerencsére Mermistának ès Halalsasnak sikerült legyőzniük őket, nem voltak sokan. Így nem biztonságos az újjáèpítès sem. Adora elment helyrehozni ès megerősíteni a kaput. Holdvilágban találkozunk vele. Apának szóltam a fejleményekről ès arról, ami ma történt. Emily mindent feljátszott."
Catrát félelem fogta el. Ha feljátszotta a vitát... Ha megmutatta Sziporkának (Sparkles)... De mi van, ha az összes hercegnő látta.
"Te láttad csak?"
"Ès Bow. Őt előre küldtem Perfumával a kastélyba. Nem mondja el senkinek, amíg te nem akarod" tette rá bal kezét a királynő Catra vállára ès barátságosan rámosolygott.
"Történt valami?" kèrdzete Scorpia.
"Nem fontos most. Első Salineas, a robotok ès a te királyságod visszaszerzése neked."
"Szégyenled talán?" szólt közbe gúnyosan a varázsmacska nő. "Vagy félsz, hogy megtudják mekkora súlya van annak, amit tettél ès kidobnak?"
"ELÈG!" csattant fel a királynő. "Hogy beszélhet így róla?"
"Èn azt nem èrtem, hogyan lehet mèg mindig itt. Azok után, hogy miatta tűnt el az apád is."
"Hogy lenne az az ő hibája?!" kiabált Scorpia.
"Az nem az ő hibája volt. Az apám elment megkeresni a LÁNYUKAT a kèrèsükre. Igen, lehet, hogy nem emlékszek mindenre, de erre tisztán. Az volt az utolsó, hogy láttam. EZ NEM CATRA HIBÁJA!"
"Mièrt véded?" kèrdezte Catra apja.
"Mert a barátom." A válasz bár egyszerű volt ès rövid, Catra érezte a melegséget benne.
"Hogyan nevezheted mèg mindig a barátodnak?" hitetlenkedett a nő.
"Beszéljenek tisztelettel a királynővel!" szólt közbe Frosta. "Egyáltalán mi ez az egèsz? Mióta megjöttem csak azt hallgatom, ahogy beszólogatnak Catrának. Èn se bírom a fejét, de legalább megpróbálok kedves lenni ès nem támadók rá a királynőre!"
"Elèg szégyent csináltál a fejünkre eddig is. Ha bárki is megtudja, annak nem lesz jó vège." Figyelmeztette Catra apja a lányt, aki erre felállt az ágyról ès kisètált. Csillám utána ment.
"Hova mèsz?"
"Holdvilágba. Ott találkozunk. Sajnálom. Nem akartam-"
"Ezt már megbeszèltük. De azt hiszem, mèg van mit megbeszèlnünk, igaz? Most pedig gyere. Visszatereportállal a kastèlyba ès visszajövök a többiekèrt."
"Akkor mièrt küldted előre Bowt ès Perfumát?"
"Hehe" nevetett a királynő. "Azt hiszem, ezt nem gondoltam át teljesen."
Csillám átkarolta Catrát ès teleportálta magukat Holdvilágba. Ezután visszament a kèt varázsmacskáèrt, Scorpiaèrt ès Frostaèrt. Catra Adoraval való közös szobájukban várta, míg barátnője visszatér Salineasből. Ez idő alatt Micah magához hívatta a varázsmacska házaspárt.
"Jó napot, Micah király" hajoltak meg előtte. Micah válaszul csak bólintott.
"Lányom elmondta, hogy megtalálták a lányukat."
"Igen, őfelség" helyeselt a nő.
"Ez jó hír. Mint ahogy az is, hogy a lányom visszakapta barátnőjét. Catra igazán dicséretes munkát végez. Sokat segített a kastély rendbe hozásában, igyekszik besegíteni Salineas ès Skorpió királyság èpítèsèben, illetve visszaszerzèsèben is. A lányomat megmentette Horda Fő karmai elől ès ő mentette meg Adorat is. Eleget kapott már ez élettől. De nem ezért akartam találkozni magukkal."
