Starlight

Prológus

1981. London, Mágiaügyi minisztérium

Narcissa Malfoy büszke tartással szelte át a sötét folyosókat. Figyelemre méltóan elegáns és nyugodt tudott maradni még ebben a helyzetben is. Bárki aki látta azt is gondolhatta volna, hogy éppen a mágiaügyi miniszteri kinevezését fogja átvenni pár percen belül. Viszont ha közelebbről szemügyre veszi a nőt észreveheti a meggyötört arc apró idegességről árulkodó rezdüléseit, a feszültségtől kitágult pupillákat és a fekete szemek alatti karikákat, amiket az előző napok, órák, percek aggódása és tehetetlensége festett az egyébként gyönyörű arcra. Méregzöld talárjának suhogásától kísérve érkezett meg céljához: a minisztérium elzárt részéhez, ahol a foglyokat tartják mielőtt átszállítják őket az Azkabanba. A komor kövérkés őr alaposan átvizsgálta, elvette a pálcáját, majd a 126-os cellához kísérte őt. A rács mögött egy bozontos, harcias tekintetű nő állt láncra verve. 

- Tíz perc, nem több- szólt az őr morogva.

Narcissa megvárta míg hallótávon kívül ér, majd vegyes érzésekkel nézett nővére szemébe. Hasonlítottak egymásra, bár Bellának sokkal karakteresebb arca volt, tágra nyílt szemei és göndör fekete haja, amit egy -két ősz tincs tarkított. Pár éve  nagyon szép nő volt, aztán napról napra, hétről hétre beesett az arca és megkeményedtek vonásai.

-Cissy- szólította becenevén húgát- hát meglátogattál! Ki tudtad várni a nagy sort?- gúnyolódott beteges vigyorral az arcán, ami láttatni engedte ápolatlan fogait.

-Ugyan Bella- sóhajtott- nem azért jöttem, hogy az önsajnálatodat és a gúnyos megjegyzéseidet hallgassam.

- Halljam, miről van szó!

- A lányról. Mi lesz vele? Nem hagyhatjuk magára.

- Oh Cissy. Mindig is te voltál köztünk a lágyszívű. Remélem nem várod, hogy bármit is teszek érte. Kilenc hónapon keresztül keserítette az életemet, magatehetetlen voltam, mint egy rokkant, és egyedül azért nem vetettem véget az egésznek, mert Ő azt mondta kell valaki... Én pedig megtettem az egyetlen személy kedvéért, akire hajlandó vagyok hallgatni. Úgyhogy tőlem ne várj semmit. A Nagyúr nélkül az a lány egy senki, valószínűleg egy mocskos kvibli lesz belőle, ha egyáltalán túléli. Tégy, amit akarsz vele. Öld meg, vagy add örökbe valami undorító muglinak, de Merlinre esküszöm, ha kijutok innen és életben van, tönkreteszem őt.

Narcissa elhűlve nézett Bellatrixre.

- Teljesen kiölted magadból az érzelmeket- suttogta- igazad van. Azt teszem amit helyesnek látok. De jobb ha tudod...-akadt meg.

-Mit tudok Cissy?- kérdezett vissza, de húga már elindult a szűk folyosón

- Mit titkolsz Narcissa? Nem teheted ezt!! Hallod?!

A nő elengedve a füle mellett a kiabálást zaklatottan szedte sebes lépteit a kijárat felé. Nem tudta elmondani, nem volt képes. Valószínűleg még ennél is nagyobb veszélybe sodorná a lányt. Sietve távozott a minisztériumból, miközben a megoldás már megszületett a fejében. Élete egyik legkockázatosabb lépésére készült, de tudta, hogy ezzel megmentheti másét.

Keserűen nézett a bölcsőben alvó gyermekre. Mi várhat rá? Kis kezéből apró szikrák szálltak alvás közben. Narcissa biztos volt benne, hogy hatalmas varázsereje van. A baba ugyanis manimágus volt. Évtizedek óta nem tudott a varázslótársadalom ilyen képességű mágusról. És ez a gyermek, ez a törékeny lélek a puszta kezével képes  mágiát használni. A nő pedig elszánta magát a helyes döntésre.