Este volt. Felszálltunk a vonatra. Arra a vonatra amely egyenesen elrepített minket a Balatonra. Csak hogy volt egy kis furcsaság; akikkel eddig minden évben utaztam, senki nem volt ott közülük. Mindenki pár korosztállyal kisebb volt. Furcsálltam. Érdekelt erről anya véleménye is, hát megkérdeztem:
- A többiek hol vannak? Mármint akik tavaly meg az előtt is voltak. Angelika, Hanna, Brigi és a többiek.
- Ők már ott vannak.- felelte nagy nyugodtan anya.
- És akkor én miért nem vagyok ott!? - kérdeztem ingerülten.
-Még öcsédet el kell vinni orvoshoz. Te majd csak holnap mész a többiek után. - válaszolta.
- Ehhez én miért kellek!? Miért pont este kell Petit orvoshoz vinni!? Nem ér rá reggelig... - már egészen kikeltem magamból, ám ekkor megállt a vonat.
- Itt leszállunk. - ezt olyan nyugodtan mondta anya mintha nem is hallott volna semmit abból amit eddig én mondtam neki.
Leszálltunk. Elindultunk az orvosi rendelő felé. Néhány perc alatt oda is értünk, amikor anya kiadta nekem az utasítását;
- Menj el a legközelebbi gyógyszertárba és váltsd ki azokat amik Peti nevére vannak felírva. Rendben? - meglepődtem, hogy milyen gyorsan lepattintott.
Rendben.. - egyeztem bele.
Szétváltunk. Belevágtam magam az éjszakába.
Nem kellett sokágig sétálnom, mert belebotlottam a kicsit már kótyagos barátaimba. Mivel nem igazán szeretek egyedül éjszaka kóvályogni megkérdeztem nem akarnak velem tartani.
Nem voltak igazán ellene a dolognak, sőt egészen felvillanyozottnak tűntek, bár ezt betudhatjuk az alkohol hatásának is. Továbbmentünk. Az utca végén befordultunk a sarkon ugyanakkor elfogott valami bizarr, nyugtalanító érzés. Nem sokkal később megláttam egy furgont nekidőlve egy fiatal sráccal. A megérzésem nem bizonyult alaptalannak. Azonnal bevillant mi akar a srác. ,,Habár túlerőben vagyunk, a mámoros barátaim nem bizonyulnak majd nagy segítségnek. Szuper! Most mihez kezdjek? Na, majd meglátjuk." Egyre közelebb és közelebb kerültünk a furgonhoz. ,,Figyelmeztetnem kell a barátaimat! Hogyan? Nincs időm ezen gondolkodni! De ha túl nagy zajt csapok akkor elmenekül a srác, ezt meg nem akarom. Mi legyen? Ne szóljak? Ha nem szólok akkor nekem kell elől menni és ellátnom a riválisom baját. Hát jó. Ha nincs jobb ötletem." Mindez a pár másodperc leforgása alatt történt. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Nem voltam biztos a döntésemben, de ez bizonyult a legcélszerűbb ötletnek.
Rövidesen a furgon közelébe értünk. A fél vállamról levettem a táskámat és készenlétbe álltam. ,,Remélem elég nagyot tudok majd vele ütni. Mi van benne? Csak víz, pénztárca meg egy elemlámpa. Elég nehéznek kell lennie, hogy egy kis időre kiüssem." Amíg ezt végig gondoltam már majdnem elértük a furgont; cselekednem kellett. Levettem a táskát a hátamról és pofán csaptam a fiút, aki ettől kicsit elszédült én meg a lehetőségen kapva egy újabb ütést mértem a fejére. Ezáltal sikerült a földre kerítenem, de ez sem állította meg. Pár másodperc múlva feltámaszkodott és vissza támadt. Kitérve előle gyomron térdeltem, azonban figyelmetlen voltam és úgy helyezkedett, hogy végül mindketten a földre kerültünk. Pár másodpercig eszméletlenül feküdtem aztán rájöttem, hogy folytatnom kell a küzdelmem.
Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam és felmértem a helyzetet; a fiú nem messze tőlem úgy pár méternyire próbált magához térni. A barátaim kicsit félrehúzódva álltak megszeppenve. Folytatnom kellett az összecsapást, ám amikor a srác közelébe értem ő arcát eltakarva összekuporodott. Megtorpantam. ,,Megijedt? Mégis miért?" Ezek a gondolatok szaladgáltak fel-alá a fejemben. Végül kezet nyújtottam neki, hogy segítsek neki feltápázkodni. Bele tellett egy kis időbe míg elfogadta a kezem. Amint ráfogott felhúztam. Mire sikerült feltápázkodnia a barátaim is közelebb mertek merészkedni. ,,Beszélnem kéne vele? Hát, jó lenne. Mit mondjak? Mit akarok elérni? Jöjjön ő is velünk? Kizárt! Akkor? Mit csináljak? Küldjem el? Akkor mások szívják meg, azt meg nem akarom. Tehát? Magunkkal kellene vinnünk? Talán. De ezt még át kell gondolnom." Nehéz helyzetben voltam. Nem csak amiatt, hogy döntenem kellett a fiú állapotáról, de még a gyógyszertárba is el kellett jutnom valahogy. ,,Most mi tévő legyek? A srácot el kéne vinnem a rendőrségre különben még több bajt csinál. Jó, akkor magunkkal visszük. És? Én hogy jutok el a rendőrségre és a gyógyszertárba egyszerre? Valamit csak kihozunk belőle." Nagy levegőt vettem.
-Okee.. Először is ki vagy te? - próbáltam kedves lenni, hogy ő dönthesse el mit akar.
- Mit érdekel az téged?! - kérdezett vissza elég ingerülten. - Mi közötök hozzá, hogy én ki vagyok?! - már félig kiabálva mondta ezt a mondtatot. Le kellett állítanom.
- Először is ha nem mondod meg a neved feljelentelek, amihez minden jogom megvan. Másodszor nem érek rá egész éjszaka úgyhogy kapkodd magad. - egy kicsit változtattam a stílusomon..
- Jólvan, jólvan, megértettem. Mit akartok tudni? -nagy nehezen belement. Nem gondoltam volna, hogy jogszabályhoz kell nyúlnom. Amúgy ha pert is indítok nem is nyerhettem volna, mert amit én csináltam az testi sértésnek minősül és ezért ugyanúgy feljelenthet. ,,Jobban meg kell fontolnom a jövőben a döntéseimet. Szép vagyok! Na, jó! Elég az önsajnálatból!"
- Mondtam már; először a nevedet. - úgy döntöttem egyenlőre megelégszem ennyivel.
- Pepe. Ez a nevem. - adta meg a rövid feleletet. ,,Sokra megyek vele! Többet kell megtudnom róla!"
- Mondj el mindent magadról, amit érdemes tudni!
- Mindent, amit érdemes tudni? Érdekes. Hát legyen. Miskolcon születtem, 16 éves vagyok, fiú. Mi kell még? - az utóbbit olyan cinikusan mondta, hogy még én is elgondolkodtam a kérdés pontosságáról.
- Értem mire célzol. Mondhatni kedves vagy. Akkor pl, hogy ki vagy, miért támadtál meg minket és mit akar ez után tenni, hogy kudarcot vallottál.