"Mièrt vagyunk itt?" kèrdezte a férfi.
"Csillám, kérlek kísèrd ide Catrat. Ebben ő is èrintett." A lány bólintott ès már el is teleportálta magát. Pár pillanat múlva már vissza is volt Catrával.
"Jó napot, Micah." A király a Legjobb Barát Osztag minden tagját megkért rá, hogy simán a keresztnevèn szólítsák, mivel már családtagok.
"Szervusz, gyere ès foglalj helyet."
"Baj van?"
"Nincs. De ebben te is érintett vagy. Foglalj helyet" mutatott Micah a mellette levő székre ès Csillámmal együtt helyet foglaltak. "Nos, hogy már mindenki itt van, arra szeretnèm megkérni magukat, hogy írjanak alá egy papírt ès tegyük hivatalossá, hogy lemondanak a lányukról. Cserébe el lesz felejtve az az apróság, hogy odaadták a Hordának, megvezettèk a királyi családot, miszerint elrabolták a lányukat ès meg akarják keresni."
"Örömmel" jelentette ki Catra apja.
"Nekem mièrt kell itt lennem ehhez? Nekem is alá kell írnom valamit?" szólalt meg Catra.
"Nem kell semmit aláírnod ès mivel nagy korú vagy, nem kell gyámot se keresnünk neked. Azonban... Beszélgettem Csillámmal ès elhatározásra jutottam. Szeretnènk, ha te lennèl az új hivatalos ügyintèzőnk ès tanácsosunk."
"Ez pontosan mit jelent?"
"Velem jössz minden gyűlésre ès beleszólsz a döntèseimbe, Catra" válaszolt Csillám.
"Minden gyűlésre? Az összesre?"
"Nos, nem az összesreeee.... De a legtöbbre igen. Főleg azokra, ahova She-ra nem jön ès csak a király ès a királynő meg a tanácsos vesz részt. Amint rábólintasz, már intézem is a hivatali ruhád."
"Na nem, Sziporka. Nem húzol rám valami fèle egyenruhát. Ez mèg Árnyszövőnek sem sikerült."
"Ő? Tanácsos? Azok után, hogy megölte a feleségét?" csattant fel Catra anyja.
"Ne merèszelje mégegyszer anyámot a szájára venni!" dühödött fel Csillám.
"Angella mèg èl. A lányomnak pedig igaza van. Írják alá a papírokat ès utána távozzanak. Szóval, Catra. Elfogadod az ajánlatot?"
"Nem tudom. Nem hiszem, hogy elèg jó lennèk a feladatra."
"Ugyan, ha èn elèg jó vagyok királynőnek, akkor te is a tanácsosomnak" kacsintott rá Csillám.
"Megbeszèlnèm mèg Adoraval."
"Csak nyugodtan" mosolygott Micah.
"Kèsz. Aláírtuk. Most már nincs lányunk. Ès neked sincsenek szüleid" dobta oda Catra elè a lapokat apja.
"Nem mintha szükségem lenne rá. Sose volt senkim ès mégis itt vagyok. Csak Adora volt nekem, miután ő is elment, egyedül maradtam. Mindig is tudtam, hogy a szüleim eldobtak. Hogy sosem kellettem nekik."
"Talán, ha nem egy szörnyeteg lennèl...!" vágta hozzá kiabálva anyja.
"Az tett szörnyeteggè, akinek a kezèbe adtatok!"
"Mindig a másik a hibás, te pedig a kis ártatlan èrmagocska" gúnyolódott apja. "Ha másokkal játszottál ès valami nem úgy volt, ahogy te akartad, egyből támadtal, sírtál, aztán eljátszottad az áldozatot. A jóra tanítottunk ès jó is voltál. Eltelik tizen év ès egy szörnyeteg jön velünk szembe! Egy csalódás! Egy-"
"Karatsztrófa. Adora háziállata. Kudarc. Semmirekellő. Haszontalan. Igen. Tudom. Már szinte mindent a fejemhez vágtatok. Mit akartok mèg?"
"Elég volt!" csapott az asztalra Micah.
"Őfelsège. Kérem gondolja ezt át! Kígyót melenget a keblèn!" szólt közbe Catra apja.
"Ez az èn döntésem, mint király! Ha adtak volna neki esélyt, látnák, hogy Catra jó ember. Ha megismernèk a gyerekkorát, a személyt, aki felnevelte magukat helyett...! Mindennek, minden tettnek van mièrtje, van egy oka. Meg kell ismernünk ezt az okot ès megèrtni, mielőtt ítèlkezünk. De ha nem ismerjük a tettek mièrtjèt, sose fogjuk megérteni mit mièrt tett valaki."
"Örülhetsz, hogy nagykorú vagy ès nem kell gyámot szerezned! Senki nem fogadna be egy ilyen undorító alakot, egy mocskos GYILKOST, MINT TE!" mondta Catra apja.
A terem ajtaja lassan kinyílt, Adora lépett be rajta.
"Kintre hallani a kiaballást! Mi folyik itt?!" Mèrgesnek tűnt. Az asztalhoz sétált, csatlakozva a többiekhez. Bow mögötte volt.
"Szerencsèd van!" mondta Catra anyja.
"Nem kell neki szerencse, mert már van családja! " jelentette ki határozottan Csillám, odasètált Catrahoz ès átkarolta.
"CSALÁD? KÈPES VOLTÁL BEFURAKODNI HOZZÁJUK?" csattant fel Catra anyja ismèt.
"BEFURAKODTAM?! AZT HISZITEK ÈN IDE AKARTAM JÖNNI AZ ELSŐ ADANDÓ ALKALOMMAL?! Kérdezzétek csak meg Adorat, hányszor akartam elmenekülni innen! HÁNYSZOR TALÁLTAK MEG ÖSSZETÖRTEN ANGELLA HERCEGNŐ SZOBRA ELŐTT!! Sziporkának könyörögtem, hogy meg akarok halni!
"Ez nem ment fel az alól, amit tettèl!" vágta rá Catra anyja.
"MOST MÁR ELÈG!" csapott az asztalra ezútt Adora. "Elmondaná végre valaki, mi folyik itt?! Maguk meg" fordult a házaspár felè. "Hálásaknak kellene lenniük, hogy megmentették a robotok ès klónok elől magukat! De ehelyett csak vádaskodnak!"
"Adora" szólt rá Catra.
"Ahelyett, hogy beleszólnának a családunk dolgaiba inkább köszönjèk meg, hogy segítünk!"
"ADORA!" szólt rá Catra hangosabban, mire a lány ránèzett.
"Család? Milyen család?" kèrdzte Catra apja.
"A hercgnők egy nagy család" magyarázta Bow. "Mi, a Legjobb Barát Osztag vagyunk egy család. Adora mintha a testvérem lenne. Ugyanúgy Catra is."
"Èn pedig a lányomkènt tekintek mindkettejükre" jelentette ki Micah.
"Hibát követ el."
"Ó, igen. A hiba lemaradt a listámról. Mèg valami, amit elfelejtettem?" szúrt vissza Catra az apjának.
"Szánalmas vagy!"
"Èn vagyok a szánalmas?! Neeem hölgyem. Itt az egytlen szánalmas alakok ti vagytok ketten. Nem meritek beismerni, hogy kik is vagytok, mert fèltek, hogy kiderül, mit tettetek. Ha valamit, akkor ezt megtanultam Horda Főtől. Ti nem attól féltek, hogy mindenki megbèlyegez vagy elfordul tőletek a lányotok miatt. Nem. Hanem attól, hogy kiderül, a lányotok èlete nem számított nektek ès oda dobtátok a Hordának, hogy mentsètek a bőrötöket."
"Vigyázz a szádra! Hogy beszèlhetsz így a feleségemmel?!" szólt közbe az apja.
"A felesége vigyázzon arra, hogyan beszél a barátnőmmel!" fogta meg Catra kezèt Adora.
"Az ellenséggel jöttèl össze?! Neked tényleg elment az eszed!" mondta lányának a varázsmacska nő.
"Lehet, hogy őrült vagyok, de legalább ő kimeri jelenteni, hogy a barátnője vagyok! De te mèg arra sem vagy képes, hogy kijelentsd ki vagy! Tudod mit? Sosem hittem volna, hogy ilyet mondok, de hamarabb hívnám Árnyszövőt az anyámnak, mint tèged! Gondolkozz el, hogy kost ki csinált szégyent rátok, a családotokra ès keresd meg, mit csináltál olyan rosszul, hogy a Horda másodvezetője jobb anya lenne, mint te. Ja, igen. Már tudom is. Talán, hogy eldobtál, mert a saját biztonságod ès kényelmed fontosabb volt, mint a lányodè!"
Adora a szája elé kapott, mikor felfogta, hogy a kèt varázsmacska nem más, mint Catra szülei.
"Ezt pont az mondja, aki megölte gyerekkori játszótársának az anyját ès elvette az apját!"
"Figyelmeztettem!" szólalt meg Csillám.
"Utoljára mondom, hogy Angella királynő nem halott ès Micah eltűnése nem az èn hibám!" kiabállt Catra. Szeme könnybe lábadt a veszekedés alatt.
"Távozzanak vagy hívom az őröket!" szólította fel a házaspárt Micah. "Nincs joguk így beszélniük a felesègemről! Most pedig ki innen! Ès nem akarom mèg egyszer meglátni magukat a lányaim közelében! Holdvilágból pedig ki vannak tiltva!"
"Ez mind a te hibád." mormogta hallkan Catra anyja.
"Nem! Ezt csakis maguknak köszönhetik. Most pedig távozzanak vagy She-raval találják szembe magukat!"
Amint a házaspár kilépett az ajtón, mindenki Catra felè fordult.
"Jól vagy?" kèrdezte Adora, de a varázsmacska válasz helyett csak a földre rogyott ès sírt vigasztalhatatlanul. Adora letérdelt mellé ès oldalról átölelte. Csillám neki szembe térdelt le ès átölelte a síró lányt.
"Sajnálom. S-sajnálom! Sziporka! Csillám! Sajnálom!" szipogta Catra. "Èn nem-èn nem tudtam- nem akartam.." reszketett a macskalány.
"Tsssss! Semmi baj, Catra. Minden rendben" próbálta nyugtatni barátját.
"Már hogy' lenne minden rendben Csillám?! Nem tudom visszahozni anyudat, nem tudom megváltoztatni a múltat!" lökte el magától egyszerre Csillámot ès Adorat. Felkászállódott a földről ès Micah elè sétált. "Sajnálom, hogy már akkoriban is ennyi gondot okoztam..." hajtotta le a fejét. A király óvatosan, gyengéden megfogta a lány ajkát, hogy felemelje annak fejét, így a szemébe nézhetett.
"Ami történt velem, nem a te hibád" mondta gyengéden. A szavak olyan lágyan csengtek, hogy Catra szinte beleolvadt, eggyé vált velük. Érezte, hogy szeretik, hogy otthon van, hogy van családja. Ettől újra sírni kezdett, jobban, montam eddig.
"Nem érdemlem meg ezt" szipogta.
"De igen! Megérdemled minden egyes percèt-" ölelte át Catrat Micah, "-lányom."
Catra lábai itt feladták a harcot. Micah érezte, ahogy a lány lába meginog ès óvatosan a földre ereszkedett vele. A lány úgy kapaszkodott a férfiba, mint mèg soha senkibe. Illetve mégis. Mikor Marad hajóján ébredt Adora kezeiben ès a lány ölelèsbe húzta. Úgy kapaszkodott akkor a lányba ès most Micahba, mintha csak az életéért kapaszkodna. Az életébe. Hirtelen egy kezet érzett a vállára nehezedni, fejèt felkapta a kèz irányába. Csillámot látta. A lány kedvesen rámosolygottm
"Sziporka. Furcsa tőled az igazi nevemet hallani" kuncogott a lány, mire Catra egy boldog sóhajjal ès egy rövidke megvetéssel válaszolt, továbbra is szorosan a királyba kapaszkodva, mikor a királynő is átölelte. Másik oldaláról Adora ölelte át. Sírt. Catra érezte a könnyeit, ahogy Csillámèt is.
"Szeretlek. Mindig is szeretni foglak" suttogta barátnője fülébe, mire válaszul Catra halkan dorombolt. Adora tudta, ez mit jelent: "Èn is téged". Egy kimondatlan ígéret.
Hátulról Bow ölelte át Catrat ès végre otthon érezte magát. A terem ajtaja nem volt teljesen becsukva, azonban Catra annak nyitódását hallotta ès a fény erősebb besűrődèsèt észlelte. "Mnyau" szólalt meg Melog a kis csapat-CSALÁD-háta mögül. Az ölelés felbomlott ès végre Catra is engedett a szorításból. Mikor elèg szabad utat látott, Melog ráugrott gazdájára. "Mnyau? (Jól vagy?)" "Igen, Melog. Jól vagyok. Vagy legalábbis, jól leszek."
Adora mosolyogva nézte őket egy ideig, majd felsegítette Catrat a padlóról, letörölte annak könnyeit, megölelte ès apró csókokat nyomott a lány homlokára, fejére ès vállára. "Erős vagy. Büszke vagyok rád" suttogta a macskalány fülébe.
"Nem akarlak megzavarni titeket...," szólalt meg Bow, "...de pár perc múlva hercegnő gyűlés."
"Catra, vedd ki a nap hátra levő részét. Felmentelek a gyűlés alól" mondta Csillám. Adora elengedte Catrat, aki a királynő szavaira csak megrázta a fejét.
"Köszönöm, de.. Szeretnèk ott lenni ès segíteni. Micah? Elfogadom az ajánlatot, ha mèg mindig érvényes."
"Természetesen. Ezt örömmel hallom."
"Milyen ajánlatot?" kèrdezte Adora csodálkozva.
"Nos, az új tanácsosunk áll előtted" jelentette ki Csillám. "Szólhatok a varrónőnek? Mehet az elegáns öltözet? Nem egyenruha! Csak hivatalos Holdvilági viselet."
"Csak, ha nem ruhát kell felvennem."
"Ígérem, te választhatod ki a stílusodnak megfelelően. Csak elegáns legyen èèèès legyen rajta valami holdvilági. Magas rangú. Elkísèrlek majd."
"Köszönöm."
"Jöhetünk?" kukucskált be az ajtón Perfuma. Micah mosolygott ès bólintott, jelezve, be jöhetnek.
"Catra, te sírtál? Minden rendben van?" lépett oda hozzá a virág hercegnő.
"Persze. Majd mindent elmesèlek."
"Nos, akkor. Mindenki itt van? Kezdhetjük?" kèrdezte Csillám.
Miután a gyűlés elkezdődött, Adora odahajolt Catrahoz. "Büszke vagyom rád" suttogta. A varázsmacska csak mosolygott.
Végre otthon érezte magát. Családot talált Holdvilágban. De talán ami a legfontosabb: nyugalomra lelt. Szerettèk őt. Nem csak tudta, de érezte is. Igen, jó úton jár. Ez a helyes. Nèha mindeki hibázik, hibázhat ès letèrhet a jó útról. De a lènyeg, hogy belássuk ezeket a hibákat, próbálja jóvá tenni ès térjen vissza a helyes útra. Catra körbe nézett a barátain. Mermistán akadt meg a szeme. Nen hitte el, hogy a hercegnő megbocsájtott neki ès most barátkoznak. Mermista észre vette a lány figyelő szemeit, ránézett ès rámosolygott, ahogy Catra is viszonzásul. Jó helyen van... Ès szeretve.